Mai magyar mese: egy cigány fiú és egy zsidó lány

Mai magyar mese: egy cigány fiú és egy zsidó lány
Forrás: éva magazin / galgóczy németh kristóf

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

B

Boldog házasok, és nemrég fogadtak örökbe egy kislányt. Mindketten tapasztalták a kirekesztést, közös életükben azonban a nyitottságot élik meg. Ez az írás az októberi Éva magazinban jelent meg, és immár teljes terjedelmében olvashatjátok.

Zsidó, cigány és magyar identitás egy családban. Báthory-Beck Nóra ésBáthory Róbert boldog házasok, egy nyolc hónapos kislány szülei. Más-másvilágból érkeztek: Robi mélyszegény cigány családban nőtt fel, Nóraértelmiségi zsidó közegben. Mindketten tapasztalták a kirekesztést, közöséletükben azonban a nyitottságot élik meg. Vallják, hogy az eltérő kultúragazdagítja őket, és lehet tanulni egymástól.

A fiatal pár esküvőjén találkozott először Robi anyja Nóra apjával: a nyolc általánost végzett cigány asszony, aki 16 évesen szülte első gyerekét, és adoktori fokozattal rendelkező matematikus, nagy amerikai cégek vezérigazgatója. A találkozás jól sikerült, bár távolság nehezen lehetne nagyobb, hiszen az új házasok egészen más világból érkeztek.
Robi nagyon szegény családban nőtt fel egy kelet-magyarországi kisvárosban. Apját nem ismerte, nevelőapa nevelte, tőle származik két öccse. Amikor tizenhat éves lettem, elváltak a szüleim. Egy fillér nélkül maradtunk, majdnem otthagytam az iskolát, mert el kellett volna tartani a két öcsémet meg az anyámat.” Végül sikeresen leérettségizett és Budapestre költözött. Először idegenvezetőnek tanult, aztán egy roma fiataloknak szóló ösztöndíjjal újságíróképzésen vett részt. Televíziós szerkesztő-riporter, Nórával nyolc évvel ezelőtt dolgoztak együtt egy bűnügyi műsorban, és azóta együtt vannak.
Nóra, aki maga is televíziós szerkesztő, Cegléden nőtt fel, értelmiségi zsidó családban, „ami azért volt nehéz, mert vidéken szinte az egész zsidóságot kiirtották, rajtunk kívül még egy család élt a városban. A nagyszüleim vallásosak, a szüleim nemzedéke kimaradt, a mi generációnk kezd visszatalálni ehhez”. Gyerekkorában a szülei tudatosan ápolták zsidó identitását, járt hagyományőrző táborba. Később a család az apa munkája miatt Budapestre költözött, Nóra zsidó gimnáziumba járt.

Nóráék lakásában több ezer könyv volt, gyerekkorábanRobi is szeretett olvasni, de attól kezdve,hogy betöltötte a 11-et, egész nyáron gyilkos napszámbandolgozott, hogy a tanévkezdésre tankönyveketés könyveket tudjon vásárolni. A családnaknem volt erre pénze. „Napi 1100 forintot kerestemkapálással, de a belemet kihajtották, aki utolsónakért ki a sorból, annak másnap már nem kellettjönnie. Amit nyáron három hónap alatt a negyvenfokban megkerestem, abból vettem a könyveket.Anyám pedig télen eltüzelte őket, mikor elfogyotta tüzelőnk.”
Az eltérő hátteret a fiatal pár értéknek tekinti, Robimegpróbálja bepótolni, ami gyerekkorában kimaradtaz életéből, falja a könyveket, Nórával sokat járszínházba. Nórát szenvedélyesen érdekli az a világ,
ahonnan Robi jött, gyakran látogatják a fiú családját.„Mindjárt az elején úgy éreztem, együtt erősekvagyunk és szembeszállunk mindennel. Huszonötévesen tele voltunk energiával, hogy majd mi megfordítjuka világot – emlékszik vissza Nóra. – Mostanrateljesen összenőttünk.”

