Meghatározó pillanataim, amikor időről időre ráébredtem, hogy tényleg felnőttem

Meghatározó pillanataim, amikor időről időre ráébredtem, hogy tényleg felnőttem
Forrás: gettyimages

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

T

Te hogy válttál felnőtté? Emlékszel még?

Ahány ember, annyi mese, annyi történet! Neked milyen volt megélni a felnőtté válást a fiatalkorod derekán? Kolléganőnk összeírt néhány gondolatot, hogy melyek voltak azok a pillanatok az eddigi harminc egynéhány éve alatt, amikor az élet nagy sodrásában néhány pillanatra "kilépett a testéből", és tudatosan megélte, hogy bizony, ez már a felnőttkor. Boldog, felhőtlen, és persze sokszor keserédes gondolatok következnek. Hiszen ilyen az élet, ilyen felnőni!

Kép
forrás: getty

Amikor leültem beszélgetni az első „igazi” főnökömmel, és elmagyaráztam neki, hogy mennyit érek a cége számára. Közben volt egy pillanatom, amikor azt gondoltam: „mit is csinálok én itt?”

Álltam az anyakönyvvezető előtt talpig fehérben, és megkért, hogy ismételjem utána a fogadalmat. Akkor fogtam fel, hogy ez valóban megtörténik, ez az életem, és hogy mennyi minden vár rám. Picit fel is nevettem hirtelen.

Amikor a testvérem 18 éves lett. Nem érdekelt, hogy én meg 30, csak azon járt az agyam, hogy most voltam én is tizenéves, és hogy mennyire természetes volt eddig minden év, minden változás.

Kép
forrás: getty

Amikor a kórházban fogtam a nagyi kezét, ő pedig örökre elaludt. Ilyenkor akaratlanul is felnő az ember.

Először kötöttem magamnak biztosítást. Meg intéztem a lakásomat, az autómat, kifizettem a számláimat. Ezek mind-mind olyan pillanatok voltak, amikor beugrott, hogy valami nagyon más lett.

Amikor az egyetemen először kezeltek igazán felnőttként a tanárok. Jobb szót mondok: partnerként. Még csak huszonéves voltam, de jó volt, hogy már nem diákként kezeltek.

Egy év kétlakiság után odaköltöztem a most már férjemhez. Azelőtt is olyan volt, mintha együtt élnénk, de ez azért semmihez sem volt fogható: kialakítottuk a közös életterünket.

Kép
forrás: getty

Elkezdtem életmód és karrier coachként dolgozni. Megértettem, hogy egymagam is óriási hatást gyakorolhatok az emberekre, és hogy ez hatalmas felelősség. Ugyanakkor örömmel töltött el a tudat, hogy képes vagyok segíteni másoknak, és ez a mai napig így is van.

Amikor elvittük az öcsémmel a kutyáját a szemészetre, mert feltűnt, hogy rosszul lát. A doki közölte, hogy szép lassan meg fog vakulni. Ránéztem a már felnőttkorú, de még mindig kölyök testvéremre, és nagyon erősnek mutattam magam, hogy ne féljen, minden rendben lesz.

Kép
forrás: getty

Akárhányszor külföldre utaztunk anyukámmal, - még fiatalabb koromban, - mindent én intéztem egy idegen nyelven, egy idegen helyen, és ettől végtelenül komoly felnőttnek éreztem magam.

Amikor a nőgyógyászom az ultrahang gépről felém emelte a tekintetét, és finoman közölte, hogy nincs magzati szívhang.

Az egyetem mellett szalagavató táncot tanítottam, a velem akkor majdnem egyidős végzősöknek. Állati jó érzés volt, hogy átadhatom a tudásomat, hogy nem pusztán haverként, hanem oktatóként tekintenek rám. Volt olyan osztályom, ahol a tanárok is táncra perdültek. Nagyon élveztem!

Kép
forrás: getty

Minden alkalom, amikor a férjem huszonéves húgával beszélgetek, olyan, mint egy időutazás. A múltbéli magamat látom, a sok-sok bolondsággal, és felismeréssel. Ha tanácsot kér, adok, de inkább mindig elmesélek egy sztorit, hogy velem hogyan is történt. Talán ezzel picit én is hozzáteszek az ő igazi felnőtté éréséhez, és ennél nem is kell több: benne lenni egy történetben.

Vidéki ház 4 keréken: ott lehet, ahol csak akarod!

Mini farmház csodás belsővel, ami nem mellesleg gurul...

Sérók a 80-as, 90-es évekből, amik miatt te sem mutogatod a gyerekkori képeidet

Ha nem tudnánk, hogy nem úgy kényszerítettek minket, hogy ilyet viseljünk, el sem hinnénk!

„Nekünk az abortusz volt a fogamzásgátlás” – 11 hátborzongató történet Hollywood úgynevezett „aranykorából”

Brutális, hátborzongató történeteket gyűjtött össze egy magazin, amelyek mind arról tanúskodtak, hogy hollywood legszexibb filmcsillagjai rabszolgaként voltak kiszolgáltatva a stúdióknak a 30-as, 40-es években. Sokszor még férjhez sem mehettek, nem hogy gyereket vállalhattak volna, különben sérült volna „szűzies” imázsuk. Joan Crawford, Judy Garland, Ava Garner mind-mind érintettek voltak.

Amiről eddig senki sem beszélt: 10-ből 9 egyedülálló szülő teljesen egyedül neveli a gyerekét

Az egyszülős családok különösen hátrányos gazdasági helyzetbe kerülnek Magyarországon.

A te gyereked volt már temetésen?

Mikor és hogyan fogod vele megismertetni, hogy milyen is az?

Kövess minket

Előfizetés

Előfizetés

Előfizetek

Fizess elő most egy évre! Ajándék Éva Utazót kapsz 10 Éva magazin mellé!

Csak 3950 Ft