Emlékszem, amikor kislány voltam, szinte rettegtem a keresztanyám mackós testű, mélyhangú, nagy szakállú bátyjától. Szegény sosem értette, hogy miért fakadok sírva, amikor elkezd hozzám beszélni kedves szándékkal, ahogyan az egy gyerekkel szokás. Arra is emlékszem, amikor rájöttem, hogy nem kell tőle félnem. Ez valamikor 12 éves korom táján történt, egyszerűen mintha valaki felnyitotta volna a szememet vele kapcsolatban.

Nos, az szinte biztos, hogy minden kisgyerek fél valamitől, és ez a valami sokszor inkább valaki, aki nem szimpatikus neki annyira. Egy kutatási eredmény nemrég arra világított rá, hogy kevésbé kedvelik azokat az embereket, akiket nem találnak elsőre számukra attraktívnak.

A Wenzhou Medical University kutatói egy érdekes vizsgálatnak vetettek alá 138 embert, köztük 8-12 éves gyerekeket is. Az alanyokat két csoportra, felnőttekre és gyerekekre osztották, majd megkérték őket, hogy értékeljenek 200 férfiarcot annak tükrében, hogy mennyire találják őket vonzónak és szavahihetőnek. Az arcokat amúgy egy számítógépes program generálta. A kutatás két lépcsős volt, először vizsgálták a szavahihetőség kérdését, majd egy hónappal később az attraktivitást.

A tudósok szoros kapcsolódást találtak a két tulajdonság között, ugyanis mint a gyerekek, mint pedig a felnőttek esetében rendkívül nagy szerepet játszottak az előítéletek. A tanulmány bizonyította, hogy az emberek többsége automatikusan pozitívabb fényben tünteti fel a kellemes külsejű embereket, és különböző jó tulajdonságokat is társít rögtön hozzájuk, mint például a magabiztosságot, az intelligenciát vagy a tehetségességet. Ne csodálkozzunk hát, ha gyermekünk tart bizonyos, számára nem kellemes fizimiskájú emberektől, beszélgessünk el vele a jó tulajdonságairól, törjük meg a jeget a problémával kapcsolatos kérdéseinkkel.

Nézd meg, milyen gyerekruhákat készít ez az anyuka a férje ruháiból!