Igaz történet: a kapcsolat, amely két fedél alatt zajlik

Borítókép: Igaz történet: a kapcsolat, amely két fedél alatt zajlik Forrás: europress
Első hallásra nem tűnik éppen ideális életformának, ha egy összetartozó pár tagjai külön lakásban élnek. Pedig...

Itt valami nem stimmel – gondolja a külső szemlélő. Biztosan van egy harmadik a háttérben. Vagy valami suskus, anyagi megfontolás. Bori története rácáfol az aggodalmakra.

[cikk=22029]



Menekülés a szülői házból

Bori szülei nem bírták elviselni, ha egy fiú tűnt fel a lányuk körül. Előbb-utóbb mindenkit elüldöztek. A lány erőszakos, hangos és tapintatlan anyjával elég volt egyetlen alkalommal találkozni, hogy utána a legelszántabb fiú se tegye be többé a lábát a lakásba. Aztán egyszer csak megjelent Zsolt, aki éppoly erőszakos és önző volt, mint Bori anyja, és nem tűrte el, hogy bárki is az útjába álljon. A mama végre emberére talált, lecsendesedett, és beleegyezett, hogy a fiú állandó vendég legyen náluk. Zsolt nem ért rá hosszan udvarolni, néhány hónap múlva megszervezte az esküvőt, és az akkor huszonöt éves Bori egyszerre feleség lett. Akkor azt hitte, hogy szerelmes. Bár érezte, hogy sok köze nincsen a férjéhez, és hogy nemcsak a mentalitásuk, de az érdeklődési körük és a világról alkotott képük is nagyon más, mégis örült, sőt egyenesen boldog volt, hogy végre elmenekülhet otthonról.

Férje két évvel volt idősebb, mindketten megszerezték már a diplomájukat, ráadásul a fiú egy szép nagy lakást örökölt a nagymamájától, és elég jól keresett. Berendezkedtek és elkezdték a közös életet, ami egyáltalán nem volt kellemetlen. A programokat ugyan Zsolt döntötte el, és keményfejű, merev rámenősségével mindig elérte, hogy az ő akarata érvényesüljön, Bori mégis élvezte az új életet. Már otthon megszokta, hogy szinte az önfeladásig alkalmazkodjon és hogy mindig mindenben igyekezzék megfelelni, így hát felvette a férje tempóját, és igyekezett jól érezni magát. Voltaképpen nem is esett nehezére, hiszen tudta, hogy Zsolt a maga módján szereti. Az is nagy előnye volt, hogy nem keresett benne folyton hibát, mint otthon az anyja.

[cikk=48659]

Három évvel később megszületett Bálint, a kisfiuk, és Bori az új helyzetben is jól helytállt. A férje nem sok időt töltött a családdal, inkább a karrierjét építgette, Zsolt édesanyja viszont rengeteget segített, ami jól is jött, mert Bálint sokat betegeskedett. Az első hónapok után nyugalmasabb időszak következett. Játszótér, séták a parkban, kialakult szabályok szerint megszervezett családi élet, anyagi jólét s egy kis otthoni munka (néhány nyelvóra) csak azért, hogy ne pusztán a „kismamaság” töltse ki a napokat.


És megjelenik az igazi

A házasság hatodik évében Bori egy munka kapcsán megismerkedett Tamással. A férfi huszonegy évvel volt idősebb, réges-rég elvált, egyedül élt. Már első alkalommal is fél szavakból megértették egymást, és ahogy a közös feladat ügyében többször is találkoztak, egyre közvetlenebb, egyre bizalmasabb kapcsolatba kerültek. Kiderült, hogy egészen hasonló az érdeklődési körük, egyformán látják a világot, azonos dolgokon nevetnek, tökéletesen egy hullámhosszon vannak.

[cikk=17690]

