Első szlovéniai élményem a véletlennek köszönhető. Három éve horvátországi nyaralást terveztünk, ám a szakadó esőben eltöltött első éjszaka után elhatároztuk, hogy átmegyünk a francia Riviérára. Utunk Szlovénián és Olaszországon keresztül vezetett volna – ám amikor az autóútról megláttuk Pirant, tudtuk, hogy innen már nem megyünk tovább. Azóta rendszeresen visszatérünk: bár Szlovénia ötször kisebb, mint Magyarország, mindig tartogat újabb és újabb felfedeznivalót.

Szlovénia képekben!

Megállt az idő
Piranba első látásra beleszerelmesedtem. Nem véletlen, hogy ezt a sokat megélt városkát amindössze 46 kilométer hosszú szlovén tengerpart gyöngyszemeként szokták emlegetni. Itt csak egyetlen út vezet ki és be – nálunk az ilyet zsákfalunak hívják, ez amolyan „zsákvároska” középkori épületekkel, sikátorokkal, a közepén egy kör alakú főtérrel, amely a város leghíresebb szülöttéről, Giuseppe Tartini 18. századi zeneszerzőről kapta a nevét. A labirintusszerűen futó, szűk kis utcákból néhány méterenként nyílik egy kijáró a tengerparti sétányra, amely tele van éttermekkel, de ez a strand is egyben. A félsziget csúcsára épült városka mögött egy várrom magasodik: ha estefelé felsétálunk ide, csodálatos látvány tárul elénk a lenyugvó nap vörös-arany fényében.
Mi egy hostelben szálltunk meg, a tengerparttól mindössze egy utcával beljebb. Az apartmanok és a hotelek elég drágák, ha valaki ilyenben akar lakni, inkább menjen tovább Izolába vagy Koperbe. Mi is ezt tettük, a következő alkalommal a csendes-kedves kisvárosban, Izolában, tavaly pedig Koperben béreltünk apartmant (napi 42 euróért 2 főre). De kipróbáltuk már az izolai Belvedere kempinget is, ahonnan ingyenbusz szállítja a szállóvendégeket a tengerpartra és vissza, egész nap. A szlovén tengerparton fekszik még Portorož, amely luxushoteljeivel, kaszinóival azt az érzést kelti, mintha nem is a szomszédban, hanem legalábbis Cannes-ban vagy Nizzában járnánk. A négy nagy üdülőhelyen kívül találunk szállást a kis tengerparti falvakban is. A part általában kavicsos vagy sziklás, de a gyerekeknek Piran kivételével mindenhol kialakítottak sekély, elkerített részeket.

Két keréken
Aki teheti, mindenképpen vigyen magával kerékpárt, mert az egész ország remekül bringázható, és így ráérősen felfedezhetjük az egyes vidékeket. Sőt, még néhány barlangot is bejárhatunk két keréken. A szlovén tengerparton végigfutó bicikliúton Portorožtól akár Triesztig is elkerekezhetünk. Az út néhol közvetlenül acsapkodó hullámok mellett vezet, van, ahol kisebb emelkedőkön kell tekerni, de az erőfeszítésért kárpótol a látvány, és időnként enyhülést nyújtanak a bicikliútba épített hűvös alagutak. Csodálatos élmény kerekezni a szlovén Alpokban, az osztrák falvakra emlékeztető településeken át vagy a kis tavak, folyók és vízesések mentén.

Kalandozások olasz földre
A szlovén tengerparti nyaralást fűszerezhetjük egy-két olaszországi kiruccanással, például Triesztbe (12 kilométer Kopertől), esetleg Velencébe (ez már 110 kilométer). De ha már Olaszországban járunk, semmiképpen ne hagyjuk ki Muggiát, a határhoz közeli kis halászvároskát. Itt ugyanis kedd reggelenként igazi olasz piacot találunk – ahalas pultokat külön is érdemes megemlíteni, ahol mindenféle tengeri herkentyűt kínálnak. Nem árt igyekezni, mert a piac 10-11 óra körül már bezár. Ebéd után érdemes egy sétát tenni a városkában, ahol a velencei gótikus stílusú épületek és a dóm mellett egy 11. századi bazilikára is rábukkanhatunk.
Emberhal a barlangban
A tengerpartról kis kitérőt tettünk Postojnába, ahol a világ egyik leghíresebb cseppkőbarlangja található. A jegy nem éppen olcsó (fejenként 20 euró, s ha a Viváriumot is meg akarjuk nézni, akkor 25), de megéri, mert varázslatos világot találunk a föld alatt. A Vivárium a barlang állatvilágát mutatja be – rejtőzködő életmódjuk és apró méreteik miatt egyébként nem láthatnánk ezeket az élőlényeket. Ebben a Viváriumban él a barlangi gőte is, amelyet emberhalnak is neveznek, mert a bőrszíne hasonlít amiénkhez. Nagyon mókás kis állat, mivel a kopoltyúi kívülre nőttek, emiatt úgy néz ki, mintha két kis piros füle volna.
A Vivárium után beálltunk a cseppkőbarlang előtt várakozó tömegbe – szinte a világ minden tájáról érkeznek ide turisták. A barlangi túra kisvonatozással indult, majd 10–15 perc után egy hatalmas föld alatti terembe értünk, ahonnan idegenvezetővel indultunk neki a másfél órás barlangi sétának. Hatalmas termeken, kanyargós utakon és függőhídon át vezetett az utunk, mindenfelé vörös, fehér és fekete színű, csodálatos cseppkőalakzatokat láttunk. A túra végén a kisvasút kivitt minket a fényre és a melegbe. Kint ugyanis 30 fok volt, ám abarlangban mindössze 8. Erre én nem voltam felkészülve, így papucsban és egy vékony kis kardigánban már alig éreztem a kezem-lábam, mire akétórás barlangtúra véget ért. Ha igazán élvezni akarjuk abarlanglátogatást, zárt cipő, zokni és legalább egy pulóver legyen nálunk!

