Így szoktam le észrevétlenül a mozgásról az évek alatt, most így próbálom helyrehozni

Így szoktam le észrevétlenül a mozgásról az évek alatt, most így próbálom helyrehozni
Forrás: gettyimages

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

E

Egy ponton rá kellett jönnöm, hogy a mozgást sajnos nem akartam eléggé.

Volt idő, amikor a tánc volt az életem. Nem, cseppet sem volna túlzás azt állítanom, hogy akkor azt gondoltam, ez az időszak soha nem ér majd véget, és a táncteremben fogok megöregedni. Ha több mint 10 évet rendszeres sportolsz egyhuzamban, akkor fiatal fejjel nem igazán merül fel benned, hogy ez egy napon majd másként lesz.

Aztán mégis másként lett, mert eljött a diploma, majd a munkahelykeresés időszaka, s már nem fért bele a sokszor 5-6 órás edzés, de volt, hogy már az 1-2 órás sem. Hosszú huzavona után elhelyezkedtem egy pesti cégnél, és úgy éreztem, most minden energiámat abba kell beleölnöm, hogy ott jól teljesítsek és hogy meg akarjanak tartani. Sikerült. Általában úgy volt ez eddig az életemben, hogy amit nagyon akarok és amiért keményen dolgozom, az előbb vagy utóbb sikerül. De egy ponton rá kellett jönnöm, hogy a mozgást sajnos nem akartam eléggé.

Kép
forrás: getty

Jó néhány év távlatából visszatekintve értetlenül állok a dolog előtt, és kutatom a választ arra, hogy mégis hogy a fenében voltam képes közel 5 évig majdnem semmit sem mozogni. Közben persze kúsztak fel rám a kilók, s csak akkor pattantak le, ha épp nagyon stresszes időszakom volt, vagy ha néha-néha észbe kaptam, hogy ki kéne menni kocogni. Ma már érettebb fejjel látom, hogy mi vezetett idáig. Az állandó stressz, a megfelelési kényszer, az egyik napról a másikra való felkészülés, s a tarthatatlan tempó, amit a munkám diktált. Esélyem sem volt igazán kiegyensúlyozott életre, mégis csináltam.

De miért, teszem fel a kérdést néha még ma is magamban: „miért volt fontosabb minden, mint az egészségem?”. Ez valószínűleg a millió dolláros kérdés. Talán csak úsztam az árral. Talán nem gondolkodtam. Vagy talán azt hittem, hogy bármikor vissza tudom csinálni a kárt, amit így a testemnek okoztam. Hát nem.

Még csak 32 éves vagyok, de néha úgy fáj a hátam, mintha 62 lennék.

Egész nap ülve, görnyedve dolgoztam és dolgozom most is, így persze a rossz testtartás nem ér meglepetésként. Viszont nemrég elegem lett. Elegem lett belőle, hogy minden percemet a munkának és a hivatalos teendőimnek szentelem. Elkezdtem újra megbarátkozni a jógával, amivel régebben olyan jóban voltam, és felállok napközben a székemből átmozgatni magam. Nem érdekel, ha 10 perccel később végzek valamivel, a jó közérzetemnél semmi, de semmi nem lehet már fontosabb.

Kép
forrás: getty

Elkezdtem tudatosan figyelni a testemet, nézni, hogy mire mit üzen számomra.

Eleinte nagyokat nyögött minden egyes mozdulatnál, hiszen olyan volt, mintha minden porcikámat újra kéne olajozni, hogy elmozduljon a helyéről. Most már egész szépen haladok, és hétvégenként egész jókat kocogok vagy lassú tempóban futok a hegyen. Abban bízom, hogy nem volt még késő észbe kapni, és a csontjaim, az izmaim nem büntetnek meg a pár év kihagyásért.

Te is hanyagoltad a testmozgást? Írd meg, hogyan jöttél ki belőle!

A legegyszerűbb, ám az egyik legfinomabb sütőtökkrémleves

Csak pár perc elkészíteni ezt a finom, átmelegítő levest.

6 tápláló szépségtrükk kókuszolajjal

Ősszel és télen bizony jól esik a bőrünknek a fokozott törődés!

Napi horoszkóp szeptember 24.: a Rákok legyőzhetik legnagyobb félelmüket, a Szüzeknek végre sikerélményben lehet részük

A hét utolsó napjára is üzentek a csillagok, érdemes tehát elolvasnod a horoszkópod!

A srác, akiből csak egyszer tudtam őszinte érzelmet előcsalni

A következőkben vendégszerzőnk pasizós kalandját olvashatjátok.

Kövess minket

Spórolj ősszel is!

Csak 1185 Ft