Az volt a múltkor, hogy a négyes, mint a régi szép időkben, mármint mielőtt Elvira fejét bekötötték volna, elment együtt sörözni meg némi ereszdelahajamra. A négyes alatt persze őket értem: Zsuzsát, aki egy kis alkohol után bekígyózott vadászni a tánctérre, Elvirát, aki ivott és lelkizett, aztán pedig ritmustól függetlenül, felszabadultan ugrált, Gergőt, aki jobbára kint cigizett a kapu előtt, majd fűzni kezdte a nagymellű, szép pultos lányt, meg persze engem, aki megittam pár körrel, és csatlakoztam Zsuzsához. Nem akartam feltétlenül összeszedni senkit, csak olyan kényelmesen lötyögni egyet, flörtölgetni, talán, esetleg csókolózni valakivel, talán nem. Tudjátok.

Azt hiszem, a srác látott meg először.

Vagy én láttam meg őt először. Nem tudom. Magas, vékony, széparcú, azzal a fajta, ravasz, intelligens tekintettel, ami semmi jót nem ígér, azért olyan ellenállhatatlan. Ránéztem, és tudtam, hogy egy oltári seggfej. És azt is tudtam, hogy rettenetesen szeretnék lefeküdni vele. És mindezek mellett azt is tudtam, hogy ha csak egy kicsit is engedek neki, mármint érzelmileg, akkor az orromnál fogva fog rángatni, és a végén fejjel előre kötök ki egy kádnyi kakiban. Igen, ezeket mind le lehet olvasni egy ember arcáról, már ha az embernek van némi tapasztalata, és a kelleténél többször találkozott az éppen ilyen típusú fiúkkal.

Szóval ez ugrott be, ahogy végignéztem rajta, aztán már csak az zakatolt bennem, hogy na jó de... na jó de én ezt a fiút azért eléggé akarom. Úgyhogy félrekaptam a tekintetemet, odavonultam a pulthoz, és elkezdtem tanulmányozni az itallapot. Fél perc múlva mellettem állt, egész szorosan mellettem, a karja bőre az enyémhez ért. Olyan kémia volt, hogy csodálkoztam, hogy nem pattogtak elektromos kisülések a levegőben. – Mit kérsz? – kérdezte, én meg felé fordultam, és illedelmesen nem azt mondtam, hogy vigyél azonnal haza, hanem hogy egy fröccsöt. Rendelt nekem egyet, és utána majdnem felfaltuk egymást a tekintetünkkel, aztán táncoltunk, és kicsit a kezünkkel meg a szánkkal is. De közben kedvetlen voltam, mert a srác nem volt szimpatikus. Egyre jobban vonzódtam hozzá, de egyre jobban féltem tőle. Én se vagyok kispályás, de ő aztán tényleg gátlástalan ragadozó volt. Úgyhogy, míg ő sokat beszélt magáról, én letagadtam mindent. Nem mondtam el neki a nevemet, hogy hol dolgozom, mit csinálok, alig-alig adtam meg információt magamról. Ez rettenetesen felizgatta. Érdekes voltam számára, sokkal jobban, mintha megtudott volna rólam mindent, minden hétköznapi dolgot – nekem pedig egy idő után megtetszett a dolog. Olyan volt, mint egy szerepjáték. Még arra is képes voltam, hogy ne menjek vele haza. Azt mondtam, nagyon fáradt vagyok. Meg azt, hogy egy hét múlva ugyanitt, és magára hagytam.

Egy hétig nem akartam rá gondolni. Nem is csekkoltam a facebookját, nehogy beüssön a CRUSH-átok. De tudat alatt végig azon aggódtam, vajon bejön-e ez a filmes húzás. Aztán a következő hét péntekén, a baráti sörözés kellős közepén felálltam egy kocsmában, az órámra néztem, és átbandukoltam arra a helyre, ahol a ragadozómosolyú fiú várt rám, reményeim szerint. Meg a valóságban is. És majdnem szétszedett. És azt mondta, hogy vele ember még így nem játszott. Én pedig mosolyogtam. Aztán megkérdezte, feljöhet-e hozzám, én pedig azt feleltem, hogy nem, továbbra sem akarom, hogy tudjon rólam. Ekkor már mindkét keze a pólóm alatt volt, úgyhogy kicsit nehezére esett ubert hívni. De megoldotta.

Hazavitt, és fergetegesen jót szeretkeztünk. Mármint, ezt így megérzi az ember, igaz? Hogy kivel lesz jó, és kivel nem. És én elsőre láttam a száján, meg az álla makacs vonalán, hogy nekem való. Meg a szagán is éreztem. És így is történt., iszonyú jó volt. Aztán elaludt. Én pedig ott feküdtem mellette, netezgettem, iszogattam a maradék bort, és megkerestem Face-en, hogy talán, talán bejelölöm. És akkor megláttam, hogy van barátnője.

Végül is tudtam előre, hogy seggfej, nem? Rá volt írva az arcára. Nem jelöltem be, leraktam a telómat, és elaludtam. És amikor reggel felkeltem, és ez a csodálatosan szép, hazug fiú tovább kínzott és könyörgött, hogy mondjam el, ki vagyok, bármit megtéve az információért (igen, szexuálisan értem a bármit), én meg továbbra sem mondtam semmit. Végül felöltöztem, és eljöttem tőle. Nevetett, hagyta, továbbra is nagyon szexi volt sajnos. Utánam kiabált, hogy egy hét múlva ugyanott. Én meg szaladtam lefelé a lépcsőházban, nem is akartam hallani.

És esküszöm nem megyek el ma este. Vagy igen. Vagy nem. Francba.