Csipkerózsikás

Első randi volt. Azt mondta a srác, hogy menjünk moziba, mert nagyon szeretné megnézni a Star Wars akkortájt bemutatott legújabb részét. Nem nagyon fűlött hozzá a fogam, szerintem a mozi első randira kifejezetten rossz ötlet, Star Wars-ból pedig soha egy részt nem láttam. Tényleg, kábé azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. Mégis belementem, egy második randiért ugyebár mindent. Találkoztunk a megbeszélt időpontban, a megbeszélt mozinál. Helyes volt a srác, tetszett, próbáltam jó benyomást kelteni. Azt hiszem, úgy a negyvenötödik perc tájékán majdnem kiesve a székemből – és a sorból is – riadtam fel, és rémülten kérdeztem: „Most mi történt?” Sajnos ugyanis elaludtam.A srác iszonyat dühösen rám nézett és csak annyit mondott: „Semmi, csak becsuktak egy ajtót.” Rettentő kínosan éreztem magam, és bár a srác igazából rendes volt, a film végére mintha elfelejtette volna a történteket, soha többé nem keresett. Nem csodálom. (Klára, 31

Money, money, money

Szokás szerint, késésben voltam. Pedig annyira szerettem volna legalább az első randinkon nem elkésni. Nem sikerült. De legalább jól néztem ki. A pasi is helyes volt, jót ettünk, jót dumáltunk, és egész sokat is ittunk. Észre se vettük, hogy éjfélt ütött az óra. A pincér tisztelettudóan közölte velünk, hogy zárnának, és hozta a számlát. Gondoltam, amíg a partnerem rendezi az anyagiakat, én kicsit rendbe hozom magam a mellékhelységben. Pár perc múlva, amikor visszatértem, a pasi, akit jókedvében hagytam ott, egyszerre volt hulla sápadt és vöröslött az arca. Megkérdeztem, mi a gond. Elmondta, hogy nagyon kellemetlen ez most a számára, de nincs nála elegendő készpénz. És bár tudja, hogy nem így illik, de be kellene segítenem a számla kifizetésébe. Mondtam, hogy emiatt ne érezze rosszul magát, persze, hogy beleadok, hiszen a vacsora és az italok felét mégiscsak én fogyasztottam el. Nem várom el, hogy mindig, mindent a férfiak fizessenek. Már vettem is elő a pénztár… Uuuu… vagyis csak szerettem volna elővenni a pénztárcámat. Nagy sietségemben ugyanis otthon felejtettem, a másik táskámban, az összes iratommal, pénzemmel, bankkártyámmal, mindennel együtt. Közöltem is a partneremmel ezt, mire az addiginál még jóval vörösebb lett. Nála se volt ugyanis bankkártya, pont egy-két nappal előtte járt le és várta az újat. Ekkor megérkezett a pincér. Gondolom látta rajtunk, hogy valami nincs rendben. Asztaltársam őszintén elmondta, mi a gondunk. A felszolgáló természetesen nem örült, és azt mondta: hagyjuk ott „letétbe” valamelyik személyi iratunkat, és másnap menjünk vissza rendezni a fennmaradó összeget. A pasi otthagyta a jogosítványát, majd gyorsan távoztunk, hogy legalább tovább ne tartsuk fel a dolgozókat. Természetesen másnap már nyitáskor ott volt és ki is fizetett mindent, sőt, busás borravalót is adott a pincérnek a kellemetlenség miatt. Azóta, ha megyünk valahova, mindig leellenőrizzük, hogy van-e mindkettőnknél elég készpénz és bankkártya, nehogy megint úgy járjunk. Ja igen, mert hogy a történtek ellenére már 5 éve együtt vagyunk a pasival, aki azóta már a férjem. Nelli, 31

Az elvált pasi

Nem vagyok egy Carrie Bradshaw, de egy jó ideje keresem már az igazit. Egyelőre még nem találtam rá. Azt viszont például megtanultam, hogy frissen elvált emberrel nem szabad találkozgatni. Egy ilyen pasival randiztam ugyanis nemrég. Életem egyik leghosszabb, legunalmasabb és végül legcikibb éjszakája volt. Mint kiderült, két nappal a válásuk kimondása után találkoztunk, amit ő egy randival, vagyis pontosabban velem szeretett volna „megünnepelni”. Nos, a megünneplés olyan jól sikerült, hogy legalább fél liter pálinkát megivott, majd először hangosan szidni kezdte az Asszonyt, majd egyszer csak sírva fakadt és bevallotta, hogy még mindig őt szereti. Se szó, se beszéd, felhívta a nőt, ott az asztalnál, és elkezdett szerelmet vallani neki, kérte, hogy béküljenek ki. Mintha én ott se lennék! Nem tudom, mi történt ezután, mert fogtam magam, felálltam és eljöttem. Katalin, 30

Kihagyott

Az én randi sztorim igazából nem is igazi randi sztori. A kellemetlensége ugyanis abból fakad, hogy jómagam nem vettem részt rajta. Elfelejtettem ugyanis. Még abban az időben történt, amikor nem volt Facebook, hanem MSN-eztünk. Nem is adtam meg a telefonszámomat a fiúnak, akit egy társkeresőn ismertem meg, csak cseteltünk és ott beszéltük meg, hogy mikor és hol találkozzunk. Állítólag legalábbis, én a mai napig nem emlékszem rá, a beszélgetésünk előzményei pedig úgy voltak beállítva, hogy automatikusan törlődjenek kilépéskor, így vissza se tudtam keresni, hogy tényleg megbeszéltünk-e valamit. Hideg, téli vasárnap délután volt, amikor kaptam egy (teljesen jogosan) nem túl kedves hangvételű üzenetet, amiben leírta, hogy másfél órát várt rám a Margitszigeten a szökőkútnál, a hidegben, hátha csak kések. De én másfél óra múlva se voltam sehol sem. Persze, hogy nem, otthon henyéltem. Még megmagyarázni se tudtam, hogy micsoda félreértés történt, mert a búcsúüzenete elküldése után azonnal letiltott, és se az igazi nevét nem tudtam, se pedig a számát. Ha olvasod ezeket a sorokat, és magadra ismersz, üzenem, hogy ne haragudj! Edina, 34

Most ti jöttök! Nektek melyik volt a legcikibb első randi történetetek, amit valaha hallottatok?