10 magyar szó, amit minden nap használsz, de valószínűleg nem tudod, honnan ered
Minden nyelv szókészlete folyamatos változáson megy keresztül, hiszen az adott nyelvet használó közösség életmódja vagy közössége is folyamatosan változik. A Kárpát-medencében élő magyarság a történelem során magába olvasztotta az avar, kun, hun, jász, úz, besenyő, székely, sváb, szlovák, tót, szerb, horvát, bolgár, román, olasz, zsidó, cigány és még sok más betelepülő népeket.
Ennek eredményeképp, a magyar nyelvben számtalan olyan szavunk van, amiket más nyelvekből vettünk át, meghonosítottuk őket. Ezeket a nyelvtanban jövevényszavaknak nevezzük.
Felcsaptuk a Magyar Etimológiai Szótárat, és összegyűjtöttünk tíz szót, aminek eredete, eredeti jelentése igen érdekes, olykor még humoros is. Lássuk!
1. ádámcsutka
Az ádámcsutka a férfiak gégefőjének elnevezése, mely a torok elülső részén egy kidudorodó porc. A magyar népnyelvi változat a latin poma Adami (‘Ádám almája’) kifejezésből ered, amelynek pontos megfelelője a legtöbb európai nyelvben megtalálható. Azon bibliai legendán alapul az elnevezés, miszerint a Paradicsomban a tiltott alma egy darabja megakadt ősapánk torkában.
2. szalvéta
A szalvéta szavunk a bajor-osztrák salvete vagy az olasz tájnyelvi salvetta átvétele, ezek közös forrása a francia serviette származéka. Ennek eredeti jelentése "felszolgál" volt.
3. gemkapocs
A drótból hajlított iratkapocs elnevezése angol eredetű. Az angol GEM paper clips (‘G. papírkapocs’) felirat állt a harmincas években nálunk is forgalmazott iratkapcsok dobozán. Amennyiben a gemkapocs szóban az első elem betű szerinti ejtésben maradt volna meg, helyesen „dzsem” volna.
4. szakállszárító
Te tudod, mit neveztek régen szakállszárítónak? A falusi házak előtti kispadot. Ez a tréfás megnevezés, arra céloz, hogy az ilyen padon, ahol üldögélni, tereferélni szoktak, a megmosott szakállat is meg lehet szárítani a napon.
5. pohár
A Magyar Értelmező Szótár a pohár szavunkat egy bajor szóból keletkezteti, ami nem más, mint a pehhari; ami serleget, csészét, kupát jelent.
6. Óperencia
Az Óperencia egy képzelt távoli tenger neve, amit leggyakrabban a népmesékben hallunk. Valószínűleg magyaros szóalakulat a régebbi Ober-Enns vagy az Ob der Enns (‘az Ennsen túli’) osztrák-német tartománynévből. Az osztrák hadseregben szolgáló egyszerű falusi magyar katonák számára ez már afféle „világ vége” volt, így lett a világvégi képzelt tenger neve is.
7. marha
Bar azt gondolhatnánk, hogy egyértelműen az állatot, a szarvasmarhát értjük alatta, a marha szavunk úgy 200 évvel ezelőtt még a vagyont jelentette. Az ófelnémet marchat (‘piac, piaci áru’) szó átvétele, melynek jelentése piac, piaci áru.
8. nyavalya
A nyavalya szavunk ma betegséget jelent, indulatos beszédben a fene szó szinonímája, régen az ördög szót is helyettesítették vele. A „Tudja a nyavalya!” mondat ez utóbbit jeleníti meg. A szó eredete kettős, ugyanis a szlovén nyelvből a nevolja (‘ínség, baj’), a szlovák nyelvből pedig a nevoľa (‘nyomorúság’) szó lehet az őse.
9. vacak
Legfeljebb száz éve használjuk a vacak szót, ami ma az ócska, a hitvány, az értéktelen (dolog) szinonímája. A vacok főnév alakváltozata, amely annak jelentését vitte tovább, elsőként fenti főnévi értelmében. A vacok szó rongyos ruhát vagy szükséghálóhelyet jelentet. Érdekes, hogy ma már az eredeti szó teljesen kikopott a szókészletünkből.
10. cakompakk
A mindenestől, azaz a cakompakk szavunk a német „mit Sack und Pack”, azaz ‘zsákkal és csomaggal’ kifejezésből magyarososodott a régi katonai nyelvben, ‘teljes menetfelszereléssel’ értelemben. Rövidült formája, a cakkpakk azt is jelenti, hogy ‘útra készen’.