Bori észlelte, hogy nagyon tetszik a férfinak, de ekkor még nem tudta viszonozni az érzelmeit. Megriadt a nagy korkülönbségtől, és azt sem érezte, hogy valami ellenállhatatlan vágy hajtaná Tamás felé. Azt viszont teljes szívéből élvezte, hogy életében először nem kell igyekeznie, viselkednie, megfelelnie, olyannak fogadják el, amilyen, mi több, imádják érte. Maga sem tudja, hogyan, de néhány hónappal később egyik napról a másikra elszánt és lázas szenvedéllyel beleszeretett Tamásba, és ekkor már otthon sem akart titkolódzni. Tisztázta a helyzetet a férjével, aki először meglepődött, de aztán beleegyezett a válásba. A lakáshoz ugyan ragaszkodott, anyagi kérdésekben viszont nagyvonalúnak mutatkozott. Bori Tamástól egyutcányira vett egy kis lakást, és a gyerekkel együtt oda költözött. Meg sem fordult a fejében, hogy szerelmével bútorozzon össze. Bálintkát, aki betegeskedett és az óvodai beilleszkedéssel is sokat bajlódott, amúgy is megviselte a  válás és a költözés. Bori azt akarta, hogy a  kisfia körül a lehető legnagyobb nyugalom legyen, és kettesben felépítsék új életüket. Nem kell ahhoz egy velük élő pótpapa, hiszen a gyereknek van apja – gondolta, és valóban, Zsolt továbbra is napi kapcsolatban maradt a fiával, és minden helyzetben lehetett rá számítani. Az összeköltözést Tamás sem erőltette, a saját fia már egyetemre járt, ő pedig évtizedek óta megszokta, hogy egyedül él, nem zavarja senki a munkájában. Amikor nyáron Zsolt elvitte a gyereket nyaralni, Boriék elutaztak egy hétre, afféle nem hivatalos nászútra. Az a pár nap a vártnál is jobban sikerült. Aztán szép lassan kialakultak az új élet keretei, a  mindennapos szokások. Bori reggel elvitte a kisfiát az óvodába, utána hazament és várta a magántanítványait. Tamás szintén szabadúszó volt, ő is otthon dolgozott délig, majd főzött valamit, és együtt megebédeltek nála. Ezt követte a szieszta, négy óra felé pedig Bori elindult a gyerekért az óvodába. Este,  miután Bálint már elaludt, ők még beszéltek telefonon, aztán másnap kezdték az egészet elölről. Bálint időközben iskolás lett, de az időbeosztás akkor sem változott, a délutánokat és az estéket a gyerek kapta. Péntekenként általában Zsolt elvitte magához a kisfiút, ilyenkor Bori Tamásnál vacsorázott, és az egész hétvégét együtt töltötték. Moziba, színházba jártak, barátokkal jöttek össze. Havonta, esetleg kéthavonta egy-egy hétvégi utazást is megengedtek maguknak, vidékre mentek, kirándultak, és egyre jobban élvezték a közösen töltött időt. Télen és nyáron, amikor Zsolt hetekre elvitte Bálintkát, ők is elvonultak hosszabb időre a tengerpartra vagy kedvenc városukba, Prágába. Tökéletesen megfelelt nekik ez az életforma, mindig volt mit várni, a közös ebédeket, a hétvégéket, a nyaralásokat.


Rendhagyó családi élet
Családi életet – a szó hagyományos értelmében – nem éltek, Tamás jó viszonyban volt Bálinttal, de sok közös programjuk nem volt. Viszont Bálint születésnapi zsúrját minden évben Bori szervezte, és természetesen meghívta a gyerek apját is, annak új feleségét és ikerfiaikat, sőt az anyósát, akivel a válás után is jobb kapcsolatban volt, mint a saját anyjával. A karácsonyok is így teltek, és Bálint egy idő után természetesnek tartotta, hogy az ünnepnapokat a  szüleivel, nagymamájával és két kistestvérével tölti, akik persze rajongtak érte. Ezeken a napokon Tamás is „gyerekezett”, felnőtt fiával és a fiú menyasszonyával töltötte az időt. Aztán megint folytatódtak a hétköznapok. Bori és Tamás megszokott napirendjét csak az borította fel, ha hivatalos ügyet kellett intézniük vagy orvoshoz menni, ilyenkor már reggel találkoztak. Együtt jártak bankba és adótanácsadóhoz, az évek során ugyanis közös bankszámlát nyitottak. Adódtak drámai pillanatok is, egy-egy rosszul hangzó orvosi lelet, műtét, kórház. Bálint ilyenkor az apjáéknál volt, Bori pedig beköltözött a kórházba, hogy Tamás mellett lehessen, amikor pedig őt operálták, a férfi volt állandóan mellette, etette, mosott rá, tárgyalt az orvosokkal.

Biztos kötelék
Mostanában még több időt vannak együtt, hiszen Bálint tizenhat éves, és már a saját életét éli. Az estéket szívesebben tölti a barátaival, egyáltalán nem bánja, ha anyja Tamásnál alszik vagy elutazik néhány napra.

[cikk=47759]

A barátnők, akik éveken át sajnálták Borit a kapcsolatuk tisztázatlan jogi helyzete miatt, most inkább irigykednek, mert ilyen jó, stabil, a felek kölcsönös egyenlőségén alapuló köteléket régen nem láttak... ha láttak egyáltalán. Kezdik megérteni, amit Bori mindig is mondogatott: őket olyan szerelem fűzi össze, amiből nem kell hogy házasság és gyerek legyen.
Nem tervezik a jövőt, legfeljebb a nyarat. Az már biztos, hogy júliusban megint elutaznak Prágába.

Szöveg: Bokor Gabriella, Fotó: Pamela Hanson