Pszichológus végzettséged van, és erről a szóról a legtöbb embernek a terapeuta jut eszébe, te viszont nem elsősorban terápiás módszereket alkalmazol. Mit szoktál válaszolni, amikor megkérdezik, hogy mi a foglalkozásod?

Hogy az evést kutatom és embereknek segítek. Világéletemben ez érdekelt, ehhez kerestem meg a megfelelő szakkönyveket, képzést. Pszichológiát is ezért tanultam, érdekeltek a biológiával határos eredményei, nem azért, mert terapeuta akartam volna lenni.

Mit értesz azon, hogy világéletedben?

Gyerekkorom óta. Elhízott gyerek voltam. 12 évesen a helyi könyvtárban meg otthon található táplálkozási szakkönyvekből összeállítottam életem első diétáját. 17 kilót fogytam egy nyár alatt. De az egy naiv eszközökkel összeállított étrend–edzésterv kombináció volt, mai fejjel senkinek sem ajánlanám.

12 éves korban azért még nem sokan állítanak össze komplett étrendeket és edzésterveket.

A történetem nem egyedi, de bizonyos szempontból koraöreg voltam, valóban. Mindig is a dolgok mélysége foglalkoztatott, és nagy erőket mozgattam meg. Különleges és mély élmény számomra, hogy megismerkedtem Csányi Vilmossal, akivel a több mint 50 évnyi korkülönbség ellenére olyan jól megértjük egymást, hogy közösen írtunk egy könyvet Hiedelmeink címmel.

Befolyásolt a gyerekkori döntésedben a kortársaid véleménye?

Persze, a túlsúlyos gyerekek kirekesztésnek vannak kitéve, ezt nem lehet letagadni. A klienseim közt is vannak gyerekek, rajtuk is látom ugyanezt.

Hogyan jutottál el a „senkinek sem ajánlom” rezsimtől a Nemdiétáig?

Továbbra is érdekelt az ember és a táplálkozás kapcsolata, egyfolytában ez foglalkoztatott. Hobbitestépítésbe is kezdtem, amit ma is folytatok, versenyen is kipróbáltam magam. Egy idő után elegem lett abból, hogy a mindennapi testéptő diétám gyakorlatilag rizsből, csirkéből és párolt zöldségekből áll, és úgy döntöttem, hogy azt eszem, ami jön. Arra figyeltem fel, hogy mintha nem véletlenül kívánna dolgokat a szervezetem. Aztán ahogy próbálgattam ezt-azt, meg persze rendesen utána is olvastam, egyre inkább szembesültem azzal, hogy ez egy olyan tudományterület, amit már 30-40 éve kutatnak. Mármint azt, hogy miképp szabályozza a test a táplálkozási preferenciákat. Vagy akár a gyakoriságot: azt, hogy kétszer, háromszor vagy négyszer eszel-e egy nap.
Az egyetemi mesterképzés végén a szakdolgozatomat is erről írtam: hatvan ember vett részt egy három hónapon át tartó kísérletben, aminek a célja az volt, hogy fogyjanak. A legtöbbjüknek sikerült, bár volt egy-két ember, aki hízott.

Mióta foglalkozol a Nemdiéta módszerrel megélhetésszerűen?

Kábé négy éve. A nemdiétán kívül hamarosan Bécsben is nyílik egy wellbeing stúdió, amelyen többedmagammal dolgozom.

Mi az a wellbeing stúdió?

A wellbeing olyan paradigma, amire még nincs egységes definíció. Mi úgy fogalmazzuk meg, hogy akkor vagy boldog, ha az életedet úgy érzed egésznek, ahogy az neked a legjobb. Ebben nem az az újdonság, amit állít, hanem hogy végképp búcsút mondtunk annak, hogy pusztán arra a számra fókuszáljunk, amit a mérleg mutat. Tulajdonképpen egy újabb korszakról van szó a fitnesz és a wellness után. A fitnesz azt jelenti, hogy kitűzök egy célt, miszerint „le akarok fogyni” vagy „gyorsabban akarok futni” és azt megpróbálom elérni. A wellness korában ez kiegészült egy fogyasztói élménnyel. A wellbeing már az összehangolt életről szól, amely több szinten zajlik egyszerre. Van a biológiai, a pszichés, a közösségi és a kulturális szint; amikor arról beszélünk, hogy miképp tudjuk a leginkább karban tartani magunkat, akkor nem csak az étrendre és a mozgásra koncentrálunk, hanem komplexebb módon tekintünk a jóllétünk kérdésére, idevéve a családi helyzetünket, a stressz-szintünket, a pszichés folyamatainkat. Magyarország némi elmaradásban van ebben a kérdésben (is), de azért itt is megfigyelhető, hogy az emberek megelégelték a diétázást. A testpozitív mozgalom és az intuitív étkezés már egyre több fül számára ismerősen cseng, de ezek a megrekedés felé is vezethetnek, ráadásul a Nemdiéta nagyobb spektrumot próbál átfogni.

A magam részéről az intuitív étkezés trendjére asszociáltam, amikor először meghallottam a Nemdiéta szót: hagyd abba a diétázást, fogadd el magad pontosan olyannak, amilyen vagy, egyél és igyál, amit és amennyit jólesik és boldog leszel, hovatovább úgy mellesleg le is fogysz. A Nemdiéta ehhez képest más?

