Amikor úgy döntötök, hogy kisbabát szeretnétek, akkor még igazán a legeslegelején vagytok a családalapításnak. Ilyenkor még csak álmodoztok, terveztek, és persze élvezitek a felszabadító érzést, amit az a tudat nyújt számotokra, hogy mostantól nem kell „vigyázni”, hiszen épp a baba a cél. Telnek a hetek, akár a hónapok is, sokszor eredmény nélkül. Belül már elkezd mindkettőtöket nyomasztani a gondolat, hogy vajon miért nem jön össze. Erre csak rátesz egy hatalmas lapáttal, hogy a környezetetek akarva akaratlanul is elvárásokat támaszt felétek, vagy ha nem is támaszt, akkor legalábbis néha elejt egy-egy „építő” gondolatot, ilyen mondatok formájában, mint például: „nálatok mikor lesz már baba?”. Van, aki könnyebben, van aki nehezebben éli meg a szituációt, amiben hirtelen találta magát, de bármelyik is legyen rád igaz, fogadd meg egy hasonló cipőben járt, vetélésen és sok próbálkozáson átesett nő tanácsait arról, hogyan kezeld a kialakult helyzetet!

1# Szereld le a nyomasztókat!

Persze biztosan lesznek olyan szituációk, amikor nem akarsz még csak reagálni sem egy már az említetthez hasonló kérdésre, mert mondjuk nem akarsz megbántani valakit; de egyet jól véss a fejedbe: ez a te életed, senkinek semmi köze hozzá, hogy tervezel-e egyáltalán gyereket, és ha igen mikorra. Tehát tégy belátásod szerint: engedd el a füled mellett egy laza mosollyal, és válts témát; vagy menj bele a beszélgetésbe, és mondd el, hogy jelenleg nem akarsz ezzel foglalkozni, mert már amúgy is eléggé nyomaszt a téma; vagy szimplán jegyezd meg, hogy erről most legyenek kedvesek ne kérdezzenek, szólni fogsz, ha aktuális lesz.

2# Engedd el a rémtörténeteket a füled mellett!

Ó, annyi de annyi terhességgel, szüléssel kapcsolatos rém sztorit lehet hallani nap mint a nap a családban, barátok, vagy akár a kollégák körében, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Ha feljön a téma, észrevétlenül távozz a helyszínről, vagy mondd meg, hogy túl vizuális típus vagy, és nem szeretsz ilyeneket hallgatni, tegyék át máskorra a témát. Ha elég meggyőzően mondod, nem lesz képe senkinek folytatni, ha mégis lépj le! Semmi szükség rá, hogy olyannal terheld magad, ami valószínűleg veled sosem fog megtörténni.

3# Ami mással történt, veled nem úgy lesz...

Nincs két egyforma terhesség, és két egyforma teherbeesés sem. Szóval ne hasonlítgasd magad másokhoz, vagy akár a könyvek által hozott példákhoz. Lehet, hogy valaki még a fogantatást is megérzi, te pedig csak egy hónap múlva veszed majd észre, hogy valami megváltozott, ne keresd és képzeld be a jeleket! Minél görcsösebben akarod ugyanis érezni őket, annál feszültebb leszel, és annál nehezebben jön majd össze.

4# Hallgass az ösztöneidre!

Persze számold ki az ovulációs ciklusodat, meg írd fel, hogy mikor volt utoljára havi vérzésed, de ezen kívül ne lihegd túl a felkészülést. Egyetlen férfi sem szeret „kényszerből” szeretkezni, így próbálj meg a lehető legtermészetesebb maradni, amikor próbálkoztok. A tested jelezni fogja, hogy mikor kívánod legjobban a párodat, olyankor viszont ne késlekedj!

5# Figyeljetek az életmódotokra!

Legalábbis valamivel jobban, ha eddig nem annyira tettétek. Egyetek egészségesebb ételeket, le a cigivel és káros cuccokkal; ha ez meg van, akkor az alapvető dolgokkal nem lesz probléma.

6# Ne hibáztass!

Sem magadat, sem a párodat. Őszintén, halvány fogalmad sincs róla, hogy mi megy végbe a szervezetedben, így a sikertelenséget sem lennél képes egyértelműen valamelyikőtök számlájára írni.

7# Legyetek lazák és amennyire lehet stresszmentesek!

Mint már mondtam, ne görcsöljetek folyton a témán: ne azért legyetek együtt, mert „kell”, hanem azért mert akartok. Próbáljatok minél kipihentebbek lenni, -tudom, hogy ez elég nehéz manapság-, és viszonylag nem is gondolni a gyerek témára, csak élvezni az életet, hogy együtt vagytok!

8# Válassztok egy megbízható orvost!

Olyat, akiben mindketten megbíztok, akitől bármit meg lehet kérdezni, és nem fogóval kell belőle kihúzni az infókat. Vagyis olyat, aki igazán nagy hivatástudattal bír. Mondjátok el neki a kétségeiteket, tárjátok fel előtte az életmódotokra vonatkozó minden tudnivalót, hiszen együtt okosabbak lesztek, hogy mivel lehet még segíteni a folyamatot. Hivatalosan egy év próbálkozást „írnak elő” az orvosok, ha ez az idő letelt, akkor se pánikoljatok, csak menjetek el a szükséges kivisgálásokra, hátha okosabbak lesztek! Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni! Nyugi!