Templom a szigeten
Postojna után Bled felé vettük az irányt, a szlovén Alpokba. Itt a hegyek ölelésében egy kis tó található, közepén piciny szigeten egy középkori templom. Amikor megérkeztünk, azt hittük, itt biztos olcsóbb lesz a szállás, mint a tengerparton, de tévedtünk: a magánházaknál bérelhető apartmanok között a legolcsóbb is 60 euróba került, reggeli nélkül. Igaz, van egy kemping is, de ezúttal nem volt nálunk sátor. Sebaj, lepakoltunk, ismét biciklire fel, és irány a környék! A tavat gyorsan, fél óra alatt körbe lehet tekerni, közben bárhol megállhatunk egy csobbanásra. A sós tenger után a tó hűvös vize üdítő, szinte simogatja az ember bőrét. A parton számtalan kis csónak várakozik, hogy a turistákat az apró szigetre vigye, a Mária mennybemenetele templomhoz. Ám mi úgy gondoltuk, úszva közelítjük meg – a nagyjából 200 méteres táv a kevésbé gyakorlottaknak ugyan kissé megterhelő lehet, de mindenképp teljesíthető. Igaz, aki a templomba és a mellette lévő kávézóba is be akar menni, az inkább válassza a csónakot, mert egy szál fürdőruhában mégsem léphet be a civilizációba...Visszaérve a partra a hegytetőre indultunk, ahol a bledi vár ékeskedik. A vár tornya már 1004-ben állt, majd a kora középkorban tovább épült, s később, a barokk kor idején készült el a kastély, amely ma kiállításnak ad helyet: Bled és a vár történetét mutatja be. Aki hozzánk hasonlóan biciklivel felszerelkezve érkezik ide, kisebb túrákat is tehet akörnyéken: a bicikliutak kis falvakon, gazdaságok, kertek mellett vezetnek hegyen-völgyön át.

Villámlátogatás Ljubljanában
Sajnos a fővárosra már nem sok időnk maradt hazafelé menet, csak bő fél napot sikerült ott töltenünk. Pedig mindenképpen megérne legalább két-három napot. Kicsi és nagyon hangulatos város, mindössze 270 ezren lakják. A várost átszelő Ljubljanica folyó mindkét partja sétálóövezet, rengeteg kávézó, galéria, üzlet szegélyezi. Itt mindenképpen sétáljunk egyet, mindenki más is ezt teszi, akár helyi, akár turista. Akinek több ideje jut a városra, mint nekünk, annak a Hármas hidat, a Tivoli parkot és a várat érdemes felkeresnie –az utóbbiban raboskodott Batthyány Lajos 1849-ben.
Bármerre járunk Szlovéniában, elegyedjünk szóba a helyiekkel: angolul (és a tengerparton olaszul) szinte mindenki tud, és a szlovének nagyon nyitott, barátságos emberek. Bármilyen kis ország is, itt mindenki megtalálhatja, amit keres: hegyek, folyók, tavak, napsütés, tengerpart – én idén biztosan kipróbálom a raftingot a Soca folyón (vagyis az Isonzón)... ı
Szállás
Hostel Val, Piran: 25 euró/fő/éjszaka (reggelivel), www.hostel-val.com
Belvedere kemping, Izola és Portorož között: 10–12/7–9 euró/fő/éjszaka (felnőtt/gyerek), www.belvedere.si
Bled környékén mindenféle árfekvésben és kategóriában: www.bled.si

Enni
Érdemes megismerkednünk a szlovén konyhával. Tulajdonképpen annyira nem is kell ismerkednünk, hiszen a magyaros fogások (például a sonka, a kolbász vagy a káposztás ételek) éppúgy megtalálhatók itt, mint az osztrák (virsli, főtt húsok, gombócok) vagy az olasz koszt (pizza, rizottó, különféle tészták). Ami viszont követendő példa: a szlovének jóval több halat esznek, mint mi, és nemcsak atengerparti tájakon. Nagyon ízletesek vadételeik is.

Inni
A helyi sörök közül nekünk a Laško ízlett a legjobban, főleg a csapolt változat. Borokban is egész jók, legnépszerűbb folyóboraik a Malvazija (száraz fehér) és aRefošk (száraz vörös).

Világhíres lovak
Szintén Olaszországon át vezet az út aszlovéniai Lipicára, a világhírű ménes tanyájára. A szlovén határt elhagyva egy kis ideig olasz falvakon haladunk át, majd néhány kilométer múlva ismét megpillantjuk a Slovenija táblát – mehetnénk persze autópályán is, de így sokkal szebb az út. Miután ismét szlovén földre érünk, mintegy 15 perc múlva már ahíres lovak birodalmánál lehetünk.
A farmra a belépés 10 euróba kerül, ha gyalog akarjuk végigjárni. De vitethetjük magunkat akár fehér lovas hintón is (fél órás sétakocsikázás 20 euró), nézhetünk lovasbemutatót, és a lovaglás alapjait is elsajátíthatjuk szakavatott oktatók segítségével.
www.lipica.org

Hasznos információk
www.visitljubljana.si
www.postojna-cave.com
www.blejski-grad.si

Szerzô: Molnár Gabriella, Fotó: Safa, Profimedia.hu, b. kladnik / slovenian tourist board / www.slovenia.info

Ez a cikk Szlovénia: ahol minden együtt van címmel az Éva magazin 2010. évi júniusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.