Ki jön a házamba?

Borítókép: Ki jön a házamba?
Hogyan oldják meg a dolgozó szülők a gyerekek hazavitelét az oviból? Cikk az Éva 2009. márciusi óvodamellékletéből.


Még meg sem született a második fiam, már azon aggódtam, hogyan érek majd idejében érte az óvodába. Azóta bebizonyosodott, hogy aggodalmam nem volt alaptalan. Nyolcórás munka mellett szinte lehetetlen négykor elhozni a gyereket. De jó-e neki, ha tovább marad? S ha nem, mi a megoldás? Bagi Andrea írása

Közvélemény-kutatást végeztem két budapesti óvodában. Nem állítom, hogy reprezentatív a felmérés, de egy-két érdekes adatnak, szempontnak azért birtokába kerültem. Egy budai és egy pesti óvodában faggatóztam, kíváncsi voltam a különbségekre. Nem sok adódott. Mielőtt a gyermekpszichológus véleményét idézném, megosztom tapasztalataimat az olvasóval. Kérdéseim leginkább arról szóltak, hány órát töltenek átlagban az óvodások a „munkahelyükön”, s a szüleik hogyan oldják meg munka mellett a gyerekek hazavitelét.
Mindkét óvodában négy óra, fél öt után összevonják az ovis csoportokat, a gyerekek ügyeletben vannak. Pesten és Budán egyformán azon igyekeznek a szülők, hogy reggel nyolc óránál korábban ne érkezzenek az óvodába, és délután még az ügyeleti idő előtt odaérjenek a gyerekekért.
„Máté sajnos nem tud este korán elaludni, már csecsemőkorában is ilyen volt. Emiatt reggel nyűgösen és nehezen ébred. Pedig rohannunk kell, mert ugyan közel dolgozom az ovihoz, legkésőbb fél kilencre be kell érnem. Az én fiam sajnos képtelen elaludni az óvodában. Zavarja a fény, az apró zajok, mire elaludna, már fel is kell kelni. Délutánra sokszor annyira elfárad, hogy elalszik a kezemben, amíg hazaérünk, pedig már ötéves! De nem tudom korábban elhozni, mert így is folyton kihagyom az ebédet és helyette korábban elmegyek, hogy 4-re odaérjek. Máté nehezen barátkozó gyerek, ragaszkodik a megszokott óvónőhöz és ovis társakhoz, ezért ha csak lehet, elhozom, mielőtt összevonják a csoportokat” – meséli a kisfiú mamája, Orsolya.

Ügyeletben
Orsolya véleményétől eltérően a legtöbb szülő úgy gondolja, jó élmény az óvodásoknak az összevont csoport. Leginkább ott válik be, ahol a gyerekeknek lehetőségük van megbarátkozni egymással és a többi óvónővel. A budai oviban szabadon játszhatnak az egész udvaron, az óvónők és a gyerekek is jól ismerik egymást. Mégis kevesen maradnak az ügyeletben.„Nagyon kimerül Ági, ha nem tudok érte menni alvás után. Egyfolytában mondogatja, mennyire hiányoztam neki, és árnyékként követ. Emiatt kötetlen munkaidőben dolgozom egy hiteltanácsadó cégnél, így többnyire korábban érek az oviba, de sajnos a fizetésem elég kevés. A férjem nélkül semmire sem mennénk” – mondja Erika.A négyéves Peti anyukája, Zsófi szerint a szülők rosszul teszik, hogy korábban hazaviszik a gyereküket, mert a sokáig maradók ettől viselik nehezen a várakozást, ezért csalódottak, hogy értük még nem jöttek.

