Randikrónikák: A fiú, aki után anyuci takarít

Randikrónikák: A fiú, aki után anyuci takarít

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Í

Így (ne) pasizz be manapság: sokat látott, hallott és tapasztalt barátnőnk elképesztő fiúzós kalandjairól mesél. 26. rész

A péntek estém úgy indult, hogy nagy sebbel-lobbal beléptem Zsuzsa lakásába, ahol a bejárati ajtótól pont rá lehet látni a szemben lévő nagy kanapéra (csak a kanapé nagy, a lakás kevésbé), ahol éppen Zsófi feküdt a hátán, a lábát az ég felé nyújtva megtámasztotta a falon, a fejét lelógatta a föld felé, és zokogott. Elég hülyén nézett ki. Mellette kezét tördelve ott állt Elvira, Gergő meg – a maga fiús esetlenségében – a konyhaasztalnál ült, mindennek háttal, és mereven bámulta a sörösüveget. Kicsit meghökkentett a dolog, mert amikor elindultam otthonról és rájuk írtam cseten, még minden elég okénak tűnt: kis esti összeröffenés, Zsófi is jön, akinek végre sikerült aláírnia a válási papírjait és készen áll az új életre. Ez a készen állás ebben a pillanatban, ha nem is kétségesnek, de elég elkeserítőnek tűnt. Beljebb óvakodtam az ajtón, letettem a kabátomat, és Zsuzsa után érdeklődtem, aki, mint kiderült, annyira nem bírta a drámát, hogy kimenekült a kertbe cigizni. Visszavettem a kabátot, és kimentem hozzá, Elvirának meg intettem, hogy vigasztalja kicsit hatékonyabban a barátnőnket.
Zsuzsa kint állt a kis terméskő járdaszigeten, és dühöngött. Na mi van már megint? – kérdeztem, mire ő megrántotta a vállát. A fiú – sziszegte oda.
A fiú az a srác volt, akibe, vagy akiért, szóval aki miatt a válás elkezdődött. Nem, ez nem igaz, Zsófi és a férje jóval korábban külön voltak már, legalábbis lélekben, mielőtt a fiú lett volna, de a harmadik jócskán felgyorsította az eseményeket. A gond ott kezdődött, amikor Zsófi elkezdte intézni a különköltözést, és megkérdezte a fiút, hogy akkor most mi lesz. A fiú ugyanis a szüleivel élt egy budai kertvárosban, a többgenerációs családi ház egyik emeletén, de akkor is a szüleivel. Az anyukája minden második nap felkocog hozzá a porszívóval, és leviszi a szennyest – ecsetelte a helyzet komolyságát Zsófi. Mármint mindenféle szennyest – tette hozzá. A koszos ruhákat, a bögréket és tányérokat is. (A fiú bővebb ismeretéhez hozzátartozik, hogy közelebb van a negyvenhez, mint mi, de mindenképpen túl van a harmincon, és egyébként egy menő reklámcég menő art directora.)
A fiú közölte Zsófival, hogy nagyon szereti, de semmi kedve elköltözni otthonról.

"...a fiúnak meg kábé azok a legtávlatibb tervei, hogy lecseréli a tévéjét még nagyobbra..."

Elvégre ez egy külön lakás, nemde? Majd megkérik az anyukáját, hogy hagyjon nekik némi teret, és ellesznek ketten együtt. Zsófi tétovázott egy darabig, végül belement a dologba. Mi a lányokkal előre fogtuk a fejünket. Á, jó lesz az, győzködött minket Zsófi. Az a Zsófi, aki épp most fejjel lefelé bőg Zsuzsa kanapéján.
Történt valami extra, vagy csak a szokásos?– kérdezem Zsuzsát. Csak a szokásos – mondta. Zsófi és a fiú anyja összevesztek, Zsófi költözni akar, saját életet akar, azt akarja hallani, hogy majd összeházasodnak, gyerekük lesz, ésatöbbi, a fiúnak meg kábé azok a legtávlatibb tervei, hogy lecseréli a tévéjét még nagyobbra, most hogy ketten vannak PSP-zni, meg hogy Zsófi iratkozzon be az ő falmászó klubjába, hogy edzhessenek közösen.
A maga módján szereti Zsófit, védtem meg önkéntelenül is a fiút. Azt akarja, hogy legyen mellette, és közösen töltsék el az időt. A többi majd kialakul.
Az egy dolog, hogy szereti. Az anyukáját is szereti. De olyan, mint egy gyerek. Ez nem tudom, hova tudna alakulni – zárta le a témát a maga nyerseségében Zsuzsa, majd visszament a lakásba a többiekhez. Én némi tétovázás után követtem.
Zsófi közben már kikerült a fejjel lefelé helyzetből, és teljesen normális vertikális pozícióban bőgött tovább, bele egy nagy üvegpohárba. Aztán hüppögve előadta, hogy miért sír: mert Bencével találkozott ma. A váláson túl ugyanis ott van az a még erősebb kötelék, a közös lakáshitel, amit sokkal bonyolultabbnak tűnik felszámolni, pedig egyébként Bencének lenne pénze átíratni… vagy csak ő akarja egyre kevésbé felszámolni az utolsó dolgot, ami összeköti Zsófival.

