Létezik olcsó és egyben jó tábor?

Létezik olcsó és egyben jó tábor?

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

E

Egy baráti társaság évek óta nomád sátortábort rendez Királyházán, és mindig más kerettörténetet találnak ki hozzá – a felnőttek és a gyerekek legnagyobb örömére.

„Reggel, egy szertartás keretében a saját magunk gyártotta, díszes kapun lépünk át a mesénkbe, majd alkonyatkor ugyanezen az időkapun térünk vissza a való világba. Ilyenkor szinte tapintható a mágia, szólnak adobok, száll az ének, egytől egyik átvarázsolódunk, szinte eggyé válunk jelmezes, ékszeres, fegyveres karakterünkkel” – meséli lelkesen Gyimesi Zsuzsanna, a tábor alapító tagja.

Mátyás király nyomdokán
2003-ban született az ötlet, hogy az akkor még hat családból álló baráti kör megszervezze saját táborát. Tapasztalat volt bőven, még a nomád Süni táborok időszakából. Atársaság tagjai nemcsak itt táboroztattak: az anyukák közül többen is középiskolai tanárok, ők korábban saját osztályaiknak is szerveztek tematikus táborokat.
Most a saját gyerekeiknek akartak olyan élményt adni, amelyre évek távlatából is élénken emlékeznek majd. Atábor színhelyéül a Börzsöny hegységben fekvő, festői Királyházát választották, ahol az erdőben, a táborhelytől alig 500 méterre forrás csörgedez. Idén a tíz családra bővült társaság immár hetedik éve sátoroz együtt – ott, ahol egykor szívesen vadászott Mátyás király és Beatrix királyné is.

Minden évben más bőrbe bújnak
„Először mindig azt kell kitalálnunk, hogy mi legyen amese, azaz a tábor gerincét adó történet. A színes táborban a színek uralkodtak. Minden napnak volt egy kiválasztott tónusa: aznap olyan ruhákban jártunk, olyan lufik lengedeztek a sátrakon, a gyerekek arca arra az árnyalatra volt mázolva, még az ételeket is igyekeztünk abban a színben főzni” – folytatja Zsuzsanna, aki végzettsége szerint francia-orosz szakos tanár.
A bronzkori táborban saját kézzel alkotott ruhákban jártak-keltek a mese idején, a „kapun túl”. A ruhákat rézlemezkék, gyöngyök, drótból tekert díszek ékesítették. „Csináltunk fülbevalót, nyakéket drótból, gyöngyből, a fiúk késtartót varrtak bőrből, és szigorú felügyelet alatt mindenki elkezdhette faragni a saját vándorbotját. A legemlékezetesebb nap a forgószínpados volt, amikor négy helyszínre bandukoltunk el négy csoportban: volt régészeti ásatás előre elásott bronztárgyacskák meg-keresése végett, jóslás jósnő anyukákkal az erdő sűrűjében, gyógyítás gyógynövényekkel és saját készítésű olajokkal, valamint temetési szertartás miniatűr halomsír segítségével (addigra már állt a kicsi, agyagból épített bronz-kori falumakettünk a patak felé vezető lejtőn).”

Lovagok és indiánok
„Az én kedvencem a 2007-es lovagi tábor volt, amikor minden család saját címert készített, mindenki választott magának egy lovagkori nevet, és pompás jelmezeket varrtunk. Esténként meseelőadásokkal szórakoztattuk egymást a nagy diófa alatt, a táborzáró lovagi tornát pedig a közeli Nógrád középkori várfalai között rendeztük meg. Idén, 2010-ben viszont közkívánatra újra indián-tábor lesz” – árulja el Gyimesi Zsuzsanna.
A gyerekeknek az első indiántábor annyira tetszett, hogy újra akarják élni az egészet. A gyöngyözés, a faragás és persze legfőképp a törzsi háború, azaz a „számháború indián módra” hatalmas sikert aratott. Azóta is szinte minden alkalommal kuncogásba fullad az élmények felidézése. Nem lehet elégszer meghallgatni a hadi ösvényre lépés igaz történetét, amikor jelekkel a fejükön, harci díszben, hangtalanul lopakodott a két ellenséges törzs egymás felé, és két visszatartott lélegzet között csak remélni merték a szülők, hogy az előre megrajzolt térkép alapján össze is fognak találkozni. Nemcsak a gyerekek és a felnőttek festették ki magukat a harchoz méltóan, hanem még a tábor kutyáját, Dalmit is vörösre mázolták.

