Nyári tábor – hol, mennyiért?

„A legjobb a víziló-simogatás volt! Nem is gondoltam volna, hogy olyan... – Dani a megfelelő szót keresi – …hogy olyan selymes a bőre ahhoz képest, hogy mekkora. Tényleg, te tudtad, hogy majdnem hét centi vastag a bőrük?” – kérdezi 11 éves unokaöcsém. A választ azonban már nem várja meg, csak úgy ömlik belőle a szó, lelkesen meséli tavalyi tábori kalandjait.

Állatkerti táborok – nemcsak Budapesten
Az állatkerti, úgynevezett zoo-táborokban szakképzett pedagógusok vezetésével folyik a környezeti oktatás. Ennek legjellemzőbb módszere a közvetlen tapasztalatok szerzése és a játékosság.
„A zoo-pedagógia állatkerti környezetben történő nevelést jelent. Sokan már magát a szót is félreértik, pedig a zoo-pedagógusok az állatkertben (a Zooban) nem az állatokat nevelik, idomítják, hanem az állatok segítségével gyerekeket és felnőtteket tanítanak – fejti ki Golovanova Bea, a Fővárosi Állatkert zoo-pedagógusa. – Az állatkert olyan helyszín, ahol minden érzékével tanul a gyerek, szinte önkéntelenül, tudat alatt szívja magába az ismereteket, szó szerint, akár az orrán át. Hiszen itt nemcsak szemtől szemben találkozhat az élő állattal, hanem érezheti a szagát, tapinthatja a bundáját, tollát, pikkelyét, hallhatja a hangját.”
Az állatkertben a tábor napjai alatt a nebulók részt vehetnek az állatok gondozásában, etetésében, az állatházak takarításában, az állatpark tisztaságának, szépségének megőrzésében. Megismerik a park belső életét, vetélkedőkön, játékokon keresztül közelebb kerülnek az állatokhoz, növényekhez, megértik, hogy láthatatlan kötelék köt össze bennünket, hogy egyetlen közös biológiai rendszer részei vagyunk, melynek egyensúlya létfontosságú mindannyiunk számára. A gyerekek ráébredhetnek, hogy minden élőlény más és más, önmagában érdekes és értékes, tiszteletre méltó és fontos.
Az állatok gondozásából olyan felelősséget tanulnak, mely későbbi életük során más területeken, akár a párkapcsolataikban is lényeges szerepet játszhat.
Az állatkert varázslatos hely, ahol a gyerekek megtanulhatják szeretni az olyan félreismert állatokat, amilyen a kígyó, a denevér vagy a patkány. Ha valaki eltölt egy napot a bogárházban, és rájön, hogy a csótány az egyik legtisztább állat, mert minden második percben mosakszik, akár a macska, más szemmel fogja nézni azt az állatot. Minél többet tud róla, annál közelebb érzi magához. Ha pedig saját maga aprítja fel a gyümölcsöt az achátcsigáknak, többé már nem fog úgy undorodni tőlük, mint azelőtt.
Sok állatpark utolsó menedéke egyes kihalófélben lévő állatoknak, így természetmegőrzési tevékenysége, vissza- és újratelepítési programjai kitűnő lehetőséget nyújtanak a környezeti nevelésre.

A természet lágy ölén
Egy tábor megszervezése nem gyerekjáték. Itt nemcsak az úgynevezett „szakmai” programok minőségéért felelősek a tábor szervezői és vezetői, hanem a gyerek minden egyes percéért is. Azért, hogy, ne legyen éhes, hogy ne rontsa el a gyomrát, hogy jól érezze magát, jól aludjon, reggel rendesen felöltözzön.
Sok szülő sajnos úgy gondolja, hogy a tábor díja egyenesen arányos a színvonalával. A „minél többe kerül, annál jobb” elv azonban korántsem igaz. Vannak, akik szemrebbenés nélkül kifizetnek 30 ezret a gyerek egyheti táborozásáért, abban a hiszemben, hogy aminek ára van, az biztos minőségi, ami meg olcsó, az nagy valószínűséggel rossz, gagyi szervezés. De a nagy summa nem váltja ki a szülői felelősséget: a drága tábornak ugyanúgy utána kell nézni, mint a látszólag gyanúsan olcsónak. Nem szabad megspórolni az időt és a figyelmet: muszáj a kulisszák mögé nézni.
A bentlakásos vagy napközis táborok díjában általában benne foglaltatik a napi ötszöri vagy háromszori étkezés, a szállás vagy teremhelyiség ára, a programokkal kapcsolatos valamennyi költség, így a múzeumi, állatkerti vagy strandbelépők is, az útiköltség azonban többnyire külön tétel.
A természetismereti, környezetvédő táborok célkitűzése sokunk számára vonzó. Ezekben a táborokban a természetről a természetben tanítanak, azaz a résztvevők minden percet a szabad levegőn töltenek. Meghonosodott a nomád táborozási stílus, vagyis a gyerekek és a vezetők is sátorban alszanak, maguknak főznek, „pottyantós” vécét használnak, a lajtos kocsikban hozott vizet a napon melegítik fel, lavórban mosakodnak.
Van olyan tábor, ahol a díj azért méltányosabb, mert a tábor szervezői és vezetői ugyanúgy befizetik az egy főre eső díjat, mint a résztvevő gyerekek: „Így tavaly az ország nyolc megyéjéből már több mint 200 gyerek táborozott nálunk” – mondja Gunity József, a Robinson tábor vezetője. Más táborokat nem egyesület vagy alapítvány működtet, hanem egy család, ennek megfelelően a díj sem csillagászati. Jó példa erre a Piliscsévi Játékpark fazekas alkotótábora. A Kováts család 3 hektáros birtoka ideális otthont nyújt a kikapcsolódni, játszani, tanulni vágyó gyerekeknek. „Itt mindent mi csinálunk, saját erőből, nagy lelkesedéssel. A titokszoba például az édesapám ötlete volt. A kisvasút után ez a látványos fizikai jelenségeket (mágnesesség, elektromosság, hangok, lebegés, vákuum) bemutató helyiség a nagy kedvenc. Idén már hatodik éve, hogy tábort szervezünk, és eddig mindig telt ház volt. Ez nekem a legnagyobb elismerés – meséli Kováts Andrea. – Ide bárki bármikor eljöhet, és körbenézhet: megmutatom, hol alszanak, esznek a gyerekek, állok elébe minden kérésnek, kérdésnek.”
Egy szó mint száz, táborozni jó és táborozni kell. Ez az első nagy lépés az önállóság felé. A tábor az a hely, ahol barátságok köttetnek, ahol közösség kovácsolódik, ahol új ember születik.

Szöveg: Schütz Gabriella, fotó: Europress. Ez a cikk először az Éva 2009. májusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.