Így zajlik a vizsgálat

A méhszájdaganatok kiszűrésére alapvetően két módszer szolgál. Az egyik az úgynevezett citológiai szűrés – amely a kóros sejtek felismerésén alapul –, a másik az úgynevezett HPV-szűrés, amely a daganat kórokozójának hiányát vagy jelenlétét mutatja ki. Legyen szó citológiai vagy HPV-vizsgálatról, amintavételt ugyanúgy végezzük. A páciens hüvelyét az orvosi szlengben kacsának nevezett eszközzel feltárjuk, így látótérbe kerül a méhnyak, amelynek csatornájából, illetve felszínéről egy kis kefével sejteket veszünk. Az így nyert parányi anyagból aztán két teljesen különböző eljárás segítségével meg tudjuk állapítani, hogy a minta tartalmaz-e kóros sejteket (citológiai vizsgálat) vagy olyan vírust, amely méhnyakdaganatot okoz (HPV-vizsgálat).A két szűrőmódszert külön-külön és kombinálva is lehet alkalmazni.

Apró, életmentő beavatkozás

A hatvanas években a skandináv országok közül Norvégián kívül mindenhol bevezették a citológiai szűrést. Két évtizeden belül ezekben az országokban a felére esett vissza az új méhnyakrákos halálesetek száma, Norvégiában pedig nem változott. Tény, hogy a méhnyakrákos megbetegedések többsége az egyáltalán nem vizsgált vagy a felismerést megelőző öt évben nem szűrt esetekből kerül ki. Az is igaz, hogy a szűrés egyszerű, nem túl drága, és az esetek jelentős részében nemcsak a korai daganatot, hanem már a daganatmegelőző állapotot is megmutatja. A méhnyakrák minél előbbi felismerése pedig abetegség kimenetele szempontjából létfontosságú. A korai stádiumban észlelt és kezelt esetek több mint 90–95 százaléka meggyógyul. Különösen jó a helyzet, ha a szűrővizsgálat még csak daganatmegelőző állapotot jelez. Ilyenkor egy aránylag kis beavatkozás – az úgynevezett LEEP- vagy LLETZ-műtét – teljes gyógyulást hozhat. (Akét mozaikszó angol jelentése: LEEP: loop electro-surgical excision procedure, LLETZ: large loop excision of the transformation zone.) Az eljárás lényege, hogy egy rádiósebészeti eszközzel améhnyakból a beteg, vírussal fertőzött területet eltávolítjuk. Ez a műtét sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos szikével végzett méhszájműtét. Ambulánsan elvégezhető, nem hagy torzító heget. Ezen okok, és még néhány további előny miatt a korszerű nőgyógyászatban szinte teljesen kiszorította a szikével végzett műtétet.

Óvszer és cigaretta
Szűrni tehát érdemes. De milyen gyakran és milyen módszerrel? A méhnyakrák kialakulásának hátterében egy HPV nevű vírus áll. Ezen vírus bizonyos alfajai méhnyakrákot okozhatnak. A vírus szexuális úton terjed. Egy angliai tinédzserek között végzett, érdekes kísérlet során azt tapasztalták, hogy az eredetileg HPV-vírussal nem fertőzött tizenévesek fele három év szexuális aktivitás után vírusfertőzötté vált. A felnőtt korosztályban már kicsit kedvezőbb a helyzet. Amagyarázat egyszerű, a tinik gyakrabban váltottak szexpartnert, és feltehetően a védekezéssel sem törődtek. Ez a tény is felhívja a figyelmet a HPV-védőoltás fontosságára. Szeretném hangsúlyozni az óvszer használatának jelentőségét is: a HPV-oltás ugyanis nem az összes, csak a leggyakoribb vírustípusok ellen nyújt védelmet! És ott van még a HPV-hez nem köthető, szexuális úton terjedő betegségek tömege. A fenti tények ismeretében nem meglepő, hogy améhnyakrák előfordulása a partnereiket gyakran változtató nők körében nagyobb. Tény az is, hogy hiába hűséges egy nő, ha a hozzá tartozó férfi hűtlen, gyakran cseréli partnereit, és védekezés nélkül folytat szexuális életet. Érdekes adalék, hogy a dohányzás növeli a betegség kialakulásának veszélyét. Még egy jó ok, hogy végleg elfelejtsük a cigarettát.