Igen, mert az ember egyszerűen nem képes minden esetben a teste jelzéseire hallgatni. Ennél több szinten működünk, ahogy az előbb is elősoroltam. Vegyünk egy egyszerű példát: egész nap rohansz, és amikor hazaérsz, szembesülsz azzal, hogy nem ettél semmit. Ilyenkor a szervezeted mit fog preferálni, hogy gyorsan megfelelő mennyiségű energiához jusson? Úgy van, elsősorban zsírt és cukrot, meg ami belefér. Ilyenkor nem jó a kívánalmakra hagyatkozni. A Nemdiéta rugalmasan épül fel és számol ilyen nehéz, felborult napokkal is.

Na jó, akkor mit ajánl pontosan a Nemdiéta módszere egy ilyen esetre? Amikor délután arra érek haza, hogy egész nap nem ettem és kopog a szemem az éhségtől?

Ilyenkor én egy vegyes, lédús ételt szoktam ajánlani, egy olyan hormonkoktélt, amitől viszonylag hamar stabilnak érzed magad. Ha valaki esetleg mégsem tudott volna ellenállni a kísértésnek és rövid idő alatt sokat evett, az igazából teljesen oké. A következő reggel általában magas némely telítődési hormon szintje, az ember nem érzi éhesnek magát, akár ki is hagyja a reggelit, és ez is oké.

Hogyan kezded a munkát egy új vendéggel?

Egy napi és heti ütemtervet készítünk, amelyben benne van, hogy milyen ritmusban érdemes étkeznie, ez összhangban van-e mind az éhségérzetével, mind pedig a családi életével. Például sokan hétvégenként nagy ebédeket tartanak a családjukkal. Fontos, hogy a heted összehangolt egész legyen, és ha kibillen valami, akkor tudd, hogyan billenj vissza. Egy klienssel általában 4-8 hónapig dolgozom, két-három hetente beszélünk személyesen vagy Skype-on. Ezután szokott eljönni a pillanat, amikor érezzük, hogy most már ellesz egymagában is.

Mi a helyzet a gyerekekkel? Őket nehezebb lefogyasztani?

A legtöbb hozzám érkező gyerek már sokfajta diétán túl van. Ők általában kifejezetten örülnek, amikor csak annyit mondok nekik, hogy „megtanulsz jól enni”.

Hány éves a legfiatalabb kliensed?

Nyolc, talán. De az egyetemi kutatásban, amelyben részt veszek, 13 éves vagy idősebb gyerekekkel dolgozunk. Egyszerűen azért, mert 13 fölött válik éretté egy olyan agyi hálózat, ami önbelátáson alapul, ekkor lehet valaki felelős a saját étkezéséért. A fiatalabb gyerekeknél inkább a szülőkre koncentrálva lehet dolgozni.

Tízből hány kliens jár sikerrel?

Hét, körülbelül.

Ez elég jó arány. Mi a leggyakoribb tényező, ami a maradék három ember útjában áll?

A bizonytalan élethelyzetekben minden diéta vagy alternatív életmód csődöt mond. Az idegrendszer önszabályozásra való képessége véges. Egyetlen erőforrásmederből merítünk, az élet összes területén. Ha a munkahelyen fegyelmezetten viseltük a főnök beszólásait, hazaérve esetleg már nehezebben tudjuk megregulázni magunkat. Ezért ha olyan ember fordul hozzám, aki amúgy nehéz időket él (válás vagy valami más komoly változás miatt), akkor eleve megpróbálom lebeszélni.

És ha a Nemdiéta program közben áll be valami komoly változás az életében?

Akkor csak egy egyszerű B-tervet ajánlok neki, hogy milyen döntést hozzon akkor, ha épp nincs ideje vagy energiája odafigyelni az életmódjára. Arra biztatom ezeket az ügyfeleimet, hogy amíg tart a krízishelyzet, addig csak nagyon egyszerű döntésekre szorítkozzanak az életmódjuk tekintetében.

Rengetegen hivatkoznak arra, hogy a genetikai adottságaik gátolják meg őket a tartós fogyásban. A Nemdiéta módszere náluk is működőképes?

Ezt részletesen cáfolja a tudomány. Jelenleg körülbelül 40 génről tudunk, ami a testtömeggel összefüggésbe hozható. Van köztük olyan gén, amely a túlsúllyal rendelkező embereknél jelentősen növeli annak kockázatát, hogy elhízottak lesznek-e. Van néhány rendkívül ritka is, ami komoly anyagcsere-betegségekért és közvetlenül az elhízásért felelős. De a kutatások arról tanúskodnak, hogy átlagosan ez a 40 gén két hasonló életmódot folytató embernél maximum 3 kilónyi többletért felelős. A neveltetés, a társadalmi környezet, a berögzült étkezési szokások sokkal többet nyomnak a latban. Nagyjából 70 százalékban játszanak szerepet az ember jóllétében és csak a maradékért felelősek a gének.

Egyetértesz azzal az irányzattal, mely szerint a gyerekeket egyáltalán nem szabadna jutalmazni vagy büntetni az asztalnál például azért, mert megették az ételt? Sok olyan vélemény kering, hogy az ilyesmi a gyerekekből érzelmi evést vált ki, és nehezebben hallgatnak majd a testük jelzéseire.

Egy rosszul evő gyereknél átmenetileg hasznos lehet, ha megjutalmazzuk, amiért kicsit többet evett, mint szokott. Semmi sem fekete-fehér. Az étkezés egyszerre tudomány, művészet, de leginkább kultúra, szabályok és szabadságok szövedéke, ami kerekké teszi az életünket. Biztatok mindenkit, keresse ezt az összhangot az étkezésében.