Január 2-án, az évindító, első munkás levelezésünk végén, Zubor 'Igenanya' Rozival, az Éva vezető szerkesztőjével arról meséltünk egymásnak sorzáróként, hogy kinek hogy telt az év utolsó estéje. Írtam is Rozinak, hogy a 2020-as szilveszter kirívó eseményektől mentesen telt, ismét gyerekekkel, olyan családi házibulisan. UNO-ztunk, Doble-ztunk, kutyultunk valami émelyítő gyerekbarát koktélt, már ha a cukortúladagolás gyerekbarátnak tekinthető. Macinaci helyett leggings és pamut ruha volt az esti szettem, igaz nomakeupban. Egyensúlyozó párnán egy lábon állva, passzolós versenyt rendeztünk, majd kikerestük a Netflixen a Vissza jövőbe első részét, mert a gyerekeknek már végre ez is emészthető film lett, és jól meg is néztük. Éjfélkor az uram gyorsan felpattintotta a málnás ízű gyerekpezsgőt. Koccintottunk, de majdnem vissza is jött a pezsi, mert a tavalyról megmaradt Törpillás üveges bizony már kifulladt 2020 végére. Ezek után lekapcsoltuk az összes fényt a lakásban, majd kirongyoltunk kabátban a teraszra, egy-két eltévedt tűzijátékot keresni.

Ezt a témát végül nem firtattuk tovább, mert a szomszéd ház teraszán erőteljesen bulizó spanyol diáklányok éneklése elvonta a figyelmünket. Tört magyarsággal kiabálták felénk, hogy bódog ú évet. Határozottan be voltak csiccsentve, ők bezzeg nem gyerekpezsgőt ittak.

Én viszont - ahogy föntebb is írtam - ha a várandósságot is beleszámolom, akkor már 11+1 éve bubis szörpivel búcsúztatom az évet. Emlékszem, az első 2-3 szülővé lett évben néma csöndben voltunk otthon 31-e éjjel. Aggódtam nehogy az egy, majd a két gyerek felébredjen. Gondoltam, jesssszus mi lesz ha megijeszti őket a tv hangja vagy a petárda robbanása, nem is beszélve arról, mi lett volna, ha felborul az a gondosan kialakított nappali-éjszakai ritmus. Hiper para mutter voltam és mint a jó kotlós, otthon ültem és a bulizáááás, ugyaaaan! Ez az idő nem erről szólt.

Amikor már nagyobbak lettek a gyerekek, tágult a naprend is és vele a szilveszteri lehetőségeink köre is. Ekkor kezdődtek azok az évvégi bulik, amikor átmentünk barátokhoz, ahová rajtunk kívül még további 2-3-4 családot hívtak meg, így az almonkénti átlag 2 gyerekből összejött egy laza óvodai csoport, akik végkimerülésig ugráltak a diszkógömb fényében.

Megvan ugye, ahogy 3 fiú gyermek autókkal brümmög az egyik szobában, őket 3 lány folyamatosan piszkál, így kialakul egy gócpont, amit 2 felnőtt próbál orvosolni. Egy másik szobában 3 lány utazósat játszik és már bepakolták a fellelhető összes mozgatható dolgot az ikeás zacskókba, ami miatt a haziasszony teljesen indokoltan el kezd jajongani. A konyhában 3 anyuka ugrál a sütő és a hűtő között, az apák az erkélyajtót őrzik, hogy ki ne menjen egyik gyerek se. És persze a masszív esemény a nappaliban zajlik, ahol a maradék gyerek táncol (üvegasztal már a felnőtt hálóban a falnak állítva) és van, hogy a gummimaci zenéjére, van, hogy a baby shark-ra kántálnak a gyerekek, de jó eséllyel tér vissza 10 percenként a Jégvarázs betétdala, a Legyen hó!

Persze amikor benne vagy a kisgyerekes szülői korszakban, akkor az ilyen bulikon a felnőtt szilveszterezők 60%-nak arcán a 'mikor lesz már éjfél' és a Legyen hó dalszöveg helyett a 'legyen csönd' igény jelei fedezhetőek fel. És bizony, ezekben a tekintetekbe egy kis sóvárgás is vegyül néha.

Ahol gyerek, ott a régről emlékbe eltett buli képe csak részleteiben tud újra megjelenni, mert a gyerekes bulikon mindig történik valami: valamelyik másfél méter alatti magára rántja az asztalterítőt, páran szimplán szétpacsálják a fűrdőszobát vagy csak éhesek, szomjasak, fáradtak, nyűgösek.

Ezek az évek masszívan átformálják a szülőkben a buli fogalmát. Bennem is, de nem is bánom. Be kell valljam szuper bulik voltak ezek és egy percig nem hiányolom, hogy kikopott belőlem a klasszik egyik szórakozóhelyről a másikra vándorlás igénye vagy a hajnalig dorbézolás vágya.

Mert minden életszakasznak volt, van és lesz egy ritmusa, hangulata. Egyetemistaként mentem mindenfelé, ahonnan hajnalban értem haza. Most pedig gyerekbarát üzemmódban bulizunk hasonszőrű szülőtársakkal, barátokkal vagy épp otthon családilag. És tudom lesz majd idő amikor már a saját gyerekeimet fogom hazavárni elsején, úgyhogy minden úgy jó, ahogy van. Ha 'talpig gálában, parti reggelig' helyett egyensúlyozó versenyt nyomunk a gyerekekkel még pár évig, örülni fogok, hogy ilyen másmilyen buli emlékeim is lesznek.

Te mit fogadtál meg az újévre? Íme pár tanács, hogyan valósítsd meg őket: