A tízéves tegnap a zuhany alatt közölte, hogy pont olyan karórát szeretne karácsonyra, mint amilyet a 25 éves unokatesója rendelt magának saját pénzéből a neten (le sem írom, hogy milyen márkáról van szó). Spontán felháborodásomra – De hát az nagyon drága! – megmagyarázta, hogy az angyalkának az ár úgysem számít.

Azonnal beugrott, hogy ebbe a kérdésbe már tavaly is belefutottam, akkor a Star Wars Halálcsillag volt a tét (fiúgyermekről van szó), ami alsó hangon is kb. 120 ezer Ft – nem is fért bele az angyalka büdzséjébe. Még szerencse, hogy a karácsonyi kívánságdobozba nálunk többféle kérést is be lehet dobni, mert az angyalka abból válogat. Így úsztam meg tavaly is a drámát.

Idén a Mikulás is elég érdekesen sikerült. Nálunk nincs ablakpárkány, így a bejárati ajtó melletti cipősszekrényben lévő csizmákba szokott kerülni a sok finomság. Az évek során többször felmerült már a kérdés: hogyan jut be a Mikulás a lakásba? Idén még az autóba is bejutott december hatodika reggelén – az üléseken várt minket egy halom finom csoki. Ez a párom ötletességére vall, de a fiam rögtön ki is találta, hogy ki szerezte a meglepetést.

Aztán másnap már játékból kezdtünk el egymás csizmájába dugdosni mindenfélét: mogyorót, répát, citromot, fokhagymát. Mígnem a tesóméknál ki nem tört a balhé. Náluk ugyanis már csakis az én tízévesem kedvéért jön a Mikulás. S míg a két Télanyó – a tesóm és én – a nappaliban igyekeztek titokban megtölteni hét pár cipőt, addig a fiam az emeleten „szobafogságban” volt a család férfitagjaival. Egészen addig, míg bőgve ki nem tört a szobából, és zokogva a keresésemre nem indult. Nem engedtek ki, pedig inkább nektek szerettem volna segíteni! – bömbölte a nyakamba, miközben én ártatlan képpel próbáltam elvonszolni a tett helyszínéről.

Annak idején engem a nővérem bújtatott be a ruhásszekrénybe, s így lestem meg, ahogy a Mikulás – anyám a piros otthoni köntösében – szétosztja az ablakpárkányra készített lábbelikbe az ajándékokat. Nem emlékszem, hány éves voltam. Lehet, hogy a fiamnál idén pont elszalasztottam ezt az alkalmat? Meddig férnek meg együtt az okos kis buksijában a házimanók, az angyalka meg a Mikulás a Hubble űrtávcsőről és a világűrről szerzett összes elképesztő tudásával együtt? Ki fogja „felvilágosítani” – a kortársai vagy én? Mi tegyek? Meghozza-e idén az angyalka az „igazságot”?

Ui.: És ha igen, akkor jön a következő bökkenő. Mit válaszoljak majd arra a kérdésre, hogy „Miért játszottátok ezt velem?”
Nálatuk hogyan derült ki a nagy igazság? Várjuk tippjeiteket, tanácsitokat a kommentekben!

Szöveg: Majsa Krisztina