Az tetszik a legjobban a finn oktatásban, hogy hihetetlenül gyakorlatközpontú – foglalja össze Sütő Beáta, aki harmadik éve dolgozik tanárasszisztensként Helsinkiben és Vantaában. Először cserediák volt, később tanárként tért vissza. Beáta alsó tagozatos osztályokban tanít, ott, ahol a legtöbb múlik azon, hogy – akár hosszú távon – kíváncsisággal, izgalommal vagy kötelező nyűgnek éli-e meg a gyerek az iskolát.

– Finnországban természetes, hogy ha közlekedési jelzőtáblákról tanítunk, azt csakis az utcán tárgyaljuk meg, ha pedig a természet körforgásáról beszélünk, kiugrunk a közeli erdőbe – meséli a pedagógus.
Tanárasszisztensként abban is nagy szerepe van, hogy kiscsoportos foglalkozásokon, játékos formában tanítsa meg írni-olvasni a gyerekeket. A hangsúly már egész kicsi kortól kezdve az önállóságon, a kreativitáson és a használható tudáson van. Ez a legkisebbeknél például azt jelenti, hogy a lányok és a fiúk egyaránt megtanulnak zoknit kötni vagy rövidnadrágot varrni, mert annak hasznát vehetik.

--pagebreak--

Biflázás helyett gondolkodni
A PISA-felmérés eredményei szerint a finnek mind a reál, mind a humán területen végzett felméréseken rendszerint az élen végeznek. Ez azért is érdekes, mert egy nemzetközi összehasonlítás szerint éppen ők azok, akik naponta a legrövidebb ideig ülnek az iskolapadban. Az is igaz viszont, hogy a kötelező iskoláztatás alatt – amely 7 éves kortól 16 éves korig tart – a diákok alig egy százaléka hagyja el az iskolát idő előtt.

Osztályzatot csak negyediktől kapnak a finn tanulók, előtte írásban értékelik teljesítményüket. Mégpedig nemcsak a tanár, hanem a szülő, sőt maga a kisdiák is értékel, hogy ezzel is önkritikát gyakoroljon. Ez is egy olyan pont, amely szabadságot ad és önálló gondolkodásra, értékelésre sarkall. A magyar pedagógus szerint a finn oktatási rendszer egyik legnagyobb erénye az esélyegyenlőség. Nem számít, hogy valaki szegény vagy gazdag, nincsenek jók és rosszak: mindenki azonos eséllyel indul.

Ez szó szerint is igaz, az eltérő képességű diákok ugyanis egy osztályba, egy közösségbe tartoznak. A finn rendszer gondoskodik felzárkóztató tanárokról, gyógypedagógusokról vagy pszichológusokról, akik kiscsoportos foglalkozásokon segítik a gyengébbeket. Így van ez a másik irányban is: ha valaki mondjuk jó matekból, plusz feladatokat kaphat, a nyelvzsenik pedig akár három idegen nyelvet is tanulhatnak már az általános iskolában. Finnországban ritkán buktatnak, az pedig szinte kizárt, hogy valakit eltanácsolnának egy oktatási intézményből. A finn sikereket részben azzal magyarázzák, hogy nincs színvonalbeli különbség az egyes iskolák között. A decentralizált, mégis kiegyenlített oktatásban mindössze ötszázaléknyi a különbség az ország különböző pontjairól kikerült diákok tanulmányi átlaga között. A magyar szakemberek szerint nálunk éppen fordított a helyzet: 70 százalékban az ad magyarázatot az eltérő tudásszintekre, hogy ki honnan, melyik iskolából érkezik. Finnországban a szociális rendszer is irigylésre méltó: mind az étkeztetés, mind a tankönyvek, taneszközök ingyenesek.

--pagebreak--

Finnországban a pedagógusnak nem kötik meg a kezét, szabadon dönthet arról, hogy milyen tankönyvet, oktatási segédletet használ. A könyvtárhálózat rendkívül jó, így szinte mindenhez hozzáférhetnek a diákok. Éppen az egyik PISA-felmérés bizonyította, hogy a fiúk hagyományosan jobbak matematikából, a lányok pedig szövegértésből. Elegendő volt három év ahhoz, hogy ez a tendencia változzon, csupán annak eredményeként, hogy országos olvasási programot indítottak. Az oktatási szakemberek szerint az is hozzájárul a szövegértésben elért jó eredményekhez, hogy a külföldi filmeket Finnországban nem szinkronizálják, minden eredeti nyelven hangzik el, és a feliratot el kell olvasni.

Az északi országokban hagyomány, hogy rendkívüli figyelmet fordítanak 
a felnőttképzésre. Évente egymillió felnőtt vesz részt valamilyen oktatásban. A 25 és 64 éves korú lakosság több mint hetven százaléka végzett középiskolát, harminc százaléka pedig főiskolát vagy egyetemet.

A jólét múlik a jó tanáron
– Finnországban csak egyetemi végzettségű tanárok oktathatják már az alsó tagozatosokat is – mondja Sütő Beáta. A tanárképző egyetemeken csaknem ötszörös a túljelentkezés, a népszerűségi versenyben a tanári pálya áll az első helyen. Az sem mellékes, hogy a társadalmi elismertség mellett anyagilag is megbecsülik a pedagógusokat, egy általános iskolai tanár átlagfizetése 3200 euró körül van.
A fiatal pedagógus egyébként még néhány évig szeretne külföldön tapasztalatot gyűjteni, majd hazatérve tankönyv-fejlesztéssel, módszertani továbbképzések kidolgozásával foglalkozna. Ha tehetné, itthon a tanárképzést változtatná meg először, hiszen sok minden múlik a pedagógusokon. Finnország már bizonyította a jó tanár, jó diák, értékes munkaerő összefüggését, s köztudott, hogy gazdasági sikereit, jólétét, versenyképességét magasan képzett munkaerejének köszönheti.

Szöveg: György-Horváth Zsuzsa, Fotó: Safa