Sosem voltam az a típus, aki odáig van az ékszerekért. Persze voltak időszakok az életemben, amikor többet is hordtam egyszerre, de olyanok is, amikor el sem tudtam viselni őket. Így aztán nem is esett nehezemre soha megérteni, ha egy férfi azt mondta, ő nem hord ékszereket, így minden bizonnyal a jegygyűrűjét sem túl szívesen viselné napi szinten. Ha képzeletben végignézem a szűk családom férfitagjainak kezét, bizony 5 férfiból csak 1 esetében van olyan képem, hogy biztosan tudom, ő hordja a szerelme zálogául szolgáló szimbólumot. Fogadtam is magamban, mielőtt férjhez mentem, hogy az én szerelmem vajon majd hordani fogja-e a közös gyűrűnket. Nos, igazam lett: egyszer hordja, egyszer pedig nem. Bár ami azt illeti, a nem állapot felé billen inkább a mérleg nyelve az ő esetében.

Nem kérdőre vonás gyanánt, pusztán érdeklődésem kifejezéseképp megkérdeztem hát, miért nem hajlandó viselni az ékszert, és hogy mit tud arról, más férfiak miért nem szeretik hordani. Nagy meglepetésemre igen felkészült volt a témában, állítása szerint ez a kérdés már több barátjánál is felmerült otthon, így hát a fiús esték egyikén ők is szót ejtettek róla a haverokkal. Nos, íme a válasz(ok)!

Tehát kár rossz előjelnek tekinteni, ha az imádott férfi nem hordja a karikagyűrűjét és jó tudni, hogy egy üres kéz nem mindig jelent szabad partit. A legjobb azonban, ha már rögtön az elején tisztázzuk egymással a karikagyűrű viseléséről való elképzelésünket, így egész biztosan elkerüljük a félreértéseket.