„Együtt a legjobb”

Borítókép: „Együtt a legjobb”
Csak szex, és más semmi, Szabadság, szerelem... Goda Krisztina filmrendező jött, látott, és egy év alatt két olyan ütős közönségfilmet csinált, amelyeket együtt több mint egymillióan láttak a mozikban. Ezt a bravúrt azóta sem sikerült senkinek túlszárnyalnia. Még elkészítette a Kaméleon című thrillert, utána azonban egy időre leállt a kasszasiker-sorozattal, és inkább a családra összpontosított. Bus István interjúja

Ha minden jól megy, éppen azon a héten születik a kislányom, amikor ez a lapszám megjelenik. A gyerekesek nyolcvan százaléka ijesztget: „Az egész életed megváltozik, most aludj, most bulizz!” Mintha utána valami iszonyú időszak jönne.
Én ugyanezeket hallottam, mielőtt megszületett volna a kislányom, és eldöntöttem, hogy lám, mindenki másnál rosszul mentek a dolgok, de majd nálunk jól fognak. Aztán egyáltalán nem így történt. Minden attól függ, hogy milyen a baba.

Mamás-babás
Neked szerencséd volt?
Igen, mert gyönyörű szép a lányom. Az alvás viszont sokáig nem jól ment. És még most sem igazán. Két és fél hónapig egyszerre csak húsz percet volt hajlandó aludni. Utána sírt. Majd elkezdte átaludni az éjszakákat, de ezt hat hónapos korában abbahagyta. Most egyéves, és még jó párszor felkelünk hozzá éjszaka. Beletörik az ember. Feladja, hogy ő irányítsa az eseményeket. El kell fogadni, hogy ez egyfajta szolgálat, nem az van, amit te akarsz. És akkor jobb lesz.
Benned sok minden megváltozott?
Bár mostanában két reklámfilmet csináltam, és tervezem, hogy több munkát is elvállalok, alapjában véve egy éve nem dolgozom. És ez nagyon nagy életmódváltás. Úgy készítettem elő az egész gyerekprojektet, mint egy nagyjátékfilmet. Mindennek megvolt a helye, minden ki volt dolgozva. Az internetes oldalak végigböngészésétől a kisgyerekes anyukák receptjeinek beszerzéséig semmit nem hagytam ki, és ez nagyon sokat számított. Az is, hogy amikor a kórházból hazajöttem a lakásba, minden gördülékenyen ment – „le volt próbálva”. Ettől függetlenül azonban szépen lassan minden megváltozott.
Mekkora áldozat volt, hogy kiszálltál abból, amiben nagyon sikeres voltál?
Érdekes a siker kérdése: nem egyértelműen jó dolog, pedig annak kéne lennie... Azt érzem már, hogy nagyon szeretnék dolgozni. Nem azért, mintha otthon tétlen volnék, hiszen folyamatosan van dolgom. Az első pár hónapban a kisbaba még nem nagyon mutatja, hogy szeret téged. -Kevés dolog jön vissza tőle. De amikor kifejezi, hogy szeret, hogy ragaszkodik hozzád, és elkezd kommunikálni, akkor kialakul egy igazi társas lét.
Sok nő azért nem engedi el a karriert, mert úgy érzi, nem lesz visszaút.
Azt hiszem, az ember nem marad le semmiről. Biztos volt jó néhány olyan munka, amit lemondtam, pedig szerettem volna megcsinálni. De nem érzem, hogy bármi olyan történt volna, amiben mindenképpen muszáj lett volna benne lennem. Valószínűleg jókor jött a baba. Ha az első játékfilmem előtt szültem volna, akkor nehezebben viseltem volna, ha elmennek mellettem az események. De nagyon szerencsésen történt az időzítés. Éppen befejeztük a Kaméleon utolsó fázisát, és másnap teherbe estem. Éppen akkor, amikor elengedtem a stresszt, és azt mondtam, végre befejeztük.

A közös munka öröme
Mit szeretsz a reklámfilmekben?
Hogy nagyon gyorsan megvan az eredmény, nem kell sokáig várni rá. Amikor a rendező bekapcsolódik, van már koncepció. Ha hosszú, akkor is megvan két-három nap alatt. Lekopogom, szeretik a megrendelők a munkáimat a reklámban.
Vannak élvezetes percei? Össze lehet hasonlítani a nagyjátékfilm-készítéssel?
Ha jól sikerül a reklámfilm, ha igényes, ha ki van találva, akkor szeretem csinálni a reklámokat is.
Rendezőként milyen eszközökkel dolgozol?
Egy csomó dologban határozottnak kell lenni – de alapvetően nem ebben hiszek. Mi több, a színész-rendező viszonyban sem gondolom jó útnak az erőszakosságot. Sok olyan színházi és filmes rendező van, aki nekiesik a színész önbizalmának és porig rombolja, hogy aztán alakíthatóbbá váljon. Nekem ez alkatilag sem megy. Meg kell találnunk a közös célt: azt, hogy miért érdemes együtt dolgoznunk.
Ha a forgatáson rossz irányba indulnak el a folyamatok, hogy tereled vissza őket?
-Nincs ilyen. Azért nincs, mert mindig észnél vagyok. Utólag persze rá lehet jönni mindenféle egyéb megoldásra – nekem is bevillant már ilyen másfél évvel a premier után. Ez nagyon jó, mert kiderül, hogy mégiscsak van megoldás, másrészt nagyon rossz is, mert az ember akkor már tehetetlen, és legfeljebb csak tanulhat a hibájából, hogy máskor ne kövesse el.

