8 hónapos terhesen már egyáltalán nem alszol, mert állandóan pisilned kell, amikor nem, akkor pedig a kisded akkorákat rúg, hogy majd kiugrik a szemed. Bárki bármit is mond, a terhesség messze nem fáklyásmenet. Főleg a végén nem.

Aztán ott van a másik oldala a dolognak, hogy iszonyú különleges leszel hirtelen, hiszen te már egy anya vagy. A hasadban rúgkapál egy kis csaj vagy egy kis krapek, lehet, hogy lassabban vánszorogsz, de gyereket vársz. Ez pedig egy csoda, mondjon bárki, bármit. És a legtöbb kismama arcán igenis ott ragyog a földöntúli boldogság, hogy gyereket vár.

A terhesség végén ott van a szülés, ami fájdalmas ugyan, de optimális esetben születik egy egészséges baba, és mindenki boldog. Még akkor is, ha egy kicsit fáj utána a seb, az anyuka elfárad, és az újszülöttel rengeteg teendő van.

Virág nagyon boldogan várta az első babáját. Akkor még nem is sejtette, hogy a terhességét végig kell majd feküdnie.

„Semmit nem emelhettem, gyakorlatilag a házimunkákat sem végezhettem el. Felvettünk egy nagyon kedves nénit, aki jött minden nap, és főzött, mosott, takarított, én meg beleőrültem a semmittevésbe. De végigcsináltam, és mikor az egészséges kislányom megszületett, és már együtt játszótérre jártunk, akkor mindig csendben mosolyogtam magamban, hogy a többi anyuka az émelygésekre, hányásra, a terhesség alatti fáradékonyságra panaszkodott. Bármikor elcseréltem volna a hónapokon át tartó fekvést bármelyikük panaszára!”

Réka imádta a terhessége minden pillanatát. Az első hat hónapban gyakorlatilag szárnyalt.

„Büszke voltam a gömbölyödő pocakomra, imádtam terhesruhákban járni, és úgy éreztem, hogy most vagyok igazán nő. Elememben voltam, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, sokat dolgoztam, kicsattanó formában voltam. A hetedik hónap végén már kezdett nehezebb lenni a dolog, de nem panaszkodom, csodás időszak volt az is. Az utolsó két hétben lettem igazán nyűgös, de ez nem sokáig tartott szerencsére. A szülésem sem volt rémálom, a kisbabám pedig mindenért kárpótolt és kárpótol ma is.”

Emő az egész terhessége alatt különlegesnek érezte magát, bármi is adódott éppen.

„Lehet, hogy nem vagyok normális, de engem még az sem zavart, amikor egy hónapon keresztül mindennap üvöltve hánytam. Utána ugyanúgy vigyorogtam tovább, mint előtte. Gyakran eszembe jutott, hogy olyan vagyok, mint egy futóbolond, ülök a buszon és vigyorgok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekünk nagyon nehezen jött össze a babánk, évekig próbálkoztunk, elmentem beültetésre is, és végül akkor estem teherbe, spontán, amikor már nem is vártuk. Így aztán érthető, hogy minden pillanatát kiélveztem.”

Te szeretted a terhességedet? Jól érezted magad vagy nagyon vártad már a szülést?

Nézd meg ezt a galériát is! 6 dolog, ami tilos és nagyon tud hiányozni veszélyeztetett terhesség alatt: