Ez a cikk a Famiily.hu cikke.

„Apa mosdik, anya főz.” Az ehhez hasonló versek, szólások, mondókák picikortól egyértelműen kijelölik számunkra a nemi szerepeket, amelyekhez aztán megtanulunk igazodni. Ez pedig egyenlőtlenségeket szül. Egy 5-6 éves kisgyerek már pontosan tudja, hogy „a fiúk erősebbek, mint a lányok”, pedig az állításnak az ő korukban még semmiféle alapja nincs. Pubertáskorig ugyanis a két nem izommennyiségében nem mutatkozik különbség. A kislányok azonban belenyugszanak, hogy ők a gyengébbek. Márpedig aki gyenge, az nem mer kiállni magáért, és ez meghatározza, hogyan viselkedik, ha támadás éri. A kutatók szerint ez a gyerekkorban bebetonozott hit is szerepet játszhat abban, hogy a nők életük során gyakrabban válnak fizikai és szexuális erőszak áldozataivá.

Annak sincsen semmiféle tudományos alapja, hogy egy lány butábbnak érezze magát. Manapság az egyetemi diákok 60%-a nő, a második szemeszter végén 90%-uk mégis úgy véli, hogy a fiúk jobban teljesítenek náluk, különösen a reáltudományok terén. A következmény: az a lány, aki a férfiaknál butábbnak hiszi magát, nem szívesen választ majd olyan szakmát, ahol az eszét kellene használnia, egész életében alacsonyabb marad az önértékelése és könnyebben meghátrál minden olyan vitában, ahol egy férfival kellene szembeszállnia.

Ez a fajta merev nemi kategorizálás azonban nem csak a lányok számára hátrányos. Ha egy fiú kicsi kora óta azt hallja, a „férfiak nem sírnak”, akkor később is félni fog attól, hogy gyengének mutatkozzon, vagy kimutassa az érzéseit, illetve segítséget kérjen, ha problémája akad. Ha pedig elvárják tőle, hogy ne legyenek érzelmei, akkor nem csoda, ha váratlanul roppan össze, és nagyobb az esélye az önpusztításra, az alkoholizmusra vagy a kábítószerfüggőségre.

Mélyen beégett sztereotípiák

A gendersemleges nevelés nem akarja tagadni, hogy férfiak és nők között rengeteg a különbség – de a történelem során a különböző kultúrákban a nemekre szabott szerepek hihetetlen sokféle módon mutatkoztak meg. Ismerünk kultúrákat, ahol a nők vadásznak, és a férfiak maradnak otthon a gyerekkel, és olyanokat is, ahol nemtől függetlenül egyenlően osztottak fel mindenféle munkát. Száz évvel ezelőtt a rózsaszín a legférfiasabb színek egyikének számított, és az ékszerek többségét is férfiak hordták, a kéket pedig kifejezetten lányosnak gondolták. Mindez csak azt bizonyítja, hogy amit a nemekről hiszük és gondolunk, azt a társadalom szabályozza, nem a biológia.

A férfi és női agy ugyanis anatómiailag nagyon hasonló. Bár évszázadokon át úgy vélték, hogy a különbség velünk született, a modern kutatások azt bizonyítják: inkább a nevelés és a környezet határozza meg ezeket az eltéréseket. Ez azonban már a születés pillanatában kétfelé osztja az emberiséget. Kutatók megfigyelték, hogy a fiúcsecsemőket tovább hagyja sírni ugyanaz az édesanya, akinek lánya is van. A lányokat pedig, amikor sírnak, szinte azonnal megetetik, és sokkal ritkábban próbálják másféle módon megoldani a panaszaikat, így hozzászoknak, hogy az étel vigaszt jelent a gondokra.

Egy másik kísérlet is érdekes eredményt hozott: ennek során azt vizsgálták, mennyire másként viselkednek az emberek, ha fiúruhába öltözött gyerekre vigyáznak, mintha ugyanaz a kisbaba kislányruhát kapott. Ha az alanyok azt hitték, hogy fiúval kell játszaniuk, automatikusan kockát, csörgőt és kisautót adtak a gyerek kezébe, és sokkal bátrabban vették fel, ültették hintalóra vagy motorra. Míg ha kislányruhában lévő gyerekre vigyáztak, akkor inkább főzőcskézni kezdtek, babát ringattak, plüssjátékot adtak neki, és mellőztek mindenféle fizikai aktivitást igénylő játékot.

Akár szándékunkban áll, akár nem, szülőként, nevelőként, pedagógusként tudattalanul is folyamatosan terelgetjük a gyerekeket a megfelelő nemi szerep felé. Ezek ártatlan választásnak tűnnek – ám óriási hatásuk van a gyerekek jövőjére nézve. Például ha egy kislány nem kap ajándékba építőjátékokat, sokkal gyengébb lesz a térlátása, ami pedig fontos lenne később a matematikaórákon. Ha pedig egy fiú nem játszik szerepjátékokat a babáival, akkor gyengébbek lesznek a verbális képességei, a fogalmazásai, illetve az érzéseit is nehezebben tudja majd megfogalmazni.