Robinak eleinte nehéz volt beilleszkednie az új közegbe, sok alulról jött emberhez hasonlóan szenvedett attól, hogy se ide, se oda nem tartozik. „Sok barátomon is ezt veszem észre. A régi közegből kiszakadt, egész máshol van, csinálja a dolgát, de gyökértelennek érzi magát.” A gyerekkori éhezés után szokatlan volt a bőség. Mikor először beült Budapesten egy étterembe, rá sem mert nézni apincérre, szokatlan volt, hogy kiszolgálják. Ha rendelt, akkor őrületes mennyiséget. „Eleinte, ha hat szelet rántott húst sütöttem, ő addig ette, amíg el nem fogyott. Mondani kellett, hogy nyugi, lesz később is” – meséli Nóra.
Robi, amikor lett állása, sokáig erején felül támogatta a családját. „Anyám harcos asszony, folyamatosan próbálkozik. És most kezdi összeszedni magát. Én csak nemrég jöttem rá, hogy dolgozhatok bármennyit, annyi pénzem és energiám sosem lesz, hogy megmentsek negyven embert.” Mert ennyi emberből áll az összetartó nagycsalád, unokatestvérekkel, nagyszülőkkel együtt.
Gyerekkorukban mindketten átéltek bántásokat aszármazásuk miatt. Robival előfordult, hogy nem engedték be valamelyik szórakozóhelyre. „Amikor harmadikos voltam, lehetett jelentkezni angol tagozatra, akkor indult az első osztály. Megcsináltam a tesztet, felvettek. Két nap múlva anyám sírva jött értem a suliba. Az igazgató bekérette, és elmondta: azt híresztelik, hogy azért kerültem be az osztályba, mert lefizettük a tanárt. Ezt egy olyan anya terjesztette, akinek a lánya nem tudta kitölteni a tesztet. Nekünk meg egy fillérünk nem volt soha, hogyan tudtunk volna bárkit lefizetni?” Végül azt agyereket is felvették, csak hogy elüljön a pletyka, annak ellenére, hogy nem tudta megírni a tesztet. A támadásokon Robi hamar megtanult túllépni, 11éves korában már nem érdekelte. „Az egésznek a legnagyobb tanulsága, hogyan lehet embernek maradni ilyen körülmények között, és hogy vannak, akikre lehet számítani.”
Nórával kamaszkorában megesett, hogy egy fiú, akivel nem akart járni, horogkeresztet festett aházuk kapujára. „A zsidó gimnáziumban fegyveres őrök vigyáztak ránk. Előfordult, hogy a suliba menet köpködtek minket, lelöktek a buszról, mindenki tudta, hogy a lauderesek mennek a 22-es busszal.”

Olvasd el ezt is!

Mi az örökségük?

Robi romungró családból származik, cigányul nem beszél, a cigányzene viszont a vérévé vált, a dédapja prímás volt, de a fiát már nem engedte hegedülni, hanem inkább dolgozni küldte. „Engem arra tanított a nagyapám, hogy ha nem dolgozom, akkor nem vagyok ember.” „A világlátása is cigányos, karavános, minden érdekli, mindent észrevesz, mindig utazni akar és olyan helyekre, ahova nem turisták járnak” – teszi hozzá Nóra. Ezért is lett riporter. Robi családja is nagyon nyitott: „Mindenről tudni akarnak, mindig el kell mesélnünk nagyon részletesen, hol voltunk, kivel találkoztunk, meg kell mutatnunk a fényképeket.”
Közös életükben tartják a zsidó szokásokat, péntek este gyertyát gyújtanak és nem esznek disznóhúst. Zsidó esküvőjük volt, amihez Robinak be kellett térnie a vallásba. „Nóra zsidó esküvőt akart, szeretjük egymást, nem fogom neki azt mondani, hogy nem. Engem különben is nagyon érdekel avallás. Ha Nóri iszlám vallású lett volna, akkor is kíváncsi lettem volna, mi az a közeg, ahonnan ő jön, és ami az énjének nagy részét képezi.” Pedig Hajdú-Bihar megyében, ahol felnőtt, a „zsidó” gyerekkorában ugyanolyan szitokszó volt, mint a „cigány”. Nóra szívesen énekel egy-egy cigány dalt a kislányuknak, „azzal én is érzem, hogy oda is tartozom, ahogy Robi ide is tartozik”.

