Bárcsak itt lennénk #1: Salobreña (és környéke)

Bárcsak itt lennénk #1: Salobreña (és környéke)
Forrás: europress

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Oké, hogy épp itthon sem esik az eső, de talán nem tűnünk telhetetlennek, ha néhány fokkal még melegebbre vágyunk. A dél-andalúziai tengerparti kisvárosban ősz derekán is 20 fok felett van a hőmérséklet – ideális idő ahhoz, hogy felmásszunk a várba,

amely maga is egy síkságból kiemelkedő dombra épült város tetejénmagasodikés fentről végignézzünk a Costa Tropicalon. A helyenként sziklás, helyenként homokos partszakasz sajátos mikroklímájáról kapta a nevét, amelyet a mögötte húzódó Sierra Nevada hegyláncai biztosítanak: nyáron enyhébb a forróság, a többi évszakban pedig kellemesebb az idő, mint a környéken.

Mire elindulunk lefelé, már biztosan átvesszük a helybeliek ráérősebb ritmusát (itt ők vannak többségben a turistákkal szemben, talán még nyáron is, de szezonon kívül biztosan), nyugodtan elveszhetünk a szűk kis utcák labirintusában, és jót kóborolhatunk a kaspókkal, virágokkal, kerámiákkal teleaggatott, fehér falú házak,

a jóízűen pletykázó helyiek, a fal mellett osonó macskák és az erkélyen sziesztázó kutyák között. Ha nem elégszünk meg ennyivel, a környéken még több fehér házakból álló falu és városka csábít ráérős andalgásra: korzózhatunk Lanjarón fürdőváros hosszú főutcáján, beleshetünk a virágokkal telezsúfolt belső udvarokba, a díszes csempékkel borított lépcsőházakba, vagy felmehetünk az Alpujarras hegységben 1350 méter magasan fekvő Bubión faluba,

ahol fügefák, lombok alatt csörgedező forrás, jellegzetes, a vidékre jellemző kémények biztosítják a díszletet a csavargáshoz. A naplementét viszont egészen biztosan Frigiliában néznénk végig,

miután bejártuk a Földközi-tengerre néző hegyi falu macskaköves, autóforgalom elől elzárt, kacskaringós utcáit.

Kövess minket

Előfizetés

Előfizetés

Előfizetek

Fizess elő most egy évre! Ajándék Éva Utazót kapsz 10 Éva magazin mellé!

Csak 3950 Ft