Nemalvó-maraton
Miért férfias szakma a filmrendezés?
Az egész világon sokkal több a férfi a rendezők között. Biztosan azért, mert teljes embert követel. Egy forgatásnál simán előfordul, hogy egy hétig éjszaka dolgozol, aztán nappal, aztán megint éjjel. Nagyon nehéz a családot beépíteni ebbe a menetrendbe. Ezt nemcsak egy gyerek viseli nehezen, de egy társ is. Megértő partner kell ahhoz, hogy elfogadja, miért jársz haza hajnali négykor.
A rendezést egy londoni főiskolán tanultad. Próbálkoztál itthon is?
Ide akartam jelentkezni, de Szabó István javaslatára megpróbáltam ezt a külföldi iskolát. Háromfordulós felvételi volt. Ötezren jelentkeztünk. Ebből hat embert vettek fel a rendezői szakra. Azt a filmet, amellyel pályáztam, elég sokan szerették.
Miről szólt?
Egy némafilm volt. A Magyar Televíziónak készült. Szervét Tibor volt a főszereplő, és arról szólt, hogy egy festő, akinek meghalt a barátnője, megpróbálja reprodukálni, visszahozni a lányt. Először régi rajzokat néz, majd megfesti a portréját. Végül mégis érzi, hogy nem sikerült megidéznie a szerelmét, és összetépi a képet.
Az amerikai tanulmányaid hogy kezdődtek?
A főiskola elvégzése után úgy éreztem, hiányzik az írói rutinom és lenne még mit tanulnom. Ezért jelentkeztem Kaliforniába a UCLA egyetemre. Az HBO ösztöndíjával végigcsináltam egy kétéves forgatókönyv-írói kurzust.

Kontinensváltás
Mennyire volt nehéz külföldön gyökeret verned?
A főiskola felhőtlen időszak volt, nagyon-nagyon szerettem. Utána volt nehéz: amikor az ember már tartozik valahová, mégis „kontinenst kell váltani”. Talán a Los Angeles-i kezdeti idők voltak nehezebbek, egyetlen távoli ismerősöm volt csak ott. Elég nehéz, ha hetekig csak akkor szólnak az emberhez, amikor bevásárol, és akkor is csak annyit, hogy „öt dollár lesz...” De elmúlt az első pár hónap, kialakult egy baráti kör, és éreztem, hogy elkezdek tartozni valahová.
Amikor dolgozni kezdtél, nagy különbséget találtál az amerikai és az európai filmkészítés között?
Az iskoláimra az volt a jellemző, hogy a történetet állították a középpontba. Valamit el kellett mesélni, el kellett jutni az elejétől a végéig. Nagy alkotói szabadságot adtak, de nagyon kritikus volt a tanári kar. Nem próbáltak uniformizálni minket.
Ugyanazt a nyelvet beszélitek a magyar filmesekkel?
A reklámfilmek forgatásán mondhatni ugyanúgy megy itt, mint Amerikában. A játékfilmeknél előfordul, hogy más a mentalitás. De ez sem jellemző, mert a csapat, amellyel rendszeresen együtt dolgozom, csupa remek szakemberből áll.
Most jönnek tehát a reklámfilmek.
Igen. Aztán vannak korábbról származó nagyjátékfilmterveim. Kálomista Gáborral tervezünk egy drámát. De van egy mesefilmtervem is 3D-ben. Körülbelül hat éve dolgozunk rajta a producernővel. Színészekkel készül, de fiktív, komputeranimációs világban játszódik.
Le fog áldozni a kétdimenziós filmeknek?
Nem. Egy mesénél, egy látványosabb filmnél jól működik a 3D, de egy kamaradrámát minek akarnék 3D-ben nézni? Nem ad hozzá annyit. Sőt. El is venne a hatásából.

Mozi és magánélet
Eljutsz néha moziba?
Az első otthon töltött másfél hét után maga a bevásárlás is hatalmas élménynek tűnt. Aztán szép lassan beiktattuk, hogy havonta legalább egyszer elmenjünk moziba.
A férjed mivel foglalkozik?
Colorist, és a magyar filmlaborban dolgozik.
Mi az, hogy colorist?
A filmkészítés utómunkálatainak egyik fázisa az úgynevezett fényelés, ahol a képek hangulatán dolgozik az operatőrrel.
Dolgoztatok már együtt?
-Persze, hiszen úgy ismerkedtünk meg.
Melyik filmet forgattátok?
-A Csak szex, és más semmit. Dolgoztunk együtt reklámokban és a Kaméleonban is.
Megy otthon a szakmázás?
-Legfeljebb annyi, amennyit mindenki mesél otthon a munkahelyéről. De tényleg csak annyi.
Mi az a segítség, amit egy anya a leginkább elvár az apától?
Amikor ott egy üvöltő kisbaba, akkor az égvilágon minden segítséget elvársz. Csak nem biztos, hogy meg is kapod. Nekem nagyon sokat számít, hogy egy éve semmi gondom nincs. Ez nagyon nagy biztonságot, teljes gondtalanságot jelent. Nem is volt ilyen az életemben korábban.
Egyébként pedig az a legfontosabb, hogy az apa részt vegyen a család életében. Minden reggel játszunk egy kicsit hármasban, amihez minimum egy órával korábban kell kelni, de megéri, mert ezek fontos idők. Ugyanígy fontos a hétvégén együtt töltött idő. Látom a gyereken, hogy imád hármasban lenni velünk. Meg kell mondjam, annál jobb nekünk sem nagyon van.

Portré: Barta Szabolcs, smink: Kiss Csilla
Megjelent a 2010. novemberi számban. Minden jog fenntartva.