Kormos Anett: A világ legbénább locsolóverse

Kormos Anett: A világ legbénább locsolóverse
Forrás: éva magazin / europress

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

„volt olyan is, amikor bemásztam az ágy alá, és azt kiabáltam, hogy nem megyek ki, mert a bácsi csúnya.”

Egy tök, két tök, három tök, négy tök, öt tök, nem tökölök, öntök – szavalta anyámnak az ekkor már picit sem szomjas rokon, majd megöntözte kölnivízzel. Aztán bárgyú, amolyan „gyere ide, kisangyalom, te se maradsz ki ajóból” vigyorral felém fordult, én meg anyám rendreutasító tekintetétől tartva alávetettem magam a locsolási rituálénak.

Többnyire. Mert persze volt olyan is, amikor bemásztam az ágy alá, és azt kiabáltam, hogy nem megyek ki, mert a bácsi csúnya. Szegény, többször nem jött locsolni, úgy megsértődött, hogy nem bánta volna, ha elhervadok ott, ahol vagyok.

Kései virágzás

Zárójelben jegyzem meg, hogy akkoriban nagyon messze voltam még a hervadástól. Sőt! A bimbózás is elérhetetlenül távolinak tűnt – nagy bánatomra. Ugyanis a korombéli fiúkat jobban érdekelték a bimbók, mint a piros tojás, így a húsvéti locsolkodás számomra nem arról szólt, amiről kellett volna. Nem kacérkodás volt, nem udvarlási előjáték, hanem kötelesség. Ugyanis nem az történt, hogy a nekem tetsző fiú berobbant aszobámba, nyakon öntött egy vödör vízzel, én meg sikongatva körbeugráltam, persze úgy, hogy közben alaposan végigmérhessen vizes pólóban. Jó, túlzásba estem. Nyilván azzal is beértem volna, ha a nekem tetsző fiú zavartan megáll az ajtóban a kezében kölnisüveget szorongatva, és szemérmesen apámra pislogva próbálja kipuhatolni, vajon mennyire kell illedelmesnek lennie a locsolóversnek, ha mindenképp szeretné elkerülni, hogy ő célba vegye a legújabb vadászpuskájával. De tudjátok, mit? Mit játszom itt az eszem?! Egy nekem nem tetsző fiú is pont jó lett volna. Egy sima fiú. Egy átlagos. Vagy egy átlagon aluli. Ehelyett kik jöttek hozzánk locsolni? Hát az én korosztályomból senki. Senki, akivel legalább egy kicsit gyanúba keveredhettem volna. Rokon gyerekek és rokon felnőttek. Vagy nekem kellett lehajolnom, hogy meg tudjon locsolni a hároméves is, vagy a locsolónak kellett lehajolnia, hogy félrészegen imbolyogva is eltalálja a fejemet a kölnipermettel. Tehát vagy a korkülönbség, vagy a vérfertőzés gyanúja választott el attól, hogy a locsolóra mint udvarlóra tekinthessek.


Locsolók helyett

Mire pedig bimbózni kezdtem volna és jöttek volna a szódásszifonos kérők előjátszani, addigra elköltöztünk. Szeretném hinni, hogy apám véletlenül választott olyan félreeső telket, hogy teljesen véletlenül vett pont az én bimbózásomat megelőzően egy Medvelaki Bátor Daszkó nevű ötvenkilós rottweilert házőrzőnek, és hogy teljesen véletlenül bővítette pont ekkor avadászpuskakészletét. Szeretném hinni, de nehéz. És nehéz volt szembenéznem azzal is, hogy bár felnőttem a számomra is kívánatos locsolkodókhoz, azok nem fognak jönni, mert vagy nem tudják, hol lakunk, vagy tudják, viszont nem bíznak abban, hogy elég gyorsan tudnak szlalomozni Daszkó és az apám által kilőtt puskagolyók között.

De szembenéztem vele, és úgy kezeltem a helyzetet, ahogy egy felnőtt nőnek kezelnie kell: írtam egy levelet a húsvéti nyuszinak, és kértem egy kecskét. Mert ha locsoló nincs, kecske is jó lesz. Úúúú, hogy hangzik ez…. most látom csak. Tisztázzuk azonnal, hogy ekkor valójában csak nyolcéves voltam, és csak én gondoltam, hogy felnőttem, és hogy a kecske nem arra kellett, amire az gondol, aki rosszra gondol. A kecske azért kellett, mert végre olyan helyen laktunk, ahol lehetett kecskét is tartani, és mert valahol láttam, hogy a kecske az olyan aranyos.

Olvasd el ezt is!

Várjátok csak ki a végét!

