Hmmm... Hát, fogalmam sincs, sajnos. Nincs olyan ugyanis, hogy a „férfiak” erre meg arra gondolnak. Hogy mindig csak AZT akarják, például. A „férfiak” halmaza abban közös, hogy más az anatómiájuk, mint a nőké, és több bennük a tesztoszteron hormon. (De még ez sem mindig biztos.) Ezen kívül viszont ahány férfi, annyi egyéniség, és mindegyik máshogy áll hozzá a nőkhöz, másként látja őket. Továbbmegyek: az is van, hogy egy adott férfi másként látja a nőket reggel vagy este, netán hétfőn vagy szerdán.

Épp az előbb, ebéd közben vallottam be a kollégáknak, hogy az agyam egy jelentős része olyan házi pornómozi, ahol végtelenítve van befűzve a film, villognak a lila és pink neonfeliratok, és iszonyú sűrű a levegő. Természetesen hazudtam: az ember mond néha szórakoztatónak szánt dolgokat, hogy feldobjon egy gondterheltebb munkahelyi ebédet. Különben is, van erre pontos szám. Az előző Éva magazinban olvastam, hogy egy nő naponta tízszer, egy férfi viszont tizenkilencszer gondol a szexre.

És most menjünk vissza az időben úgy huszonhat évet. Tizenhat vagyok, még van hajam, és a mérlegen is negyed mázsa mínuszom. Konkrétan úgy nézek ki, mint egy ropi, aminek van keze meg lába. A nőképem roppant egyszerű – legalábbis az a fajta nőkép, amiről unalmasabb fizikaórákon ábrándozom. Legyen hatalmas, de tényleg gigantikus melle. Akkora, mint egy kosárlabda. Vagy lehetőleg még nagyobb. És ha lehet kérni, csábítson el, de úgy, hogy nekem aztán semmit ne kelljen csinálnom. Ne kelljen megszólalnom vagy aktívan cselekednem bármit is. Jöjjön el, vigyen el, rontson meg. Ennyi.

Természetesen tisztában vagyok a realitásokkal: az, hogy egy lány közelébe férkőzzem – legalább félméteres távolságra –, az maga a legdurvább science fiction, kábé mintha a kosárpályára leszállna maga a Millennium Falcon űrhajó a Star Warsból. (Ja és mindeközben plátói szerelmet érzek egy lány iránt, aki közelében sincs a megálmodott paramétereknek, viszont tök okos és szórakoztató.) Tizenhat évesen van még egyvalaki, akitől teljesen készen vagyok. Nem más, mint Cindy Crawford, aki Claudia Schifferrel mórikálja magát egy strandon a Revlon reklámjaiban. Ha ekkoriban meghallom a reklám zenéjét, az agyam kikapcsol, leolvad, és nyálcsorgató zombivá válok.

Éljenek a duci nők!
Ahogy mennek előrefelé az évek, úgy alakult át a személyes nőképem is. Írhatnám, hogy magam mögött tudom tizenhat éves kori énemet, de sajnos az a helyzet, hogy időnként elő-előbukkan, amikor egy kis alkohol vagy féktelen jókedv megrepeszti azt a civilizációs mázat, amit magamra szedtem időközben. De alapvetően a korral és némi tapasztalattal
a hátunk mögött egészen más lesz a fontos, mint a kamaszkor vérzivataros időszakában. Még fontosabb lesz a személyiség és az, hogy legyen valami a nő tekintetében is, ami képes magával ragadni. Ha valaki vicces, ha van benne valamennyi tűz, ha határozott véleménye van a világról és ezt képes meg is beszélni, nem pedig csak kinyilatkoztatni, onnantól kezdve mindjárt elkezd érdekelni. Az is lényeges, hogy laza legyen valamennyire. Rengeteg olyan nővel és férfival találkozom, akik egy pillanatra sem engedik szabadjára önfeledt önmagukat. Hogy ez azért van-e, mert nem létezik ez az oldaluk, vagy csak szoronganak a kontrollvesztéstől – ez már nem szokott kiderülni.

Azt gondolom, nekünk, férfiaknak nem szabad belemennünk abba a zsákutcába, hogy pörköltszaftos trikóban, hordóhassal nézegetjük a nőket és osztályozzuk és megmondjuk, ki néz ki jól, meg ki nem. Ki az, aki zsíros, és ki az, aki túlgyúrta magát, és ki van szikkadva. A média meg a reklámipar az elmúlt ötven–hetven évben valóban kitermelte azt a közmegegyezést, hogy az a nő a szép, aki sovány, aki vékony.

Előtte tízezer évig a kövér nők voltak a „szépek”, ezért pedig az evolúciós iskola felel: akinek van élelmiszer-tartaléka, az nagyobb eséllyel tudja kihordani az utódját. Épp ezért zavarodnak meg a férfiak néha, ha egy vastagabb nő elkezd nekik testileg is tetszeni – úgy érzik, hogy ez nem oké, mert nem tetszhet. Pedig hát simán. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy „fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk”, és adott esetben nyugodtan folyjunk le a székről. Egy nő (és egy férfi is!) nemcsak azért kell, hogy magához képest jó formában legyen, mert akkor jobban tetszik a másik nemnek, hanem önmagának is tartozik annyival, hogy kihozza magából a maximumot. Mert például később fog meghalni, és addig is jobban érzi magát a bőrében. (Meg a szex is klasszabb, ha jó a kondink.)

Az erős nők korszaka
Az erős nők korszaka érkezik. Szépen lassan. Előttünk jár a világ ebben is, de az apró változások előrevetítik, hogy jó nagy fáziskéséssel ugyan, de nálunk is be fog következni a fordulat. Nézzetek meg egy egyetemet-főiskolát: már most sokkal többen vannak a lányok, mint a fiúk. A fogyasztási kutatások szerint pedig mostanra már mindent a nők vásárolnak. Eddig úgy gondoltuk, hogy az élelmiszereket, a ruhákat, a színházjegyeket, a könyveket és a magazinokat. De már az autógumit is. A leghíresebb olasz gyártó legendás naptárján például minden évben fantasztikus bombázók szerepeltek, rendszerint tök meztelenül, de persze művészi beállításokban és megvilágításban. Idén a naptár készítői szakítottak a hagyománnyal: erős és sikeres nők szerepelnek a hónapok lapjain.

Például Serena Williams teniszező: a háta megannyi izomköteg, akár valami testépítőnek. Vagy ott van Amy Schumer – aki a korábbi koncepció szerint egyáltalán nem lett volna naptárkompatibilis. Most viszont a híres feminista komika is fehérneműben pózol a naptáron. A női test egészen máshogy kezd megjelenni sok helyütt, mint korábban. Üzenete van, ha valaki „levetkőzik” vagy csak kicsit jobban megmutatja magát – a meztelenség önmagáért való szemlélése ebben a felfogásban már cikinek számít.

Olvastam a feminista narratívákat az autógumi-naptár kapcsán. Minden hozzászólás, blogbejegyzés és cikk pozitív volt. Teljesen megértem a jelenséget, szerintem is fontos, hogy az erős, tehetséges, sikeres és okos nők megmutassák magukat. Pozitív példaként kell hogy álljanak férfiak és nők előtt. Miközben azt is tudom, hogy a férfiak nagy része mindig meg fogja bámulni a női idomokat, a meztelenséget, és arra az időre, amíg így tesznek, meg fog körülöttük szűnni a világ, pár percre lekapcsol az agyuk, és egyszerűen csak jól fogják érezni magukat. Egy kicsit boldogabbak lesznek. „Még nem láttam szebbet a női testnél” – szakadt fel egyik korábbi főnökömből a vallomás, miközben egy fotósorozatot bámultunk. Egy kicsit egyetértően bólogattunk, aztán mindenki elment a dolgára.