Magyarország májusban az új kormány megalakulására figyelt, és nem volt ez másképp a finn, szlovák és ausztrál belpolitikában sem. Az újonnan megválasztott kormányfőkben azonban csak a tisztség a közös, a nemük nem. Utóbbi három miniszterelnök ugyanis nő. Van még valaki, aki a nők országlásán egy kicsit is meglepődik?
Ez a cikk olyan három nem mindennapi nő életútját és politikai karrierjét mutatja be, akiktől a férfi politikusok is bátran tanulhatnak.

Mari Kiviniemi, Finnország
Finnország miniszterelnöke, a barna hajú, máig kislányos külsejű Mari Kiviniemi 1968-ban született Seinajäkiban, egy baromfitermelő lányaként. A Helsinki Egyetem közgazdaságtan szakán végzett. Kiviniemi úgynevezett karrierpolitikus, s pályája üstökösszerűen ívelt felfelé.
A képviselői mandátumért először 1991-ben indult el a Centrum Párt Diáktagozatának színeiben – a tagozatnak ő volt a főtitkára –, ám ekkor még nem sikerült bejutnia a parlamentbe. Nem adta fel: társadalomtudományi diplomájának megszerzése után, 1999-ben újra képviselőjelölt lett, és Dél-Pohjanmaa választókörzetében közel tízezer szavazattal meg is nyerte a választást.
A Centrum Párt 2003-ban választotta meg egyik alelnökévé, ezt a tisztséget 2008-ig töltötte be, ám a párt két évvel ezelőtti nyári tisztújítóján nem sikerült elnyernie az alelnöki posztot. Ezt követően sem fordított azonban hátat a nagypolitikának: 2004-ben Matti Vanhanen miniszterelnök különtanácsadója lett, majd 2007 és 2010 között közigazgatási és önkormányzati miniszterként dolgozott.
2010 januárjában, Matti Vanhanen visszavonulását követően bejelentette, hogy pályázik a Centrum Párt pártelnöki tisztségére, áprilisban pedig hivatalosan is elindította a kampányát. Júniusban választották meg a Centrum Párt elnökévé, és pár nappal később, amikor Matti Varhanen miniszterelnökként is benyújtotta lemondását Tarja Halonen államelnök asszonynak, Mari Kiviniemit a parlament nagy többséggel megválasztotta miniszterelnöknek. Ő Finnország második női miniszterelnöke. Céljai között szerepel a gazdasági válság gondjainak enyhítése és a magas munkanélküliség csökkentése.
Kiviniemi újabb bizonyítéka annak hogy a (politikai) karrier és az anyaság nem összeegyeztethetetlen: egy 13 éves lánya és egy 10 éves fia van. A család a nyarakat Vanajavesiben épült nyaralójukban tölti. A miniszterelnök asszony rajong a komolyzenéért és maga is játszik két hangszeren: zongorán és fuvolán. De szeret futni, síelni és görkorcsolyázni is. Remekül megérteti magát angolul és svédül is.
Ha még többet szeretnél tudni róla (és kormányáról):
government.fi/hallitus/en.jsp
vnk.fi/etusivu/en.jsp
facebook.com/people/Mari-Kiviniemi/1136822221

Iveta Radičová, Szlovákia
2010 júliusában Szlovákia történelmében először választottak nőt miniszterelnökké a szőke és mindig elegáns Iveta Radičová személyében.
A szlovák-lengyel családból származó Iveta Karafiátová 1956-ban született Pozsonyban.
A lengyelül, németül, angolul és oroszul folyékonyan beszélő Iveta 1981-ben kezdte meg szociológiai tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen, és jóval előbb vált ismertté akadémikusként, mint politikusként. A nyolcvanas években a Szlovák Tudományos Akadémia családpolitikai programjának felelős koordinátora volt. 2005-ben Szlovákia első női szociológia-professzorává nevezték ki.
Politikai karrierje 1990-ben kezdődött, ekkor lépett be a Közemberek az Erőszak Ellen nevű mozgalomba, és hamarosan a szóvivőjük lett. Ettől kezdve egyre aktívabban politizált, várható volt, hogy előbb-utóbb helyet kap a legfelsőbb vezetésben is. Mikuláš Dzurinda kormányában övé lett a munkaügyi tárca kapta, megválasztották 2006-ban parlamenti képviselőnek, majd 2009-ben a Szlovák Demokrata Párt és Keresztény Unió elnöke lett. Ugyanebben az évben a párt indította őt államfőjelöltként is, de a legmagasabb közjogi méltóság posztjáért folyó harcban alulmaradt a népszerű Ivan Gasparovič-csal szemben, ráadásul amikor a választás alatt felszínre derült egy ellentmondásos incidens (Radičová az egyik frakciótársa helyett szavazott), parlamenti mandátumáról is lemondott.
Politikai karrierjének azonban ez a fiaskó nem a végét, hanem valami újnak a kezdetét jelentette. Pártja második lett a júniusi parlamenti választásokon, ám a győztes párt elnökének, Robert Fico miniszterelnöknek nem sikerült kormányt alakítania, így az államfő Radičovát kérte fel kormányalakításra. Szlovákia első női miniszterelnöke 2010. július 8-án foglalhatta el hivatalát. Elsőségből tehát akadémiai és politikai téren is történelmet írt.
Magánélete nem volt annyira töretlen, mint akadémiai és politikai pályafutása: férjét, Stano Radič színész-komikust 2005-ben elveszítette el, de politikai sikerei után újra rátalált a boldogság is: jelenleg Dunaújfaluban (Nová Dedinka) él partnerével, Ján Riápoš ismert asztaliteniszező paralimpikonnal és Éva nevű lányával.
Ha még többet szeretnél tudni róla:

facebook.com/pages/Iveta-Radicova/72675546415

Julia Gillard, Ausztrália
Ugorjunk most több kontinensnyit. 2010 júniusa óta Ausztráliát is nő irányítja, és ahogyan Kiviniemi, úgy Julia Gillard is lemondott elődje, Kevin Rudd helyébe lépett.
Gillard 1961-ben született egy kimondhatatlan nevű walesi falucskában, Cwmgwrach-ben (angol nevén Barryben) Szüleivel és húgával 1966-ban orvosaik tanácsára költöztek Ausztráliába. Az országváltástól nemcsak sorsuk, hanem Julia légzőszervi megbetegedésének javulását is remélték. Ahogy az akkori kivándorlók zöme, Gillardék is hajón érkeztek a távoli kontinensre. A vörös hajú, energikus, öntudatos és magabiztos Julia hamarosan walesi akcentus nélkül beszélte az angolt, és már 16 éves korában közölte édesanyjával, hogy ő bizony nem akar családanya lenni.
A kiváló tanuló hamar bekerült a jogi egyetemre, remek szervezőkészsége már a hallgatói önkormányzatban bizonyosságot nyert. A diploma megszerzése után néhány évig a munkajogi perekre specializálódó hírneves Slater & Gordon ügyvédi irodánál praktizált. Minden energiáját és idejét az általa képviselt ügyekbe és szaktudása csiszolásába fektette. Parlamenti képviselővé csak 1996-ban választották.
Politikai karrierje ezek után ugyanolyan üstökösszerű gyorsasággal ívelt felfelé, mint finn kolléganőjéé. Hamarosan az Ausztrál Munkáspárt egyik vezető politikai személyisége lett, majd a párt elsöprő választási győzelmét követően Kevin Rudd kormányában már miniszterelnök-helyettesként találkozhattak vele a választópolgárok.
Miniszterelnökként remek vitaképességével és szociális téren bevezetett reformjaival vívta ki pártja és a választók elismerését.
Magánéletét illetően is hű maradt kamaszkori elképzeléséhez: sosem ment férjhez, és nem született gyereke sem. Jelenlegi partnerével, Tim Mathieson ingatlanügynökkel Melbourne-ben él, és megszállott rajongója az ausztrál focinak.
Miniszterelnökké és pártelnökké Kevin Rudd lemondása után választották meg, a parlamenti eskütétel után így nyilatkozott:
Tisztában vagyok vele, hogy nem parlamenti választás útján kerültem a miniszterelnöki székbe, de minden erőmmel azon leszek, hogy az országot tisztességesen szolgáljam.”
Úgy tűnik, Gillard alig másfél hónap alatt jó benyomást tett a közvéleményre, mert az augusztusi szövetségi választások után, ha kisebbségben is, de új kormányt alakíthatott. Külügyminiszternek egykori főnökét és mentorát, Kevin Rudd-ot nevezte ki.
Ha még többet szeretnél tudni róla:
pm.gov.au/
facebook.com/pages/Julia-Gillard/161674172327

Szerző: Pócsik Judit, fotó: Europress

Ez a cikk a www.evamagazin.hu számára íródott. Minden jog fenntartva.