Ki hozza-viszi?
Ovifüggetlen tény, hogy főleg az anyukák hozzák-viszik a gyerekeket, apukákat ritkábban látni az oviban. A szülők többsége, ha szabadon választhatna, átlagosan napi hat órát hagyná a gyermekét óvodában.
Úgy tűnik, ez gyakrabban valósul meg Budán, mint Pesten. Sokszor a nagyszülők mentik meg a helyzetet, felköltöznek vidékről vagy hamarabb nyugdíjba mennek, hogy segíthessenek az unokák körül. Így van ez Mariannéknál is. „A szüleim eladták a házukat és a közelünkben vettek lakást. Anyukám hozza el az oviból Andrist és Annát ebéd után, s így az sem gond, hogy gyakran túlóráznom kell a munkahelyemen.” Szilvia a férje vállalkozásába segít be, így nem nehéz korán elindulnia az óvodába. Persze egyik megoldás sem általános, a valóság az, hogy jó esetben nyolc órát töltenek az oviban a gyerekek, de előfordul, hogy ennél sokkal többet. Zsuzsa, a négyéves Petra anyukája elmondta, hogy a gyes után hónapokig keresett részmunkaidős állást, sajnos sikertelenül. Most egy irodában dolgozik, reggel hétre viszi oviba a kislányát, és éppen hogy odaér érte öt óra után. Naponta zsonglőrködik az idővel, és reménykedik, hogy nem kell túlóráznia. Sokan nem a szakmájukban vállalnak munkát a jobb időbeosztás miatt. Így van ezzel a pr-végzettségű Era is: telemarketing-asszisztensként dolgozik, s egyetlen motivációja ebben a munkakörben, hogy korán hazaviheti Andrist az óvodából. Kevés szülő van olyan szerencsés helyzetben, mint Edina, aki bár egy multinál kapott állást, részmunkaidős, s ha nagyon elúszik a munkával, még az is előfordul, hogy beviszi az irodába a gyereket.

A pszichológus véleménye
Amikor bekerül egy gyerek az oviba, idegen környezetben, idegen óvó néniktől kell kérnie és elfogadnia mindazt, amit ezelőtt az édesanyjától, a családjától kapott – mondja Bárdos Katalin gyermekpszichológus. – Mások a szabályok, megoszlik a gyerekre irányuló figyelem, szinte mindig valamiféle alapzaj van, és nagyon sok eddig nem tapasztalt inger veszi őt körül. Mindez kifárasztja fizikailag és lelkileg is. Ráadásul nem akkor dőlhet le, amikor akar, nem akkor ölelheti meg a mamáját, amikor éppen szüksége van rá, tehát érzelmileg is nehezebben tud feltöltődni, mint otthon. Mindezek miatt azt gondolom, hogy a legtöbb gyereknek az volna az ideális, ha – főleg kezdetben – hat óránál nem töltene többet az óvodában. Az idő múlásával persze pszichésen és fizikailag is erősödnek, öt-hat évesen már jobban terhelhetők. De még nekik sem jó, ha 7-8 óránál többet kell az óvodában lenniük. Eszményi esetben reggel nyolctól ebéd utánig tartana egy óvodai nap, de ezt a legtöbb család nem tudja megvalósítani. Kevés a részmunkaidős álláslehetőség, sokan az anyagiak miatt sem tehetik meg, hogy kevesebbet vállaljanak. A szülők kényszerhelyzetben vannak, nem ritka az az óvodás sem, aki reggel korán érkezik és este az ügyeletből megy haza. Egy ilyen hosszú óvodai nap nagyon kimeríti a gyereket, nyűgössé, nehezen kezelhetővé válhat. A legtöbb helyen 16 óra után összevonják a gyerekcsoportokat, és előfordul, hogy idegen óvónő vigyáz számára ismeretlen gyerekekre. Ez nehezíti az amúgy is fáradt gyerekek helyzetét, hiszen másféle körülményekhez kell alkalmazkodniuk. Azt szoktam javasolni a szülőknek, hogy próbálják kalákában, közösen megoldani a gyerekek hazavitelét. Fogjanak össze, hogy a megbeszélt napokon más és más szülő hozzon el a sajátján kívül egyszerre egy-két gyereket az óvodából. Így kis átmenettel a gyerekek családi környezetben töltik az időt – ha nem is rögtön a saját otthonukban, de mégsem az ügyeletben.

Cikkünk szakértője:
dr. Bárdos Katalin szakpszichológus,
az I. kerületi Nevelési Tanácsadó és Logopédiai Intézet igazgatója.

Köszönjük a közreműködő óvodák segítségét:
Budakeszi Szivárvány Óvoda
Újpalotai Hartyán Óvoda


A cikk az Éva 2009. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.