Az utrechti családi ház nappalijában két szőke gyerekfejnyi haj csillog a felülről beömlő fényben, ahogy a színes zsírkréták fölött sutyorognak. A szomszéd kisfiú a  szülők szerint szerelmes a lányukba, ezért a délutánok többségét itt tölti náluk. Bár Isa még csak ötéves, a szülők szívesen látják a hódolót. Mit sem bánnának kevésbé, mint hogy lányuk felnőve majd a  fiúkat válassza – az ő döntésén múlik. Ők szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a haladó gondolkodásáról híres Hollandiában majdnem zökkenőmentes volt a választásuk: Eszter és Sandra 15 éve élnek együtt szerelmesen, boldogan.

A biológia mellékes
– A Nagy Őt kerestem, és kiderült, hogy Eszter az – meséli a most 42 éves Sandra. Amikor a húszas évei elején járt, volt néhány heteroszexuális kapcsolata. Az utolsó szakítás után két évig egyedül élt és vívódott. Nem tudta eldönteni, a  férfiakhoz vonzódik-e vagy a nőkhöz, esetleg mindkét nemhez. Aztán hirtelen minden megvilágosodott, amikor megismerte Esztert (mi pedig őt onnan ismerjük, hogy gyerekkori barátok lapunk főszerkesztőjével, Pócsik Anitával, és Eszter az ő tiszteletére azóta is magyar helyesírással írja a nevét). – Bár előtte voltak férfi szerelmeim – folytatja –, Eszter iránt olyan szenvedély fogott el, amit korábban sosem éreztem. Azonnal tudtam, hogy ő a tökéletes társam. – Eszternek viszont sosem voltak kétségei afelől, hogy a nők iránt érdeklődik.
Ötéves lányukat Sandra szülte, Eszter a néhány hetes kisfiuknak, Levnek adott életet. Eszter nem is érti a kérdést, amit időről időre nekiszegeznek: Levet inkább tekinti-e gyerekének, mint Isát? – Öt éve neveljük Isát együtt, ő pont ugyanolyan édesgyerekem, mint Lev!
A gyerekek biológiailag féltestvérek, vagyis ugyanattól a férfitól fogantak. A  pár egy jó barátot kért meg, aki szívesen vállalta a donor szerepét, majd nyilatkozatban önként lemondott apasági jogairól. Abban is megegyeztek, hogy a  gyerekeknek, ha később szeretnék szorosabbra fűzni a viszonyt biológiai apjukkal, bármikor rendelkezésére áll, megkereshetik. A „papa” és a mamák egyébként nagyon jóban vannak, a férfi rendszeresen látogatja a családot, hol Isa születésnapjára hoz ajándékot, hol csak átugrik egy kávéra. – Isát egyelőre nem nagyon foglalkoztatja ez a kérdés. Ismeri a biológiai apját, de nemigen kérdezget róla – meséli Sandra.
De a biológia a felnőtteket sem foglalkoztatja túlságosan. Érzelmileg mindig is egy családnak számítottak, de ez akár jogi lehetőségként is fennáll az esetükben. Hollandiában 2001 óta engedélyezett a melegházasság. – Aznap, amikor életbe lépett a törvény, hatalmas buli volt Amszterdamban. Párok ezrei mondták ki egyszerre az igent. A mi baráti körünkből is sokan összeházasodtak, volt, aki több évtizednyi együttélés után – emlékszik vissza Sandra.

A házasságnál is van erősebb kötelék
A házasság intézménye Hollandiában ma már mindenben ugyanolyan jogokat biztosít az azonos nemű házaspároknak, mint a különneműeknek. Mindenben, kivéve egyet. – Ha egy heteroszexuális házaspárnak gyereke születik, az anyakönyvi hivatal mindig a férjet tekinti apának. De ha mondjuk mi összeházasodnánk, csak azt néznék, hogy melyikünk szülte a gyereket, és a másikunkat nem fogadná el automatikusan szülőnek – mondja Sandra. Ők ezért úgy gondolják, nincs értelme összeházasodniuk.
Az azonos nemű pároknak tehát, esküvő ide, papír oda, örökbe kell fogadniuk egymás gyerekét ahhoz, hogy formálisan is szülővé válhassanak. A procedúra hosszadalmas és drága: közel 700 euróba és jó sok utánjárásba kerül. A  holland parlament ezért már nekiállt kidolgozni egy új szabályozást, amely egyszerűsítené a meleg házaspárok dolgát. A kislány esetében Eszter már végigcsinálta az egész macerát, így Isának ma már mindketten teljes jogú szülei. Most Sandrán a sor, hogy örökbe fogadja a  kisfiút. De ez mind csak jogilag fontos a gyerekek jövője szempontjából, hiszen ők már most is egy családnak tekintik magukat. Sandra pszichoterapeutaként rugalmas időbeosztásban dolgozik, így napközben ő van a gyerekekkel. Eszternek a szülés utáni szabadságról hamarosan vissza kell mennie dolgozni, egyelőre csak félállásba. Kötetlen munkaidejének köszönhetően napközben többször haza tud menni szoptatni, az irodája szerencsére csak tíz perc biciklivel.
Isa már iskolás. (Hollandiában 4 éves kortól a gyerekek már iskolának nevezett előkészítő intézménybe járnak.) A két mama állítja, hogy Isa semmivel sem kap több csúfolódó megjegyzést, mint bármelyik átlagos ötéves gyerek. – Ha mégis beszól valaki, az általában olyan családban él, ahol sokszor hangzanak el kirekesztő szövegek – mondja Sandra, aki egy kutatásra hivatkozva azt állítja: rendszerint azokat érinti súlyosabban a társak gúnyolódása, akik boldogtalan, zűrös családi környezetből érkeznek, így érzelmileg instabilabbak a többieknél. – A mi családunk pedig nem ilyen.

Közhiedelmek
Sandra és Eszter a meleg párok gyerekeivel kapcsolatos szokásos aggodalmakra csak legyint. Azt mondják, ilyesmit tipikusan azok vallanak, akik még sose láttak közelről ilyen családot. – Sokat vagyunk itthon, sokszor átjönnek a barátaink, szüleink. Isa több férfimintát lát maga körül, mint azok a  gyerekek, akiknek az apja késő este ér haza, amikor a kiskorúak már rég az igazak álmát alusszák – mondja Eszter, amikor megkérdezzük: nem lesz-e baj Isának, hogy apa nélkül nő fel. A  néhány hónapos Levről is magabiztosan állítják, hogy nem fog apahiányban szenvedni. – Hát mit mondjak, nyilván nem tudom, milyen érzés, ha valakinek pénisze van. Ha Lev nagyobb lesz, biztos fog olyat kérdezni, amire nem tudok válaszolni. De akkor majd a barátaimhoz vagy a  bátyámhoz fordulok – mondja Eszter. – Tapasztalataim szerint a kamasz fiúk úgysem az apjukkal osztják meg a kérdéseiket, aggodalmaikat. Sokkal könnyebben nyílnak meg a kortársaiknak vagy idősebb barátoknak, rokonoknak – teszi még hozzá. Azon a  közhiedelmen pedig csak nevetnek, hogy a meleg párok gyerekei automatikusan meleggé válnának. Hiszen őket magukat is anya és apa nevelte, mégis egymásba lettek szerelmesek. És ezért nagyon szerencsésnek tartják magukat.

Szerző:Hevesi Flóra, fotó: Eszter de Kleine

Ez a cikk az Éva magazin 2008. évi januári számában jelent meg először. Minden jog fenntartva.