Olvasd el ezt is!


Szerencsére mindkét család jól vette a párválasztást, s a baráti körben is mindenki nyitott volt, atágabb ismeretségben azonban akadtak, akik furcsállották, hogy a vezérigazgató lánya cigány fiúval jár. „Olyan országban szeretnénk élni, ahol természetes, hogy mindenki másmilyen, és mindenki kíváncsi a másik milyenségére. Legfőképp a gyerek miatt gondolkozunk, hogy külföldre költözünk, el se tudom képzelni, milyen atrocitások fogják őt érni később az óvodában, iskolában vagy bárhol.” Ugyanakkor ragaszkodnak is az országhoz: „Magyar az anyanyelvünk, itt nőttünk fel, itt élünk, ide köt a család. Ha nem szerettük volna ezt az országot, már régen elhúztunk volna” – mondja Robi.
Kislányuknak, a nyolc hónapos Hannának a magyar, a zsidó és a cigány identitást is szeretnék átadni, emellett az örökbefogadottságét is. „Kezdettől akartunk gyereket, nem jött össze. Volt négy inszeminációnk és két lombikunk, mind sikertelen. Utána adtunk pár hónapot egymásnak, és a végén mindketten arra jutottunk, hogy örökbe fogadunk. És egy év múlva hazahoztuk Hannát a kórházból.” A kislány vér szerinti apja cigány, az anyja nem, valószínűleg ezért került hozzájuk. Amikor meghallották a kislány nevét, amit a szülőanya adott – aHanna zsidó név, annyit jelent: Isten kegyelme –, tudták, hogy ő a gyerekük.

Az interjút készítő Mártonffy Zsuzsa blogja, amelyből majdnem minden kiderül az örökbefogadásról: orokbe.hu


Hanna érkezése után aztán Robi családja volt segítségükre. A kisbabát egyik napról a másikra vihették haza, Nóra szülei pont elutaztak Amerikába egy hónapra. „Meg voltunk lőve, 25 éve senki nem látott gyereket a családomban. Náluk meg idén született öt. Akkor Robi édesanyja feljött és segített nekem. Ha meglátogatjuk őket, ott mindenki azonnal tudja, mit kell csinálni egy kisgyerekkel, miért sír, mikor fáj a hasa, ott minden nő szül 3-4 gyereket.” A nyitottságot Hannának is át fogják adni. Szeretnék, hogy sok időt töltsön Robi családjánál, ne csak a budapesti világot ismerje, hanem azokat a körülményeket is, ahol a tágabb rokonság él. Remélik, hogy mindenütt otthon fogja érezni magát.

Töltsd fel te is a fotód ide: evamagazin.hu/tolerancia

8 instant technika: így tekerj magadra egy óriás sálat!

Most végre láthatjuk, hogy milyen gyorsan és egyszerűen készülnek a bonyolultnak tűnő sál viseletek!

Brutálisan vicces képregények a karácsony szellemében

Ezek a képregények jobban rávilágítanak az ünnep valódi szépségeire, és árnyaltabb oldalaira, mint egy karácsonyi fényfüzér!

Zenei csemege a karácsonyi dalok megszállottjainak

Figyelem! Ha nem vagy egy kimondott "karácsonyi manó", és nem tapasztalod magadon a karácsonyi dalok iránti megszállottság jegyeit, ne indítsd el ezt a playlistet!

Gluténmentes ropogós csoki-csoda

Akkor sem kell lemondanod az édességről, ha gluténérzékeny vagy! Íme egy isteni finom, gluténmentes csokis desszert!

Alkoholmentes, mandulás tojáslikőr recept - vegánoknak is

Ezt a különleges tojáslikőr receptet egész biztosan nem unjuk meg az ünnepek végéig!

Kövess minket

Előfizetés

Előfizetés

Előfizetek

Ajándékozz egész évre szóló élményt! Most 50% kedvezménnyel fizethetsz elő kiadónk összes lapjára, így az Éva magazinra is. A részletekért látogass ide: elofizetesem.hu/karacsony

Csak 3475 Ft