Újra és újra ugyanazokat a hibákat követed el vagy esetleg ki tudsz jönni az ördögi körből? Ostorozod magad, hogy nem tudod eléggé képviselni az érdekeidet? Vagy amiért túl könnyen eldurran az agyad és nem tudod elég könnyen venni a megpróbáltatásokat?

Néha lehetetlennek tűnhet, hogy megváltozzanak az ember lényegi személyiségvonásai. Kutatások kimutatják, hogy a Big five személyiségmodell szerinti öt legfontosabb jellemvonás – az intellektus, az extraverzió, a lelkiismeretesség, a barátságosság és a érzelmi stabilitás – leginkább örökletesek: a személyiségünk 40–50 százaléka a génjeinkből származik.

Az ausztráliai a Wollongong Egyetem kutatója, Dr. Lesley Sue Martin úgy találta, hogy az emberek akár 10 hét alatt megváltozhatnak, ha megfelelő motiváció és útmutatás kíséri őket.

Martin 50 fős mintán végzett kutatást; a résztvevők fele a neuroticizmusán óhajtott változtatni, vagy „az érzelmi reakciók mértékén”. Negyedük pedig a lelkiismeretesség tekintetében szeretett volna elérni változásokat. A nyitottságot kevesen tűzték ki célul.

Martin és coachokból, valamint pszichológusokból álló munkacsoportja először azt mérte fel, hogy a résztvevők valóban eléggé motiváltak-e ahhoz, hogy véghezvigyék a kívánt változtatásokat. A következő 10 hétben egyórás coaching ülésekkel formálták a személyiségük különböző aspektusait.

A coaching folyamat végén Martin úgy találta, hogy szignifikáns változások mentek végbe a résztvevőkben bizonyos területeken, és hogy ezek három hónappal később is megmaradtak bennük.

Hogyan lehetséges ez?

A gondolkodásnak, érzelmi és viselkedési folyamatoknak kialakulnak mintái. Ha ezeken változtatni akarunk, nem szükséges a génjeinket „átprogramozni”, hanem „mindössze” ezeket a mintákat kell megvizsgálni.

Freud úgy találta, hogy 5 éves korunkra kialakul a személyiségünk. Egy kortársa, egy másik pszichológus, William James érzelemelméletet dolgozott ki, amely azt állította: „30 éves korunkra a személyiség megköt, mint a vakolat, és soha többet nem lágyul meg.”

Mostanra tudjuk, hogy ez nem igaz. Ahogy öregszünk, kiszámítható módon változunk, az életünk történéseire reagálva. Kutatások azt mutatják ki, hogy a legnagyobb változások a gyerekkorunktól a 20-as éveinkig bezárólag következnek be. Ezt követően is lehetséges, hogy változás áll be a személyiségünkben, csak lassabban és nagyobb erőfeszítések árán.

Miért fontos, hogy meg tudunk változni?

Tudományos értelemben azért, mert ez az ismeretanyag segíthet válaszolni olyan kérdésekre, mint például hogyan lehet rávenni gyerekeket, hogy kedvesebbek legyenek és jobban tanuljanak.

Ha képes vagy úgy csinálni, mintha, az már az?

Például ha extrovertáltabb viselkedésre vágysz, egy terapeuta lassanként ráirányíthatja a gondolkodásodat arra, hogy úgy tudj tenni, mintha kényelmesen éreznéd magad társaságban. Ha ez az elmeállapot megvan, akkor könnyebben kezdeményezhetsz beszélgetést idegenekkel.

Minél gyakrabban alkalmazzuk az új gondolkodás-, érzés- és viselkedésmintákat, annál könnyebben bevésődnek az agyunkba – ami egyet jelent a változással.

Tartósak lehetnek-e ezek a változások?

Még nem tudjuk – magyarázza a Cambridge-i Egyetem pszichológus professzora a New York Magazine-nak –, de azt már láttuk néhányszor, hogy rendszeres gyakorlással az emberek képesek a valódi természetüktől homlokegyenest eltérő módon viselkedni.

Juhé!