A csífutás, eredeti nevén a ChiRunning, az egyik legújabb amerikai divat. Mielőtt megvizsgálnánk, miben is rejlik ennek a „kevesebb több” elven működő sportágnak az ereje, nem árt tudni, hogyan is kezdődött.

Az ultramaratontól a taicsiig
Rengeteg könyv, oktatóvideó és tanfolyam létezik golfozóknak, teniszezőknek, testépítőknek, mostanáig azonban senki sem tanította a helyes futás alapjait (ezt kötve hiszem). Az új módszer hívei a „biomechanikusan” megalapozott futást osztják meg az érdeklődőkkel. A csífutás a fizika törvényeit és a mozgás alapelveit szem előtt tartva (a jóga, a pilates és társaik nyomdokain haladva) megdolgoztatja a mélyizomzatot, egyesíti a testet és szellemet, javítja a hosszú távú teljesítményt, és némi spirituális többletet is nyújt.
Az új módszer atyja bizonyos Danny Dreyer amerikai hosszútávfutó és tajcsi-megszállott. Több mint 35 év szakmai tapasztalat, számtalan fél-, egész- és ultramaraton lefutása után az ő fejéből pattant ki az ötlet, hogy a tajcsi és a futás alapelveit ötvözve egyfajta energiatakarékos, harmonikus technikát hozzon létre.

Figyelmet igénylő mozgás
Abból indul ki, hogy a 80-as évek óta divatos, megszokott edzéstechnika az erőre és a sebességre koncentrál, hiszen az a célja, hogy a futás útvonalán minél gyorsabban és minél tovább vigye előre a sportolót. A csífutás azonban, a kondicionálással szemben, a hatékonyságra és a relaxációra összpontosít. Itt többet számít a futó erőnléte, mint a sebessége.
Ez a futási stílus hatékony lehet kezdőknek is, hosszútávfutóknak is, hiszen végső célja az, hogy a futás természetes s így kevésbé fájdalmas legyen. A taicsi és a jóga szellemében a mozgást mint figyelmet igénylő gyakorlatot közelíti meg. Arra törekszik, hogy a futó öntudatosabb legyen, és jobban „egybeolvadjon az úttal”. A végeredmény és a szintidők kevésbé fontosak, mint a hatékonyság fejlesztése.

„A csífutás egyesíti a tajcsi belső koncentrációját, valamint a csí – az életerő – áramlását a futás erejével és energiájával, így újszerű futásformát és hozzá kapcsolódó filozófiát hoz létre, mely kivonja a sportból a fájdalmat és a lehetséges sérülést.”

Sérülés nélkül
A csífutás egyesíti a tajcsi belső koncentrációját, valamint a csí – az életerő – áramlását a futás erejével és energiájával, így újszerű futásformát és hozzá kapcsolódó filozófiát hoz létre, mely kivonja a sportból a fájdalmat és a lehetséges sérülést. A módszer célja, hogy növelje a szellemi tisztaságot, összekapcsolja a testet és az elmét, emelje a csí szintjét, a futást biztonságos, élethosszig tartó mozgásfajtává változtassa és fokozza örömét az egészség és az állóképesség érdekében.
A csífutás weboldala szerint a nyugat-virginiai egyetem egy új, független esettanulmánya megállapította, hogy a technikát alkalmazók képesek elkerülni a visszatérő sérüléseket. Rámutat továbbá arra az érdekes tényre, hogy „csak az Egyesült Államokban több mint 24 millió ember fut, s az amerikai futók 65 százaléka – 15,6 millió ember – évente legalább egyszer megsérül, ezért kénytelen abbahagyni az edzést. Ezen túlmenően a sérülések vagy a hosszú távú károsodások puszta félelme is több millió embert rettent el a futástól.”
Eljött tehát az ideje egy friss, szokatlan megközelítésnek, mely nem a tüneteket kezeli, hanem megoldást nyújt.

Hogyan fussunk?
Dreyer lényegi technikákat és készségeket tanít követőinek. A futás megkezdése előtt gyógyító csikung lazítógyakorlatokat ajánl. Megmutatja, hogyan kell lábunkat helyesen tartani, hogyan kell testünket egyenes oszloppá rendezni, futás közben pedig úgy előredőlni, hogy a gravitáció „húzzon” bennünket.
Előredöntött testtel tulajdonképpen elrúgjuk magunkat a földtől. A hagyományos futási stílussal ellentétben, amikor a lábunkat előrefelé lendítve próbáljuk meghódítani a távolságot, a csífutásnál elölről a gravitáció húz bennünket, hátulról pedig mi lökjük magunkat.
Emellett a csífutás visszafogja a karlengetést is, a két kart a test oldala mellett tartja, távol a mellkas közepétől. Szinte metronómhoz igazított, egyenletes lépésütemet követel meg. A gyorsítás-lassítás a test dőlésszögén alapul, nem a ritmuson.
A futó folyamatosan figyel a testére. Ha feszülést vagy fájdalmat érezne, az arra utal, hogy hibás a tartása.

„Előredöntött testtel tulajdonképpen elrúgjuk magunkat a földtől. A hagyományos futási stílussal ellentétben, amikor a lábunkat előrefelé lendítve próbáljuk meghódítani a távolságot, a csífutásnál elölről a gravitáció húz bennünket, hátulról pedig mi lökjük magunkat.”

Kinek igen, kinek nem?
Tapasztalt futók szerint a csífutás nem elég erőteljes. Ráadásul mivel az új stílushoz szokatlan – csak minimálisan párnázott és speciális, sarok nélküli – futócipőre van szükség, a megfelelő felszerelést sem egyszerű beszerezni.
Dreyer úgy építette fel a rendszert, hogy a kezdőkön, újrakezdőkön, maratoni futókon, tájfutókon át a triatlonistákig bárki élni tudjon vele. Egészséges, harmonikus test megalkotására törekszik, közben elkerüli a túlerőltetést.
A csífutás célja, hogy segítsen csökkenteni vagy épp megszüntetni az olyan sérüléseket, mint a térdínhúzódás, az Achilles-ín vagy a talp kötőszöveteinek gyulladása, a térd- és csípőfájdalom, az izomfájdalom, a kimerültség.
A lélek kondicionálása legalább olyan fontos, mint a testé. A csí zavartalan áramlása a tajcsinak is elengedhetetlen alapja. A harmónia megtalálása nemcsak a futás során jön jól, hanem a mindennapokban is. Így ha valaki belevág a csífutásba, akkor – a módszer hívei szerint – nemcsak futótechnikáját, hanem közérzetét is javíthatja.
Ki-ki csakis személyes tapasztalattal döntheti el, hogy lát-e fantáziát az új módszerben, vagy egyszerű humbugnak tartja. Ártani biztos nem árt. Ha pedig valaki azt hinné, hogy Dreyer úr kifogyott az ötletekből, hát téved. Elkészült immár az összetett ChiWalking módszer is. Lehet csígyalogolni!

Szerző: Hámori Dániel, Videók: youtube.com

Ez a cikk kifejezetten az evamagazin.hu részére készült. Minden jog fenntartva.