A Duna péntek délelőtt kezdett kilépni medréből, de akkor még csak egy nagyobb tócsának tűnt az alsó rakparton gyüldögélő víz. Délutánra már lezárták az alsó rakpartot. Estére az összes vendéglátós menekítette a holmiját, a bevételi forrását a mindig eleven Rómairól. Szombat délelőtt lesétáltam a partra. Azaz sétáltam volna, merthogy a víz az oda vezető járda végét már teljesen elöntötte. A bátrabbak gumicsizmában vagy biciklivel gázoltak a mély pocsolyában. Legutóbb 2006-ban áradt így a Duna.
A vízparton lévő sportcentrumot homokzsákokkal igyekeztek védeni, gyerekek és szülők csodálkozva nézték a vízszintet. A felnőttek igyekeztek távol tartani a kiskorúakat a víztől, mert féltették őket a fertőzéstől. Sorra merültek el cégérek, táblák KRESZ-jelzések.
Addig mentem, amíg lehetett, közben egyre rosszabbul éreztem magam: ami nekem egy kis kalandvágyó séta, az másoknak katasztrófa. Este a híradóban láttam, hogy a mentősök csónakon közlekednek az utcákon, rengeteg embernek el kellett hagynia az otthonát.
A gumicsizma most nagyobb karriert futhat be, mint valaha, de a fertőzésveszélyre így is ügyelni kell. Az ÁNTSZ országos tiszti főorvosa javasolja az árvízi, illetve belvízi fertőzések elkerülésére.

A galéria megnyitásához KATT a képre!

Ez a cikk kifejezetten az evamagazin.hu számára íródott. Szerző:Nikodém Vanda.