Most biztos becsapva érzitek magatokat, mert azt hittétek, végre kibontakozik valami szaftos sztori egy elszánt kanról, aki mégiscsak túljárt apám eszén és bemászott hozzám az erkélyablakon és… de ne legyetek telhetetlenek. Sztori jön, csak nem szaftos, és nem kanról, hanem bakról, aki viszont nemcsak apám eszén járt túl, hanem mindenkién. Húsvétra ugyanis megkaptam Bandit, a kis bakkecskét. Bandi úgy sírt, mint egy csecsemő, felváltva tápláltuk cumisüvegből, mint egy csecsemőt, és úgy cipeltük mindenhová magunkkal, mint egy… pórázon, mint egy kutyát, mert azért az mégis túlzás lett volna, ha ölben cipeljük, mint egy csecsemőt. Amíg Bandinak megvoltak ezek a csecsemős vonásai, addig volt vele a legkevesebb baj. Kis kecske kis baj, nagy kecske nagy baj, ahogy mondani szokás. Amint ugyanis Bandi leszokott a cumizásról, rászokott a fűre. (Kérnem kell a szerkesztőktől, hogy tegyék ki a cikk elejére a tizennyolcas karikát.) Bocsánat, pontosítok, nem afűre szokott rá, hanem a legelésre. És bár anyám seprűnyéllel többször is próbálta Bandi fejébe verni, mi a különbség fű és muskátli, fű és árvácska, fű és begónia között, Bandi nem volt elég érett a kis növényhatározó bebiflázásához. Sőt, úgy tekintette, hogy ami zöld, azt neki meg kell kóstolni, akkor is, ha az egy szárítókötélről lelógó zöld abrosz vagy a kertben hagyott zöld gumimatrac.

De ami anyámnál – aki csak azért nem vonalzó mentén vet, mert nem találja elég pontosnak – végleg betette a kaput, az az volt, amikor Bandi betért a fóliasátorba, és önkényesen visszametszette a paprikapalántákat. Ezzel Bandinak megpecsételődött a sorsa. Apám álmodozni kezdett a kecskepörköltről, anyám viszont azonnal lehűtötte, neki nincs kedve kecskét vágni, szerinte az új gazdi a megoldás.
És mivel a gazdikeresési projekt pont húsvétra esett, ez volt az első húsvét, amikor illetéktelenek is behatolhattak a birtokunkra. Az első olyan húsvét, amikor apám kennelbe zárta Daszkót és elővette a „fegyvertelen és barátságos ember vagyok” álarcát. Az első olyan húsvét, amikor olyanok is megjelentek nálunk, akikhez engem semmilyen vérségi kapcsolat nem fűzött. Jó. Nem locsolási szándékkal érkeztek, hanem kecskenézőbe, és nem miattam, hanem Bandi miatt, de hát ki vagyok én, hogy a kákán is csomót keressek. Pláne, amikor apotenciális gazdijelöltek között megjelent a fogorvos és a fia is. A fogorvos fia… Ó, ha tudnátok, milyen szép fiú volt… Na nem úgy szép, hanem úgy, ahogy még egy fiúnak sem szégyen szépnek lenni. És valószínűleg okos fiú is volt, mert összekötötte a kellemeset a hasznossal, vagyis a kecskevásárlást a locsolással.

Olvasd el ezt is!

Hát ő volt az én első igazi locsolóm. És sokáig az utolsó is. Pedig Bandi után minden évben újabb és újabb kártékony állatot kértem a nyúltól, hátha… De apám okos ember, aki kétszer nem követi el ugyanazt a hibát.

Zserbós szaloncukor házilag - ebből egy szem sem marad az ünnepek végére!

Mind a 10 ujjukat megnyalják majd a családtagok, ha ez a házi szaloncukor kerül a fára!

Miért nem beszélnek vissza a japán gyerekek?

Továbbá nem hisztiznek, nem nyafognak... Az ázsiai ország nevelési módszerein érdemes elgondolkozni.

Napi horoszkóp december 4.: a Szüzek romantikáznak, a Bakok minőségi időt tudnak a szeretteikre fordítani

A hét utolsó napjára is üzentek a csillagok, érdemes tehát elolvasnod a horoszkópod!

Ilyen fényűző pompába öltöztette Michelle Obama utolsó karácsonyukra a Fehér Házat - FOTÓK

Imádjuk a család házikedvenceit megformáló mézeskalácsokat.😊😊

5 tipp, hogyan készítsd fel a kölyök immunrendszerét a télre!

Ezekkel a dolgokkal sokkal intenzívebben léphettek fel a megfázás ellen, és erősíthetitek a kicsik védekező képességét.

Kövess minket

Előfizetés

Előfizetés

Előfizetek

Ajándékozz egész évre szóló élményt! Most 50% kedvezménnyel fizethetsz elő kiadónk összes lapjára, így az Éva magazinra is. A részletekért látogass ide: elofizetesem.hu/karacsony

Csak 3475 Ft