Ha kétségeink vannak, hogy beírassuk-e iskolába a gyerekünket, vagy hagyjuk még egy évig az oviban, milyen szempontok vezéreljenek bennünket a döntésben?
Ne siessünk az iskolakezdéssel! Napjainkban a gyerekek döntően 7 éves kor körül kerülnek iskolába. A tavaszi születésű, tehát 6 éves korukat épphogy betöltött gyerekek nagyon fiatalok lesznek
az osztályban. A jó képességű 6 éves is fáradékonyabb, több játékot és szabadságot igényel még, mint 7, esetleg 7 és fél éves társa – akkor is, ha már nagyon vágyik iskolába.
Hogy ismerjük ki 6-7 éves kisgyerekünket, mit figyeljünk meg a viselkedésében?
Sokat megtudunk róla, ha nyomon követjük mindennapi játékát, ha megnézzük, hogyan érintkezik kortársaival, a környezetében élő felnőttekkel, hogyan reagál új helyzetekre, nehézségekre, meglepetésekre. Kérdezzük meg az óvónőtől, hogy elfogadja-e az irányítást, milyen szerepet visz a közösségben, mit játszik szívesen spontán játékhelyzetben, és hogy mindezek alapján ő milyen iskolát javasol neki.

Ösztön vagy szakértelem
Ha dilemmánk miatt nevelési tanácsadóban is jártunk, és a szakember véleménye eltér
a miénktől, mire hallgassunk: az ösztöneinkre vagy a jó tanácsra?
Igyekezzünk hiteles szakembert keresni, akinek a véleményében megbízunk. De nem árt tudni, hogy a nevelési tanácsadókban szokásos, hivatalos iskolaérettségi vizsgálat viszonylag régi eljárás,
a mai iskolák elvárásai jóval magasabbak az iskolaérettségi vizsgálaton elfogadott teljesítményeknél. Ha tehát annak nem felelt meg a gyerek, semmiképpen se erőltessük az iskolát! Inkább keressünk fejlesztési lehetőséget az utolsó óvodai évre, hogy majd a következő tanévben érettebben kezdhessen neki az iskolának.
Mit tegyünk, ha mi még az oviban tartanánk, de ő már menni akar az iskolába?
Problémamentes, tavaszi születésű „fiatal tankötelesnél” fordulhat elő, hogy a barát, barátnő már iskolába készül, így ő is szeretne menni. Magyarázzuk el neki: tartunk tőle, hogy őt még túlzottan megterhelné és kifárasztaná az iskola. Nem azért, mert nem elég okos, hanem azért, mert sokat kell egy helyben ülni, figyelni. ALAPSZABÁLY: a gyerek mindent tudomásul vesz tőlünk, amit meggyőzően és hitelesen közvetítünk. Ha mi meg vagyunk győződve arról, hogy jó lesz még egy évig az óvodában maradnia, tudunk úgy beszélgetni a gyerekkel, hogy ez számára is megérthető, elfogadható legyen.
Miről ismerszik meg a jó tanító néni?
A jó pedagógus sokféleképpen lehet jó, de a legfontosabb az, hogy a gyereket munkatársnak és ne munkadarabnak tekintse: tiszteletre méltó embernek, akivel nem csinálhat azt, amit akar. Figyeli és tiszteli a gyerek befogadóképességét, biztosítja szellemi fejlődését és lelki harmóniáját.
Ha az első év végén problémák vannak, merjünk-e iskolát váltani vagy várjunk ki inkább türelemmel még egy évet?
Ha gyerekünk valamilyen speciális problémával küzd, például feltételezhető, hogy a későbbiekben tanulási nehézségei lesznek, mindenképpen olyan iskolát KELL keresnünk, ahol értik a problémáját, és szakszerűen tudják őt segíteni. Például Meixner-féle (diszlexiaprevenciós) olvasástanítási módszert alkalmazó (Játékház tankönyvcsalád) iskolát, esetleg kisebb létszámú logopédiai osztályt. Képességfelmérést, illetve komplex logopédiai-pszichológiai kivizsgálást nemcsak a nevelési tanácsadókban, hanem más keretek között működő centrumokban is lehet kérni. Általános tanácsként azonban azt javaslom, figyeljünk a gyerekünkre! Ha azt látjuk, hogy jól érzi magát az iskolában, s a pedagógusnak van elképzelése felzárkóztatásáról, nincs okunk váltásra. De ha gyermekünk érezhetően szorong, fél az iskolától, nem bízik tanítójában, és ha a pedagógus láthatóan tehetetlen, nem tud mit kezdeni a problémával, kibúvókat, felelősöket keres, akkor forduljunk szakemberhez. Ne odázzuk későbbi évekre a problémák megoldását, mindenképpen járjunk az okok után, és azok ismeretében keressünk gyermekünknek jobb alternatívát!


Az iskolaérettség mutatói:
• Tudjon legalább 15–20 percig egy dologra figyelni, tevékenységekben elmerülni.
• Fogadja el a felnőtt irányítását, azt, hogy a dolgok olykor nem az ő kedve, elképzelései szerint történnek.
• Ne legyen beszédhibás, de legalábbis minden hangot tisztán ejtsen.
• Jó, ha érdeklődik már az írásbeliség iránt, kérdez az iskoláról.
• Nem csak a mozgásos játékok kötik le a figyelmét, szereti, ha olvasnak neki, szívesen nézeget könyveket.
Érdeklődik a világ dolgai iránt, összefüggésekre kérdez, lehet társasjátékozni vele, szívesen rajzolgat, írogat, büszke rá, hogy ismer néhány betűt.
• Nem igényli már a délutáni alvást.
• Az óvodában jó együttműködő, részt vesz a mindennapi tevékenységekben.
Ha nem szereti is, de elfogadja és elvégzi a „kötelező jellegű” feladatokat az óvodában.

Szöveg: Kormos Olga

A cikk az Éva 2008. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.