Kérdések, amiket azóta kapok, hogy egy 15 évvel fiatalabb férfival élek – most válaszolok rájuk

Borítókép: Kérdések, amiket azóta kapok, hogy egy 15 évvel fiatalabb férfival élek – most válaszolok rájuk Forrás: Getty Images
A 44 éves nő és anya torkig van már az őt érő bántó kérdésekkel. Mindez pedig csak azért van, mert egy fiatalabb férfiban talált rá a megfelelő társra.

Rita 44 éves, több éve él együtt a nála 15 évvel fiatalabb párjával. Állítása szerint még a családjuk és a baráti társaságuk is borzasztó nehezen fogadta el a döntésüket, nem hogy a tágabb környezetük. Azt mondja, ha valaha is vége lesz ennek a kapcsolatnak, az szinte biztos, hogy a rájuk nehezedő elvárások, folyamatos megbélyegzések és nyomás következménye lesz. Jól tudja, hogy ha pár hétig-hónapig nyugalmuk van, az olyan, mint a vihar előtti csend, és ilyenkor gyomorgörccsel várja, mikor csap le az a bizonyos vihar.

Nos, amikor megérkezik, az a legkülönbözőbb formákban történik, Rita szerint mégis a leggyakoribb tabudöngető eszköz a folyamatos kérdezősködés. Ebből van már elege, úgyhogy egyszer s mindenkorra most válaszol a hozzá(juk) érkezett eddig legextrémebb, legsértőbb, legfájdalmasabb kérdésekre.

Meddig terveztek együtt maradni?

Mint ahogyan mások, mi sem úgy indultunk neki egy kapcsolatnak, hogy majd egyszer vége lesz. Értem én, hogy az emberek azt feltételezik, hogy egy ilyen viszony nem tart sokáig, de esetünkben nem egy futó kalandról van szó és ezt iszonyú nehéz megértetni másokkal. Valójában már nem is próbálkozunk.

Nem olyan, mintha a fiaddal/anyáddal járnál?

Nem, nem olyan. Egyrészt, mert az ember általában nem 15 évesen szül gyereket, másrészt a párkapcsolatodat nem hasonlítgatod a szülő-gyerek viszonyhoz. A párom is azt szokta válaszolni erre a kérdésre, hogy „nem érti, mi köze ehhez az anyjának”. Bár az édesanyja csak pár évvel idősebb nálam, nekünk ez akkor sem jut nap mint nap az eszünkbe.

Forrás: GettyImages

Mi lesz, ha sokkal idősebbnek fogsz kinézni?

Köszi, ez feltételezi azt is, hogy már most sem festek túl fiatalosan. Tudjátok mit? Nem is akarok. Nem akarok 20 évesnek látszani, amikor már bőven 40 vagyok. Van egy férfi, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Neki megfelel, hogy már nem hamvas baracktapintású a bőröm és ezt köszönöm neki. Jó lenne egy olyan világban élni, ahol az emberek nem a külsőségek alapján ítélnek meg.

Nem zavar, hogy szinte az anyja lehetnél?

29 és 33 évesen szültem a gyerekeimet, tehát nem érzem úgy, hogy 15 év korkülönbséggel valakinek az anyja kéne legyek. Ti érzitek ezt barátok, kollégák vagy családtagok között. Na ugye, hogy nem?

Mit szólnak hozzá a gyerekeid?

A gyerekeim elfogadták, szeretik őt és mivel látják, hogy az anyjuk boldog és kiegyensúlyozott egy férfi mellett, ezért úgy gondolom, hogy jobb példát nem is mutathatnék nekik arról, hogy milyen egy egyenrangú, egészséges párkapcsolat.

Forrás: GettyImages

Kézen fogva jártok az utcán?

Mi van? Aki ilyet kérdez, arról felmerül a gyanúm, hogy nem ebben a században született és helyette is elszégyellem magam. Ugyanakkor minden alkalommal elszomorít a tudat, hogy nem egy ilyen felvetés jöhet még.

Ő nem akar gyereket?

Mint minden normális párkapcsolatban, köztünk is szóba került már a gyerektéma. Nem zárkózunk el tőle, de úgy vagyunk vele, hogy neki nem annyira fontos, hogy sajátja legyen, nekem pedig van két egyre nagyobb lányom, akiket imádok. Ha mégis becsúszna, természetesen megtartanánk.

Meddig tömöd még azt a jó kis MILF-et? (kérdés a férfinak)

Néhány hónap után a párom szinte kettesével húzta le azokat barátokat a képzeletbeli listájáról, akiknek ilyesmi hangzott el a szájából. A magam részéről köszönöm a dicséretet, a megbélyegzést viszont már annál kevésbé. Mint mindenki más, mi is azt szeretnénk, hogy átlagos párnak tekintsenek, akiket a barátaik nem beszélnek ki a hátuk mögött. Ha ez nem valósulhat meg, akkor sajnos lesznek, akiktől búcsút veszünk.

Ezért költöztetek külföldre?

Ő szerette volna magát máshol is kipróbálni, engem pedig évek óta a munkám részben külföldhöz kötött. Logikus döntés volt, nem menekülés. Bár tény, hogy sokkal nyugodtabban élünk az új környezetben, új ismerősökkel, barátokkal, akik már együtt láttak bennünket és így hamarabb elfogadnak és befogadnak.