Anyu és én... Gondolatok, nem csak anyák napjára

Borítókép: Anyu és én... Gondolatok, nem csak anyák napjára Forrás: gettyimages
Elválaszthatatlanok vagyunk. Mert anyu és én...

Amikor közeleg a május és az anyák napja, mindig elgondolkozom a kettőnk közti köteléken. A közös emlékeken: jókon és rosszabbakon egyaránt. Az is megfordul ilyenkor a fejemben, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen csodálatos szülővel áldott meg a sors, és hogy én magam talán el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet azoknak, akik ezt sosem tapasztalhatták meg. Nem tudom, mert nekem mindig is ez volt a természetes. Anyu és én. Vele kezdődött minden, amit az életről tudok. Hiszen anyu és én...

Forrás: getty

Anyu és én sokáig ketten voltunk. Nem törődtünk azzal, hogy lehetne-e másképp, vagy lesz-e valaha. Mindenből kihoztuk a lehető legtöbbet, amire egy anya és egy gondtalan kölyök képes lehet.

Anyu és én, olyanok voltunk, mint a szövetségesek. Bár akkor még nem is tudtam mit jelent ez. Amikor végre bővült a családunk, mi ketten ápoltuk és védtük azt. Azóta is rendületlenül hiszünk a küldetésünkben, bár soha, egyszer sem fogalmaztuk meg.

Anyu és én, barátok lettünk, amikor tinédzser voltam. Voltak persze vitáink, de mindig partnerek maradtunk. Nem vagyunk egyformák, és tiszteljük, szeretjük ezt egymásban. Képesek vagyunk kicsit a másik szemével is látni a világot, általa tanultam meg, hogy nem csak én számítok. Tőle kaptam azt a „lencsét”, amin keresztül mindenben igyekszem meglátni valami jót.

Anyu és én nagyon sokat nevetünk. Van egy saját humor-nyelvünk. Ez is olyan, mint a szeretetnyelv, ami mindenkinél különböző, és csak az érti igazán, akinek szánod. Valaki egyszer azt mondta, hogy nagyon hasonló a mosolyunk: ha valaminek igazán örülök, akkor az, hogy ebben biztosan hasonlíthatok rá.

Anyu és én motiváljuk és támogatjuk egymást. Az élet minden pillanatát megosztjuk egymással, sokat beszélgetünk. Ha az egyikünknek épp nehezebb időszaka van, a másik igyekszik kihúzni abból. Kiállunk egymásért, mindig ott vagyunk, amikor kell. Örülünk egymás boldogságának, és buzdítjuk a másikat, ha úgy látjuk, valamiben még inkább ki tudna teljesedni.

Forrás: getty

„Anyu és én” számomra egy eszme. Egy gondosan felépítgetett kötelék, ami anyáról lányára száll. Még nem tudhatom mit hoz számunkra a jövő, csak azt, hogy ez túlél mindent, örök marad. Kitörölhetetlen és megingathatatlan, aminek még az idő múlása sem szabhat határt. Hisz generációk óta így van ez nálunk, és most rajtam áll, hogy vigyázzam a lángot. Ígérem, így lesz!