Citológiai szűrés
Az úgynevezett citológiai szűrés során a méhszáj felszínéről, illetve a méhnyakcsatornából lesodort sejteket vizsgáljuk. A daganatos, illetve daganatmegelőző sejtek különböznek az egészségesektől, ez a tény képezi a módszer alapját. A méhnyakdaganatok többnyire lassan alakulnak ki. Asejtburjánzás csak különböző súlyosságú daganatmegelőző állapotok után tör át a hám és akötőszövet határán. A hámszövetben nincsenek erek és nyirokerek, így amíg a folyamat nem éri el a kötőszövetet, nem ad áttétet. Ezeket az elváltozásokat „in situ” – azaz helyben maradó – daganatoknak nevezzük. Aszűrés célja, hogy lehetőleg még ebben a fázisban elkapja a kóros elváltozást. A méhnyak citológiai vizsgálatáról érdemes azt is tudni, hogy ha egy súlyosabb elváltozás gyanúját veti fel, azt a terápia során elvégzett szövettani vizsgálat általában igazolni szokta. Azaz ha a citológia jelez, akkor többnyire igaza van.

HPV-szűrés
Kézenfekvőnek tűnik az ötlet: ha ismerjük améhnyakrák kórokozóját, akkor ennek kimutatása aszűrésben szerepet játszhat, és ez az eljárás akár fel is válthatná a hagyományos citológiát. Akinek nincs HPV-fertőzése, annak nagy valószínűséggel a következő három évben akkor sem lesz méhnyakrákja, ha közvetlenül a vizsgálat után megfertőződik. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha a szűrés időpontjában fertőzött volt, még nem feltétlenül alakul ki nála rákos megbetegedés a következő években. A fertőzöttek többsége ugyanis nem lesz rákos. Az is elképzelhető, hogy a szervezet immunrendszere olyan mértékig visszaszorítja a vírusok számát, hogy a következő HPV-szűrésnél már nem detektálható vírus a mintában. Mint már korábban említettem, ha a citológiai vizsgálat kóros, annak hátterében több-nyire valamilyen daganatmegelőző vagy daga-natos folyamat áll. Ez viszont nem igaz a pozitív HPV-vizsgálatok esetében. A negatív HPV-lelet ugyan nagyon megnyugtató, de a pozitív lelet sok felesleges izgalmat okoz a páciensek között. Ezért a HPV-szűrés a fejlett országokban nem vette át a citológia szerepét. Napjainkban a világban a citológiai és aHPV-szűrés különböző kombinációi kezdenek elterjedni.

