13 éves és még mindig velünk alszik – nyugi, nem marad így

Borítókép: 13 éves és még mindig velünk alszik – nyugi, nem marad így Forrás: Getty Images
Káros? Kóros? Rohanjunk vele azonnal szakemberhez? Ez az életkor még nagyon képlékeny, ilyenkor nyílik a fejlődési olló, a gyerekek közt hatalmas különbségek lehetnek abban is, hogy melyikük, milyen mértékben igényli a szülői társaságot – mondja az általunk megkérdezett gyermekpszichológus. Bojti Andrea egyébként sem híve a „keménykedésnek”, ha alvással kapcsolatos kérdésekről van szó.

Érdekes kommentet kaptunk nemrégiben egy, a külön alvás, együtt alvás kérdéskörét feszegető felvetésünkre; miszerint lényegében teljesen mindegy, melyik gyerek kivel és hol alszik el a nap végén; a lényeg, hogy ez megtörténjen.

Csak óvatosan ezzel! Keresztfiam például 13 éves és még mindig a szüleivel alszik, amiről sehogyan sem tudják leszoktatni. Hiába van saját szobája, ahol eljátszik este is sokáig, aludni mégis mindig átmegy hozzájuk
osztotta meg a történetet egy olvasónk.

De vajon tényleg tartanunk kellene attól, hogy a gyerekünk így marad? Rohanjunk szakemberhez vele? Mivel próbálkozzunk, hogy önálló alvásra szoktassuk? Nincs túl késő hozzá már ebben az életkorban? Kérdéseinket Bojti Andrea gyermekpszichológus válaszolja meg, aki többek közt arról is beszél, hogyan segíthetjük a kiskamaszt ebben a leválási folyamatban.

„Persze alkati kérdés, de általában 13 éves kor még a kiskamasz kor. A gyerekek ilyenkor még nagyon nagy mértékben különbözhetnek; ilyenkor nyílik a fejlődési olló. Egy olyan gyerek, aki eleve zárkózottabb, vagy nehezebben barátkozik a kortársaival; anyásabban vagy éppenséggel apásabban; infantilisabban viselkedhet.

Ám ez nem jelent feltétlenül problémát.

Egy ilyen esetben mérlegelni kell; meg kell nézni az adott körülményeket, például azt, hogy lehet-e éppen valami olyan történés a gyerek körül, ami miatt erősebb szülői támogatásra van szüksége. Iskolaváltás, válás például” - mondja Bojti Andrea.

A gyermekpszichológus úgy látja ebben a korban inkább átmeneti szokott lenni, hogy a gyerekek ezt igénylik. „Az már egy ritkább dolog, hogy egy gyerek, aki kezdetektől a szüleivel alszik, még 13 évesen sem rakható ki a szülői ágyból, vagy hogy nincs igénye arra, hogy legyen egy saját szobája. Erre egyébként rá is tudunk segíteni, például úgy; ha bevonjuk őt is a külön szoba kialakításába; engedjük, hogy válasszon magának bútort; hogy kicsit ő maga kuckósítson saját magának egy helyet. Ha igényli, nyitott ajtónál, lámpafénynél is meg lehet próbálni az átszokást. Vendégségben járva, adott esetben pedig meg lehet neki mutatni, hogy más, vele egykorú gyerekeknek van saját szobája és az ilyen.

Alapvetően én azon a véleményen vagyok, hogy az alvás dolgot nem szabad erőltetni. Ez egy szeparáció, elválás a szülőtől, amiben szerintem nem jó keménykedni” – zárja a gyermekpszichológus.

Ilyen szobákban melyik gyereknek ne lenne kedve bekuckózni? Ötletekért kattints a Galériába!