Végre kipakol: Egy aneszteziológus vallomása

kórház,műtő,műtét,orvosok,műtőlámpa,operáció
Forrás: US Air Forces Central Command

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

V

Vannak foglalkozások, amelyekről elképzelni sem tudjuk, hogy valójában mivel járnak. Vagy ha el is képzeljük, sok mindenben valószínűleg tévedünk. Ezért kértük meg érdekes szakmák képviselőit, hogy beszéljenek munkájukról. Sorozatunk első részében Dr. Máté-Horváth Nóra mesél az „anesztes” mindennapokról.

Ez a cikk az Éva egy korábbi lapszámában jelent meg.

Orvosok között létezik egy olyan vicc, hogy azért jó az aneszteziológusnak, mert nem kell beszélgetnie a betegével (elvégre az alszik). Ez jól hangzik, csakhogy korántsem igaz! Számomra pont az ennek a szakmának a varázsa, hogy én vagyok az, aki a műtét előtti pillanatban még utoljára beszélhet a pácienssel. Kicsit pszichológusnak is kell lennem, hiszen a legtöbb ember legalább drukkol, rosszabb esetben szorong a műtétre várva, és ilyenkor sokat számít néhány kedves, biztató szó – akár nyugtató helyett!

nő,kockás ing,tenger,hegyek
forrás: Családi archívum
Dr. Máté-Horváth Nóra aneszteziológus

A kommunikáció szerves része a szakmánknak: a beteg felvételekor az állapotfelmérés a célja a beszélgetésnek. Aztán találkozunk a műtőben: itt egyfajta kapuőr szerepet töltök be. Adott esetben én leszek az, aki ha úgy ítéli meg, hogy a beteg nincs operálható állapotban, a műtét elhalasztásáról dönt. A műtét után ellenőrzöm a lábadozó beteget, és konzultálok vele a továbbiakról: a fájdalomcsillapításról, a rehabilitáció hogyanjáról. Ez a fajta nagyon intenzív orvos-beteg kontaktus folyamatos motivációt ad. Hosszas utánkövetésre persze nincs mód, hiszen jellemzően mindez egy nap alatt zajlik le; utána a beteg átkerül a kórház megfelelő osztályára.

Elterjedt tévhit, hogy az aneszteziológus csak altat. Nos, az aneszteziológia elválaszthatatlan az intenzív terápiától, az egyetemen is egy szakként tanítják: személy szerint – sok kollégámhoz hasonlóan – pont azért választottam, mert vonzott az, hogy rövid időn belül kell jó döntést meghozni egy-egy súlyos állapotban lévő beteg kezeléséről. Az intenzív osztályra kritikus állapotú betegek kerülnek, ezért olyan gyógyszereket kell nekik adni, amelyek azonnali válaszreakciót váltanak ki. Ha a körülmények szerencsésen összejátszanak – ha jók a döntéseink, a betegben van elég erő, és a megfelelő ellátást kapja –, akkor pár órán belül stabilizálódik az állapota. Ez mindig látványos és felemelő! Amikor erre a területre szakosodtam, valahogy pont az altatásnak kevés jelentőséget tulajdonítottam – azt gondoltam, az csak afféle mellékes dolog. „Ami izgalmat az intenzív osztályon átélünk, azt kipihenjük a műtét alatt” – viccelődött velünk egyik egykori tanárom. Azóta volt már részem kifejezetten rázós műtétekben is: az aneszteziológus valójában soha nem pihen, nem dolgozhatunk rutinból.

Ma már az altatásnak is ezernyi formája van, a szakterület az új gyógyszereknek köszönhetően folyamatosan megújul: ahogy nincs két egyforma beteg, úgy nincs két egyforma altatás sem. A helytálláshoz elengedhetetlen, hogy folyamatosan fejlődjem, fejlesszem magam, és ezen a területen rengeteg a lehetőség.

Ha egy szakosodás előtt álló rezidens megkérdezne, vajon jó választás lenne-e neki az aneszteziológia, akkor azt tanácsolnám, tegye fel magának a következő kérdéseket: a rivaldafényben akarok-e állni, vagy megelégszem a mégoly fontos háttérember-szereppel? Kész vagyok-e arra, hogy folyamatosan tanuljak és fejlesszem magam az állandóan változó, megújuló szakmában? Eléggé elkötelezett vagyok-e a mindig új és új eredményekkel gazdagodó tudománynak, hogy folyamatosan figyelemmel kövessem?

Az aneszteziológus az egyik legkeresettebb orvos, pont azért, mert nem tartozik a divatos orvosszakmák közé. Ennek megfelelően nagyarányú az elvándorlás, hiszen Nyugat-Európában két kézzel kapnak a jól képzett anesztesek után.

A munkámmal járó izgalom, a felelős döntések meghozásával járó nyomás egyrészt komoly hajtóerő – másrészt viszont stressz, feszültség, amit oldani kell. Fél évvel a munkába állásom után fedeztem fel a futás jótékony hatását, és lett szerelmem a hosszútávfutás. Ha túl sok inger ér az ügyelet alatt – 24 órás ügyeleti rendszerben dolgozom – a pihenőnapomon egyszerűen kifutom magamból.

Tovább olvasok
5 dolog, amit nem tudtál az omega-3 zsírsavakról

Ha egészségesen szeretnénk élni és meg akarjuk előzni a kardiovaszkuláris megbetegedéseket, fontos, hogy fogyasszuk. Ez mindenkiben rögzült az elmúlt években, de mit lehet még tudni az omega-3 zsírsavakról?

Most aztán tesztelheted, mit tudsz Kossuth Lajosról

Éppen 125 éve, 1894. március 20-án hunyt el Kossuth Lajos. Emlékszel még, mit tanultál róla az iskolában?

Kövess minket

Most kevesebb, mint két Éva magazin áráért hármat kapsz, köztük elsőként a Joy-kuponosat!

Csak 1185 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem