Kormos Anett: A karácsonyfát a Jézuska hozza

Kormos Anett: A karácsonyfát a Jézuska hozza
Forrás: europress

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

Az a család, ahol nem gyulladt még ki karácsonyfa, ahol a fenyőfa mindig simán belecsusszan a talpba, ahol soha nem égett még oda az ünnepi menü, ahol a családtagok nem gyűlölik meg egymást végérvényesen, hogy aztán a karácsonyi ajándékok fölött megszeppenve elmormoljanak egy miatyánkot és végül mégiscsak megbocsássák egymás bűneit, az nem is család.

Amíg szentül hittem, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozza(vagyis tavalyig), addig fenékig tejfel volt az élet.

Gyerekkorunkban apám elvitt minket angyallesre, ami azt jelentette,hogy a házunktól körülbelül két kilométerre megálltunka kocsival, és az egyre jobban bepárásodó ablakokonkifelé bámulva próbáltuk rajtakapni az angyalt, ahogy a hónaalatt egy feldíszített karácsonyfával repked. A bátyám és énegy ideig szótlanul törölgettük a párát, és vártunk, de aztánapám mesélni kezdett, majd amikor észrevette, hogy az angyalfigyelői éberségünk kezd alábbhagyni, elrikkantotta magát,hogy: „Láttátok? Ott repült!” Mi meg bosszankodva csapkodtuka térdünket, hogy nem lehet igaz, hogy lemaradtunk.

Olvasd el ezt is!

Ezt párszor eljátszotta velünk, de mielőtt a csalódottságunkkezdett volna durcába átcsapni, hazaindultunk, ahol már ottvárt minket a bizonyíték, hogy apám nem a levegőbe beszélt:a karácsonyfa a nappaliban csillogott-villogott. Anyám meg,aki ki tudja, hol kódorgott, amíg az angyal ilyen ügyesen megteremtetteaz ünnepi hangulatot, a fenyőtüskék bökéseitől kivörösödöttkezével törölgette gyöngyöző homlokát, és meglepetéstszínlelt: „Nahát! Ez meg hogy került ide?”

Nem emlékszem, mikor derült ki, hogy ebben az egész karácsonyfameg ajándék dologban benne van a szüleim keze is,de a következő emlékem a karácsonyról, hogy a bátyámmala kanapén ülve szaloncukrot kötözünk, a tévéből dől a Ben Hurkötelező karácsonyi kiadása, anyám a konyhában a hatodikfélesütemény összeépítésével bajlódik, apám meg összegabalyodottizzósorokkal szaladgál föl-alá, és Isten nevét többszöris szájára veszi nem túl áhítatos kontextusban. Anyám aztánelőrukkol a „hogy áll az a kurva fa?” kérdéssel, apám pedigvagy kiprésel a fogai között egy stílusban hasonló választ,vagy csak visszanéz anyámra, de úgy, hogy közben látszik, jóltudja: a baltával nemcsak a fa dőlésszögén lehet igazítani, hanemanyámén is. Az ilyen karácsonyok alkalmával felvetődöttbennem, hogy talán nem is a Megváltót ünnepeljük, hanemanyámék házasságát temetjük, de aztán lassan kiderült, hogyaz ünnepi hisztéria az esti békepuszi előtti kötelező kör, nempedig válási előjáték.


Nekem úgyis jobban fog menni!

Eldöntöttem, ha nekem egyszer családom lesz, másképp alakítoma karácsonyt. Az előkészületek, a maximalizmus nemfogják felőrölni az idegeimet. Az ünnep feszültségektől mentes,mi több, békés lesz. És hogy sikerül-e tartani magam ehhezaz elhatározáshoz? Hát… mondjuk.

Hosszú évekkel ezelőtt, kezdő családosként még nem tudtamteljesen elszakadni az otthonról hozott mintától, és élt bennema tévedés, hogy az ünnep csak akkor ünnep, ha a fa vigyázzbanáll a talpban, ha az ünnepi menü legalább háromfogásos, haa csipketerítő hófehéren feszül az asztalon, és úgy egyáltalán,ha minden tökéletes. Persze mivel egy félig berendezett lakásbanlaktunk kartondobozok között egy majdnem újszülöttelbővülve, nyilván sejtettük, nem az lesz a legnagyobb problémánk,hogy ki rakja fel a csúcsdíszt. Egyetlen dologhoz azértragaszkodtam: a fenyőfa kiválasztásában részt akartam venni.Mert lássuk be, ezt a döntést nem lehet a férfiakra bízni.

A nemek eltérő párválasztási szokásai ugyanis a faválasztásiszokásokban is megmutatkoznak: mi, nők a tökéleteset keressük,a férfiak meg tudják, hogy jövőre úgyis lesz másik.Úgyhogy én a biztonság kedvéért elkísértem a férjemet, deféltve az alig háromkilós utódunkat a fagyhaláltól, a fűtött kocsibólgyereket ringatva követtem az eseményeket. A férjema kocsi ablaka elé vonszolta a szerinte megfelelő fát, én pedigfejcsóválással jeleztem, hogy a megfelelő korántsem egyenlőa tökéletessel. Nyolc év telt el azóta, de még ma is emlékszemarra, ahogy a tizenegyedik fejcsóválásom után a férjemhidegtől elkékült arca lassan – ki tudja, miért? – átcsapottvörösbe. De megérte, mert tényleg pazar volt kislányunk elsőkarácsonyfája, amit két hónaposan nyilván örökre az emlékezetébevésett. Ünnepi menüként pedig rakott krumpli kerültaz asztalra… ja nem… a padlóra, mert asztalunk még nem volt.A második családi karácsonyunk kísértetiesen hasonlított azelsőhöz. Csak már volt asztalunk. Ja, meg még egy lányunk,hogy fontossági sorrendben haladjak. Úgyhogy már nem egykét hónapos gyerekkel melegedtem a kocsiban, amíg a férjemfenyő(fázott), hanem egy egy év két hónapossal és egy egyhónapossal.

A karácsonyfánk gyönyörű volt akkor is. A karácsonyimenü pedig… Azt hiszed, megint csak rakott krumplirafutotta, mi? Hát nem. Már halrudacskákra is.

És igen– jobban megy!

Hogy mi történt a következő néhány karácsonyon, arra nemigazán emlékszem. Az biztos, hogy nem született több gyerekünk,úgyhogy nyilván egyre felszabadultabban ünnepeltünk.

Mára egészen könnyedén veszem az akadályokat. Decembertizedike körül leakasztom a húsvéti tojáskoszorút az ajtóról,és kiteszem a helyére a karácsonyit. Aztán előszedem az összesgiccses és nem giccses díszt, amit csak el tudtok képzelni,hogy minden ablakban legyen valami, ami csillog, zenél,táncol, mert ha karácsonyról van szó, akkor szerintem semminem sok. Engem nem zavar se a táncoló Mikulás, se a világítóhóember, se a pulikutyákat legeltető, leginkább GanxstaZolee-ra hajazó Jézus-szobor.

Egyetlen dolog van, amit nem bírok elviselni: a Facebookrafeltöltött fotóktól, amelyeken milliméter-pontossággal kiszaggatottés megfestett mézeskalács figurák sorakoznak olyanképalákkal, hogy „a kétéves Pannikával sütöttük”, idegbajt kapok.

Olvasd el ezt is!

Én is sütök a gyerekeimmel, úgyhogy pontosan tudom,milyen mézeskalács szívet formáz egy kétéves. Olyanokat,mint én harminckét évesen, és ez bizony állatira nem hasonlíta lefotózott tökéletes példányokhoz. Úgyhogy ha nincs arraírásos bizonyíték, hogy Pannika Michelangelo reinkarnációja,akkor kéretik visszavenni az ünnepi füllentésekből.

De vissza a mi karácsonyainkhoz, amelyek tényleg, ténylegviszonylag zökkenőmentesen zajlanak. Ehhez persze azkell, hogy ne tekintsük zökkenőnek, ha december 24-én esterájövünk, elfelejtettünk fenyőfát venni, és hogy elég pofátlanoklegyünk ahhoz, hogy gyerekeink előtt a Jézuska késéséta csúszós utakra fogjuk. De ami a leginkább felelőssé tehetőa karácsonyi nihilizmusomért, hogy tudom, akármilyen rusnyais a fánk, akármilyen béna is az ünnepi menünk: karácsonymásnapján leutazunk anyámékhoz, ahol csodálatos fa és igaziszívmelengető terülj-terülj asztalkám vár ránk.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Ilyen fényűző pompába öltöztette Michelle Obama utolsó karácsonyukra a Fehér Házat - FOTÓK

Imádjuk a család házikedvenceit megformáló mézeskalácsokat.😊😊

5 tipp, hogyan készítsd fel a kölyök immunrendszerét a télre!

Ezekkel a dolgokkal sokkal intenzívebben léphettek fel a megfázás ellen, és erősíthetitek a kicsik védekező képességét.

Napi horoszkóp december 3.: az Ikrek komoly lehetőség kapujában vannak, a Szüzek lezárhatnak és továbbléphetnek

A hétvége első napján is érdemes elolvasnod a horoszkópod, hisz fontos információkat tudhatsz meg belőle!

Top 10 igényes karácsonyi film, nem csak romantikusoknak

Elő a popcornnal, ropogtatnivalóval! Huppanj le a kanapéd kényelmébe, és tegyél be egy igazán szórakoztató mozit!

Anyám! Ez most komoly? - szomorú képet mutat az anyákról a Google kereső

Kiábrándító, szomorú, és nem utolsósorban elgondolkodtató, hogy milyen keresési eredményeket mutat a Google az "anyám" szó kapcsán.

Kövess minket

Előfizetés

Előfizetés

Előfizetek

Ajándékozz egész évre szóló élményt! Most 50% kedvezménnyel fizethetsz elő kiadónk összes lapjára, így az Éva magazinra is. A részletekért látogass ide: elofizetesem.hu/karacsony

Csak 3475 Ft