Vajúdtak a koppenhágai hegyek, és egeret szültek. Tavaly decemberben összegyűltek a dán fővárosban a világ vezetői, hogy megállapodjanak a globális éghajlatváltozás elleni tennivalókról. A két hétig tartó alkudozás eredménye – a legtöbb környezetvédő és segélyszervezet szerint – egyértelmű kudarc. Zsuppán András írása

Az ember okozta éghajlatváltozás nem fikció, hanem tudományos tény. Ezt Barack Obama amerikai elnök jelentette ki, akinek elődje korábban nem volt hajlandó aláírni az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozó Kiotói Egyezményt, és nem hitt az ember okozta éghajlatváltozásban. Látszólag nagy lépést tett előre a világ azzal, hogy a második legnagyobb szennyező ország, Amerika élére olyan vezető került, aki nem vonja kétségbe az alapvető tudományos tényeket.

Pokoli éghajlat
Noha máig sokan állítják, köztük kutatók is, hogy az éghajlatváltozás természetes folyamat, az ENSZ szerint 90 százalékos valószínűséggel kijelenthető, hogy a felmelegedést az üvegházhatású gázok – elsősorban a szén-dioxid és a metán – túlzott kibocsátása okozza. Ezek a gázok a légkörben felszaporodva megfogják a nap energiáját, mintha egy hatalmas dunyha borulna a Föld fölé. A folyamatot felgyorsítja a trópusi világban jelenleg is riasztó ütemben zajló erdőirtás, ami azért baj, mert a fák nagy mennyiségű szén-dioxid megkötésére képesek. A tudósok sokáig globális felmelegedésről beszéltek, mivel a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti korszakhoz képest 0,7 fokkal nőtt, de manapság inkább az éghajlatváltozás kifejezést használják. Ezzel arra utalnak, hogy az éghajlat egyensúlyi állapotának felborulása nemcsak felmelegedést hozhat, hanem özönvízszerű esőket, sárlavinákat, a tengervíz szintjének emelkedését, tengeráramlatok leállását, szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokat pár napon belül, pusztító hurrikánokat, a gleccserek elolvadását és milliónyi egyéb, ma még megjósolhatatlan katasztrófát. Mit tehetünk, hogy ne váljon pokollá a világ?

Egy kis önkorlátozás
Az ENSZ erre szakosodott szervezete szerint 2020-ra a fejlett világnak az 1990-es szint 25–40 százalékára kellene visszafognia az üvegházhatású gázok kibocsátását, és közben meg kellene akadályozni, hogy a most iparosodó országok szennyezésben utolérjék a régi gazdagokat. Az ipari termelés első számú motorja már ma is Ázsia – kínai és indiai gyárakban készül a nyugati világban használatos termékek java az ágyneműtől a mikrocsipig. A környezetvédelmi jogszabályok a Távol-Keleten sokkal lazábbak, mint Európában, ezért Kína a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó ország, India pedig az ötödik – ők azonban azzal érvelnek, a problémát Amerika, Európa és (az ebben a tekintetben is a nyugati világhoz tartozó) Japán hozta a világ nyakára, megoldani is elsősorban nekik kell. Ha sikerülne elérni, hogy az emberiség szennyezőanyag-kibocsátása 2020-ban tetőzzön, és utána jelentős mértékben csökkenjen, akkor a felmelegedés átlagban 2 fok körül lenne. Ez is nagy terheket róna a világra, de a következmények még kezelhető szinten maradnának. Félő, hogy a Maldív-szigeteki nyaralás gondolatától mindenképpen el kell búcsúznunk, mivel az alacsonyan fekvő szigeteket elöntheti a tenger. A homokzátonyra épült, kicsiny csendes-óceáni Tuvalu, ahol dagály idején hullámok nyaldossák a házak alját, azt követeli a világtól, hogy a felmelegedés ne legyen több 1,5 foknál.