Gyakorlati kérdések
„Minden a szervezésen áll vagy bukik. Ez főként az első táborokra volt igaz, de még tavaly is volt mit tanulni” – mesél tovább Zsuzsa. Januártól a szülők havonta összegyűlnek, hogy kitalálják, majd részletről részletre pontosítsák a következő tábort.
A kerettörténethez igazodik az egész program, melynek menetéért és lebonyolításáért az adott nap két „napfelelős” felnőttje felel. Mindennap két „konyhafelelős” felnőtt biztosítja, hogy idejében az asztalra kerüljön areggeli, hogy ebédre a tűz felett rotyogjon a pörkölt, hogy legyen uzsonna és anap végére vacsora is. Emellett létezik még napi „árnyékszékfelelős” is, aki esténként klórmészt löttyint a latrinába, lemossa az ülőkét fertőtlenítővel, és gondoskodik róla, hogy mindig legyen vécépapír, a kézmosóban víz, mellette kéztörlő.
A szoros napirendhez mindenkinek egyformán alkalmazkodnia kell, különben minden szétcsúszna. Reggel nyolc órakor van az ébresztő, majd areggeli, kilenc órától indulnak a programok. Az összes étkezés közös, és a gyerekeket is bevonják a napi teendőkbe, így a vízhordásból is kiveszik arészüket.
„Fejenként napi négy liter forrásvizet számolunk, ennyi elég a főzéshez, mosogatáshoz. Persze a gyerekek növekedésével ez folyamatosan változik, hiszen egy hároméves vagy egy kamasz fogyasztása nem ugyanaz. Együtt járunk le a forráshoz vizet hordani: a hat-nyolc évesek másfél-két litert bírnak el, a kisebbek félliteres kulacsban hozzák a vizet. Tisztálkodásra apatak vizét használjuk. Háromnaponta Diósjenőre járunk le vásárolni, amikor is több tíz kilogrammnyi élelmiszert hurcolunk a táborhelyre. Ezt általában – ahogyan a táborba érkezés és a táborelhagyás logisztikáját is – az apák szervezik. Az ő lelkesedésük nélkül nem lenne teljes a nyaralás” – mondja Gyimesi Zsuzsanna.

A tábor mindenkié
„Minden tábort követően megbeszéljük a tapasztalatokat, összeírjuk atanulságokat, mérleget vonunk. Mit is tanácsolhatnék a kezdő és haladó táborosoknak? Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy senki ne akarja jobban magáénak érezni a tábort, mint a másik. Csak tegye a dolgát, és akkor minden a helyén lesz – összegzi Zsuzsanna. – A táborszervezésnek és a közös élményeknek óriási csoportkohéziós ereje van. A földön járunk, apatakvízben mosdunk, a forrásvizet isszuk és a tűzön főzünk. Mindenki ugyanazt és ugyanakkor eszi, kormos lábasból, szúnyogok és böglyök társaságában. Nincs nasi és nincs térerő. Tábortűznél melegedünk, énekelünk, s alvás közben a csillagos égtől csak egy sátorponyva választ el minket. Magunk vagyunk, rajtunk kívül csak az erdő hangjai.”

Szöveg: Schütz Gabriella, Fotó: Kálmán Éva, Kálmán András, illusztráció: Profimedia.hu

Tovább olvasok
Konyhai kütyük – ha szeretsz főzni, de utálsz mosogatni

A főzés sokszor óriási kupival jár: szanaszét heverő zöldséghéjak, lecsöpögött szószok, piszkos edények és fakanalak mindenütt. Ezt megelőzendő mutatunk néhány hasznos kütyüt.

Napi horoszkóp június 18.: a Szüzek bizonyítani szeretnének, a Halakra nagy kihívás vár

Ma is érdemes elolvasnod a napi horoszkópod, mert izgalmas dolgokat tudhatsz meg az egyes csillagjegyekből!

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

5 lapszám 3475 Ft helyett 2075 Ft-ért, lapszámonként 695 Ft helyett 415 Ft-ért

Csak 2075 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem