„Törődj a magad méhével!”

Borítókép: „Törődj a magad méhével!” Forrás: Europress
A méhem az enyém. Tartsd tiszteletben.

Él valahol egy nő: 30 éves, gyereke nincs.

– Még mindig nincs gyerek? – kérdezik tőle úton-útfélen. Hol így válaszol, hol úgy, de a feleletében mindig ott az erőltetett mosoly és látszik, hogy fegyelmeznie kell magát.

– Hát, az még nincs – mondja például, idegesen felkuncog, leplezve a zaklatottságát.

– Azért ne várj örökké. Tudod, ketyeg az óra – jön a bölcs tanács. A bölcs távozik, a nő rendületlenül mosolyog. Amikor magára marad, elsírja magát...

Sír, mert eddig négyszer volt terhes és mind a négyszer elvetélt.

Sír, mert már a nászéjszakáján elkezdte a „babaprojektet” és azóta 5 év telt el.

Sír, mert a férjének már van gyereke az első feleségétől – nekik összejött.

Sír, mert nagyon szeretne lombikprogramba kezdeni, de még az előlegre sincs pénze.

Sír, mert már többször végigcsinálta a lombikprogramot és még mindig nincs gyereke.

Sír, mert a legjobb barátnője nem állt kötélnek, amikor megkérte: kihordaná-e a babáját béranyaként. „Olyan fura lenne” – mondta.

Sír, mert olyan gyógyszert szed, amitől nem tud teherbe esni.

Sír, mert ez súrlódásokat okoz a házasságában.

Sír, mert az orvos azt mondta, minden rendben van vele, de valahol legbelül tudja, hogy ő az oka.

Sír, mert a férje magát hibáztatja, és emiatt egyre elviselhetetlenebb.

Sír, mert már minden testvérének vannak gyerekei.

Sír, mert az egyik nővére nem is akart gyereket.

Sír, mert a legjobb barátnője terhes. Sír, mert már megint meghívták egy babaköszöntő partira.

Sír, mert az édesanyja folyton azt kérdezi tőle: – Kislányom, mire vársz még?

Sír, mert a férje szülei mit meg nem adnának azért, hogy nagyszülők lehessenek.

Sír, mert a szomszédjának ikrei vannak és úgy bánik velük, mint a mosogatóronggyal.

Sír, mert 16 évesek simán teherbe esnek, pedig nem is akarják.

Sír, mert ő a világ legjobb nagynénije.

Sír, mert már kiválasztotta a neveket.

Sír, mert van egy üres szoba az otthonában. Sír, mert űr van a testében, amely még betöltésre vár.

Sír, mert tudja, hogy mennyi mindent adhatna.

Sír, mert tudja, hogy milyen csodálatos apa lenne a férje.

Sír, mert tudja, hogy milyen csodálatos anya lenne. De nem tud az lenni.

Él valahol egy másik nő: 34 éves, öt gyereke van.

– Öt? Te jóságos ég, remélem, többet már nem tervezel! – mondják neki úton-útfélen. És nevetnek... mert ezek a megállapítások olyan viccesek. A nő is nevet, de nem szívből. Témát vált, mint mindig, és nem reagál a tiszteletlen megjegyzésre. Ez is ugyanolyan nap, mint a többi. Amikor magára marad, elsírja magát...

Sír, mert épp terhes a hatodikkal és úgy érzi, titkolnia kell az örömét.

Sír, mert mindig is nagy családot szeretett volna, és nem érti, miért zavarja ez az embereket.

Sír, mert neki viszont nincsenek testvérei és gyerekként nagyon magányosnak érezte magát.

Sír, mert a nagyinak 12 gyereke volt és világéletében ő volt a példaképe.

Sír, mert el se tudná képzelni az életét gyerekek nélkül, de az emberek úgy bánnak vele, mintha az ilyesmi büntetés lenne.

Sír, mert nem akarja, hogy bárki sajnálja.

Sír, mert az emberek valamiért feltételezik, hogy nem ezt akrta.

Sír, mert feltételezik, hogy azért lett ennyi gyereke, mert nem vigyázott eléggé.

Sír, mert azt hiszik, hogy nem akarta.

Sír, mert úgy érzi, nem érti őt senki.

Sír, mert elege van abból, hogy magyarázkodnia kell a személyes döntései miatt.

Sír, mert ő is, a férje is el tudják tartani a családjukat, de ez valamiért senkit sem érdekel.

Sír, mert elege van a poénkodó megjegyzésekből.

Sír, mert ő tényleg a maga dolgával törődik.

Sír, mert azt kívánja, bárcsak a többiek is a maguk dolgával törődnének.

Sír, mert néha kétségei támadnak magával szemben és eltöpreng, hogy vajon meg kellett volna-e állnia két gyerekkel ezelőtt.

Sír, mert túl sokan vannak, akik azonnal ugranak, ha kritizálni kell, de amikor segíteni, akkor valahogy eltűnnek.

Sír, mert torkig van a piszkálódással.

Sír, mert ő nem egy vásári mutatvány.

Sír, mert az emberek bunkók.

Sír, mert túl sok ember érzi úgy, hogy véleményt kell formálnia az ő magánéletéről.

Sír, mert ő csak békében szeretne élni.

Egy harmadik nő: 40 éves, egy gyereke van.

– Csak egy? Nem szerettél volna többet? – kérdezik úton-útfélen.

– Boldog vagyok ezzel az eggyel – válaszolja nyugodtan; már rengetegszer elpróbálta ezt a választ és megszámlálhatatlanul sokszor kellett kimondania. A kíváncsiskodók hisznek neki. Senki sem gyanítja, hogy amikor magára marad, elsírja magát...

Sír, mert ez az egy terhessége is kész csoda volt.

Sír, mert a fia még mindig mondogatja, hogy testvért szeretne.

Sír, mert mindig is legalább hármat szeretett volna.

Sír, mert a második terhességének életmentő abortusz lett a vége.

Sír, mert az orvos azt mondta, „túl kockázatos” lenne,

Sír, mert arról az egyről is nehéz gondoskodnia, aki van neki.

Sír, mert az az egy is kettőnek látszik néha.

Sír, mert a férje meghalt és azóta nem talál társat magának.

Sír, mert a családja úgy gondolja: egy bőven elég.

Sír, mert a karrierje teljesen lefoglalja és nem tud kiszállni belőle.

Sír, mert önzőnek gondolja magát.

Sír, mert még mindig nem fogyott le a szülése óta.

Sír, mert a szülés utáni depresszió borzalmas volt.

Sír, mert nem tudja elképzelni, hogy még egyszer keresztülmenjen ezen.

Sír, mert nem elégedett a testével és a terhességtől még rosszabb lesz.

Sír, mert még most is bulímiával küzd.

Sír, mert el kellett távolítani a méhét.

Sír, mert szeretne még egy babát, de nem lehet.

Ezek a nők mindenütt jelen vannak. Ők a szomszédaink, a barátaink, a testvéreink, a munkatársaink, az unokatestvéreink. Nem tudnak mit kezdeni a tanácsainkkal vagy a véleményünkkel. A méhük az övék. Mi lenne, ha ezt mostantól tiszteletben tartanánk?

Ezt a cikket a huffingtonpost.com oldalon találtuk.