Árt-e a szűrővizsgálat?
A méhnyakrákszűrés természetesen alapvetően nem ártalmas, bár kétségkívül van néhány hátránya. Bár az előny és a hátrány összevetése során egyértelműen kiderül, hogy az elérhető egészségnyereség nagyságrendekkel nagyobb, mint avizsgálathoz társuló kedvezőtlen hatás, mégsem hallgathatom el ezeket sem.
Az első negatívum az, hogy a vizsgálat kellemetlen lehet. A második, hogy különösen a szorongásra hajlamos pácienseknek komoly pszichés megterhelést jelent. Az esetleges kóros lelettől való félelem, illetve az eredményt megelőző várakozás még azokban is belső feszültséget kelthet, akik különben lazán veszik az életet. A harmadik, hogy a szűrővizsgálat felesleges beavatkozásokat válthat ki. Itt álljunk meg egy pillanatra. Hogy is van ez? Korábban azt állítottam, hogyha a citológiai kép kóros, akkor az esetek jelentős részében daganat vagy daganatmegelőző állapot áll a háttérben. Ez igaz is. Ajelentős rész azonban nem az összes. Előfordul az is, hogy a gyanús sejtkép mögött szövettanilag nem igazolódik betegség. Továbbá a daganatmegelőző állapotok egy része magától, minden kezelés nélkül is meggyógyul. Ha kezelésre van szükség, akkor jelen ismereteink szerint sajnos a daganatmegelőző állapotok egyetlen hatásos megoldása a méhszájon végzett műtét. Az „immunerősítés” logikusnak tűnne, de teljesen értelmetlen. A homeopátiának nincs kimutatható hatása. Abban az esetben, amikor a citológiai vizsgálat tévesen jelzett, felesleges volt a műtét. Ez értelemszerűen csak a beavatkozást követő szövettani vizsgálatból derül ki. Azt, hogy a kezelt esetben a daganatmegelőző állapot magától meggyógyult volna-e vagy sem, természetesen soha nem tudjuk meg. Az azonban tény, hogy minél súlyosabb egy daganatmegelőző állapot, annál valószínűbb, hogy a folyamat nem fordul vissza és kialakul a méhnyakrák. Egy közepesen kóros citológiai lelet esetén anőgyógyász sokszor nincs egyértelmű döntési helyzetben, hogy várjon-e vagy műtétet végezzen. Az úgynevezett kolposzkópos, azaz a nagyítóval végzett méhszájvizsgálat elvégzése megkönnyítheti adöntést. Segítséget adhat a HPV-vizsgálat is. A szűrővizsgálat negyedik hátránya, hogy pénzbe kerül. Így az egyént vagy a társadalmat terheli.

Akkor most citológia vagy HPV?
A fenti négy ok miatt a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban igyekeznek a szűrővizsgálatok számát úgy csökkenteni, hogy ez ne okozzon lényegi növekedést a daganatos megbetegedések előfordulásában. Úgy tűnik, hogy az évenkénti szűrés egyértelmű előnyt csak a fiatal-felnőtt korosztályban jelent. Partnerüket nem változtató, középkorú nők esetében három egymást követő teljesen normális citológiai vizsgálat és negatív HPV-teszt után az éves szűrés háromévenkéntire ritkítható. Nagyon érdekes a tinédzserek helyzete. A megfelelő felvilágosítás hiánya vagy a serdülők nemtörődömsége miatt azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok gyakran fertőződnek HPV-vel. Tizenkilenc éves kor alatt azonban gyakorlatilag nem fordul elő méhnyakrák, illetve a daganatmegelőző állapotok visszafejlődnek. Afelesleges beavatkozások elkerülése érdekében anemzetközi szakirodalom azt javasolja, hogy aszűrővizsgálatokat csak a szexuális élet megkezdése után három évvel, vagy a 21. életév betöltése után kezdjük meg, attól függően, hogy melyik következik be hamarabb. A szexuális élet megkezdése előtti nőgyógyászati tanácsadásnak, az ideális fogamzásgátlás kiválasztásának, illetve a HPV-védőoltás beadásának hatalmas jelentősége van. Nekünk, szülőknek komoly feladatunk, hogy gyermekeinket óvjuk. Így az Éva olvasóinak is azt javaslom, amit pácienseim jelentős része megtesz. Ha úgy érzik, hogy cseperedő lányuk elkezd aszexuális élet iránt érdeklődni, fogják kézen, és akár saját szűrővizsgálatukkal egy időben, vigyék el nőgyógyászukhoz. Egy szakszerű, fesztelen tanácsadás sokat segít abban, hogy a különben fontos és szép szexuális élet belátható kedvezőtlen következményeit elkerüljük. ı

Szöveg: Dr. Csermely Gyula Fotó: Safa. Ez a cikk az Éva magazin 2010. augusztusi számában jelent meg először. Minden jog fenntartva.