"Mégis mit csináljon Zsófi, aki őszintén, szívből szereti ezt a fiút, de legalább ennyire őszintén és szívből szeretne végre egy boldog, felnőtt életet is?"

De hogy ma felmentem hozzá – hüppögte Zsófi – a közös lakásunkba, illetve a volt közös lakásunkba, és tudjátok milyen szép? Emlékeztek a Pulp Fiction moziplakátra az előszobában? Tök jó keretet választottam hozzá. Kérdeztem Bencét, hogy elvihetem-e… – folytatta, és megint bőgni kezdett. Zsuzsa már türelmetlenül mozdult, de Elvira leintette. Mit mondott Bence? – kérdezte Elvira együttérzőn. Nem engedte?
Dehogynem – sírta el magát újra Zsófi. De aztán eszembe jutott, hogy mégis hova vigyem? A fiú padlásszobájába? Ahol ahhoz sincs jogom, hogy kitakarítsak, mert mindent az anyukája csinál?
Nem mertem összenézni Zsuzsával. Gergő megállt az ajtóban, tétován bámulta Zsófit. Ő aztán végképp nem tudott erre mit mondani: a legjobb haverok a fiúval, és van rá egy százasom, hogy Gergő, akinek korán talpra kellett állnia, kicsit irigyli a fiú tökéletes és gondoskodó családját. Csakhogy a gondoskodásból is sok, egy idő után. Mégis mit csináljon Zsófi, aki őszintén, szívből szereti ezt a fiút, de legalább ennyire őszintén és szívből szeretne végre egy boldog, felnőtt életet is?
A legrosszabb az volt – szipogott tovább Zsófi –, hogy miközben ott szenvedtünk a papírokkal, Bence rám nézett, és azt mondta, menjek vissza hozzá. És csináljunk közösen gyereket. És – itt újabb szipogás következett – rátette a combomra a kezét, és végülis mégiscsak éveken keresztül házasok voltunk, de … – Zsófi megrázta a fejét – de nem éreztem semmit. Csak valami szánalomfélét. Úgyhogy felálltam, leakasztottam a plakátot a falról, és eljöttem. Nem tudtam hazamenni a fiúhoz.
Zsófi fejével az ajtó felé intett, én pedig megláttam: a bekeretezett posztert a fal felé támasztva. A nászútjukon vették Bencével. Gergő felállt, kiment a konyhába, hallottuk, hogy zörög a szekrényben. Bejött, a kezében egy szöggel és egy kalapáccsal. Keresett egy üres falfelületet Zsuzsa nappalijában, beverte a szöget, aztán ráakasztotta a képet. Mi meg ültünk, néztük, nem szóltunk közbe. Elvégre lesz olyan jó helye ott, mint ahol eddig volt…

Trónok harca-útikalauz: 12 híres forgatási helyszín, amit egy igazi rajongónak nem szabad kihagynia

Nemcsak a színészek, hanem a Falat vagy Királyvárt megformáló pazar helyszínek is emlékezetes alakítást nyújtanak!

5 próbatétel, amit minden új párkapcsolatban be kéne vetni

Ha a kapcsolat kiállja ezen próbák valamelyikét, akkor arra már érdemes alapozni...

Zseniális trükk: így vidd fel a fényvédőt a sminked fölé

A bőr nem felejt – közhely, de, illetve éppen ezért, igaz. De akkor ne sminkeljünk? Dehogynem. Íme egy egyszerű make up hack, ami SPF-nehézzé varázsolja a sminkedet:

Kövess minket

Előfizetés

Előfizetés

Előfizetek

Hűsítő nyári akciónk: 3 lapszám most csak 1185 Ft

Csak 1185 Ft