Karbonsemlegesen
Ehhez azonban nem elég kicserélni energiatakarékos izzóra a villanykörtét, vagy kihúzni napközben a konnektorból a telefontöltőt. Az átlagember számtalan aprósággal segíthet az éghajlatváltozás elleni harcban – gondoljunk csak arra, hogy mennyit használjuk fölöslegesen az autót a tömegközlekedés helyett, vagy mennyi energiát pazarolunk el nyáron a légkondicionálóval, amit elég lenne csak a legforróbb júliusi napokra bekapcsolni. A lakásban sem kell télen éjjel-nappal 22 foknak lennie. Az igazi fordulathoz azonban alapvető technológiai váltásra van szükség, hogy a létfenntartáshoz szükséges energiát szén és olaj helyett megújuló forrásokból szerezzük meg. A világ nagy reményekkel nézett Koppenhága elébe – mindenki azt várta, hátha most megszületik a döntés, és a politikusok elszánják magukat a közös cselekvésre. Sajnos nem így történt. Egy tucat ország még a konferencia előtt nagyvonalú vállalásokat tett. Az Európai Unió évtizedek óta az éghajlatváltozás elleni küzdelem élharcosa, Németország például 40 százalékkal akarja csökkenteni a kibocsátási rátáját 2020-ig. De ki gondolta volna, hogy pont a közép-amerikai Costa Rica lehet a világ első karbonsemleges országa? Hogy egy ország csak annyi és ne több szén-dioxidot bocsásson ki, amennyit a területén lévő növényzet képes megkötni – ez a karbonsemlegesség –, annak két fő eszköze van: a fölösleges kibocsátás csökkentése (például energiatakarékossággal vagy a közlekedés és az ipar visszafogásával), illetve az erdőállomány növelése. A jelentős részben dzsungellel borított Costa Ricának az utóbbihoz ideálisak a természeti adottságai. Az energiaszükséglet felét már ma is megújuló forrásokból szerzik, és évek óta módszeresen újratelepítik a korábban kiirtott erdőségeket. A földbirtokosokat a benzinre kivetett adóból támogatják az erdők fenntartásában, ennek eredményeképpen évente 6-7 millió új fát ültetnek. A vágyott cél, a karbonsemlegesség elérését 2021-re, az ország fennállásának 200. évfordulójára tűzték ki. Persze a sivatagos Líbiában ugyanezt a receptet nehéz lenne alkalmazni.

Bűncselekmény?
A tárgyalások sikerét elsősorban Kína és India akadályozta, de a gazdasági válsággal küszködő Amerika sem volt túlságosan nagyvonalú. A vállalt alig 4 százalékos kibocsátáscsökkentés szégyenletesen kevés Európa vagy Ausztrália áldozatkészségével összehasonlítva, és könnyen lehet, hogy belpolitikai okokból még ezt sem tudja keresztülvinni Obama elnök. Így aztán két hét kimerítő tanácskozás után a nemzetközi csúcs feloszlott. Koppenhága és London utcáin tízezrek tüntettek a politikusok tehetetlensége ellen, de a tanácskozás mindössze annyi eredményt hozott, hogy az utolsó napon öt ország – az Egyesült Államok, Kína, India, Dél-Afrika és Brazília – aláírt egy külön egyezményt. Obama ezt komoly előrelépésnek nevezte, de a szkeptikusok szerint alig több marketingfogásnál. A konferencia végül úgy oszlott fel, hogy a messze nem tökéletes egyezséget mindössze „tudomásul vették”, de hivatalosan nem ratifikálták – elsősorban az elégedetlen dél-amerikai országok ellenállása miatt. Az Európai Unió nevében José Manuel Barroso bizottsági elnök kijelentette, „nem tudja véka alá rejteni csalódottságát”. A civilek még erősebben fogalmaztak: „Koppenhága egy bűncselekmény helyszíne, ahonnan az elkövető urak és hölgyek pánikszerűen menekülnek arepülőgépük felé” – jelentette ki John Sauven, a Greenpeace angliai igazgatója.

Példát mutatni
A sokat támadott egyezmény kimondja, hogy a felmelegedést 2 fok alatt kell tartani, és az országok önkéntes vállalására bízza, mennyivel csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. A szegényebb országok 2020-ig 100 milliárd dollárt kapnak erre a célra a gazdagoktól, de cserébe el kell fogadniuk, hogy nemzetközi ellenőrzés gondoskodik a vállalások betartásáról (ezt a békát a hírek szerint Kína nyelte le legnehezebben). Február elejéig összesen 67 ország tette közzé, hogy mekkora csökkentésre hajlandó.
Miért értéktelen a koppenhágai egyezség? Jogilag semmire sem kötelezi az aláírókat, és konkrét, számszerű vállalásokat sem tartalmaz. Talán az egyetlen pozitívum, hogy a három gátlástalan nagy (Amerika, Kína és India) először ismerte el – legalább elvileg –, hogy ki kell vennie a részét az éghajlatváltozás elleni harcból. Addig is, amíg ennél kézzelfoghatóbb eredmény születik, abban reménykedhetünk, hogy Európa és benne Magyarország, ahol nemsokára a parlament elé kerül az éghajlatvédelmi törvény, példát mutat a világnak. Persze csak az eminens Costa Rica után.

A legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó országok, illetve régiók
a globális kibocsátás százalékában
1. Kína: 21,5%
2. Amerikai Egyesült Államok: 20,2%
3. Európai Unió: 13,8%
4. Oroszország: 5,5%
5. India: 5,3%
6. Japán: 4,6%
Forrás: ENSZ-statisztika

Fotó: Reuters/ Vándorkő

Ez a cikk először az Éva magazin 2010. áprilisi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.