El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi ideje érik már ez a cikk a fejemben! Mert időről-időre, amikor épp elhatározásra jutok, hogy megkezdem nem túl sanyargatós, ám annál hatékonyabb diétámat, mindig közbe jön valami. Vagy leginkább valaki! Íme azok a karakterek az életemben, akik rendszeresen keresztülhúzzák a számításaimat, és nekik köszönhetően egyszerűen képtelenség, hogy tartósan komolyan vegyem az olyan komoly elképzeléseket, mint hogy: „márpedig leadom azt az 5 kilót!”. Íme!

1)) Nagymama – az első számú diétaromboló

Az olyan mondatok, mint a „mama, nagyon aranyos vagy, de tényleg nem viszünk a rántott csirkéből, mert épp próbálunk odafigyelni az étkezésre” teljesen hasztalannak bizonyulnak. Hogy miért? Mert két lehetőséged van: vagy megeszed helyben, vagy elviszed. Egyszerűen nem ismer könyörületet.

2)) Anya – a sütemény bajnoknő

Az én anyukám sajnos borzasztóan jól süt. (Állítólag én is hozom a szintet, mert a férjem mindig azt tartja maga előtt pajzsként, hogy én hízlaltam fel a süteményeimmel az évek alatt. De ez most mellékes.) Nyilván még egyetlen egyszer sem bírta ki, hogy amikor hazalátogatunk hozzájuk, akkor a kérésem ellenére ne készítsen legalább egy isteni levendulás muffint, egy szilváspitét (csak mert épp sok volt a szilva a kertben – ürügy mindig akad), vagy egy kis „tök egészséges” zabpelyhes csokis kekszet. És próbáld meg nem megkóstolni! Az önuralom szégyen szemre mínuszban.

3)) Apa – a „csak ezt a falatot kóstold meg” szlogennel

Két apukám van, és nyilván mindkettő baromira jól főz...Most azonban azt az apukámat emelném ki, akinek már szinte szállóigéjévé vált a fent leírt mondat, hiszen még sosem fordult elő, hogy ottjártunkban ne tömött volna minket, mint a libát. Ha jól emlékszem, egyszer valaki még egy ilyen pólót is csináltatott neki. Na, csak abban szabadna megjelennie a konyhában, mert úgy talán még időben észbe kapnánk! Így viszont mindig bedőlünk a cselnek.

4)) Anyós – a „mit visztek gyerekek?” stratéga

Szóval hiába vetted te a fejedbe, hogy most legalább egy hónapig nem eszel zsírosat, nem kóstolod meg a csípős házi kolbászt, vagy kicsit hanyagolod az édes lekvárokat. Visszagondolva még soha, egyszer sem távoztunk üres kézzel tőle, - értsd: olyan dolgokat is magunkkal hoztunk, amiket csak titokban csempészett be a szatyrunkba. Otthon pedig nyilván nem dobtuk ki...ugyebár!

5)) Férj – a szerelmesen csipegetős

Na ezzel van az egyik legnagyobb baj! Kérem szépen, nekem külön oda kell figyelnem arra, hogy mielőtt kiejti a száján a „mit vacsizunk” szókapcsolatot, én már rég túl legyek az aznap tervezett utolsó étkezésen. Tudjátok, hogy ez milyen megerőltető? Ha ezzel kalóriát lehetne égetni, már olyan lennék, mint egy nádszál! :-D

6)) Barátnő – a „nyugi, most bulizunk” életérzést népszerűsítő

Ha komolyan diétázok, akkor nem iszom semmilyen alkoholt. Tényleg nem, egyszerűen tudom, hogy azzal nem működik. Persze amúgy sem iszom rendszeresen, de ilyenkor igyekszem még azt a keveset is kiiktatni az életemből. Amikor azonban megérkezik a rég látott barátnőm, a vendéglátó egységekben elejtett első mondata a „nézzük meg az itallapot” szokott lenni. Ha pedig csendben elmormognám a bajszom alatt, hogy „én most nem iszom”, megkezdődik a puhítás, vagyis, hogy meggyőzzön róla: egy pohár valamitől semmi nem változik. Miért van az, hogy minden alkalommal el akarom hinni neki?

Magamat persze nem lett volna értelme betenni a felsorolásba, mert ugye nyilvánvaló, hogy ki a legnagyobb hunyó, és ki az, aki mindig megadja magát a szabotőröknek...

(De ezt most csak nektek vallottam be. Szóval, pszt!!!)