Melyik történetet olvasnád tovább? Indul az Éva-díj közönségszavazás!

Melyik történetet olvasnád tovább? Indul az Éva-díj közönségszavazás!

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

S

Születésnapi pályázatunk határideje lezárult. Indul a közönségszavazás! Szavazz arra a történetre, melyet a legszívesebben olvasnál tovább! Szavazz a kedvencedre!

Születésnapi Éva-díj felhívásunkra több mint 200 pályázat érkezett. Sírtunk, nevettünk, miközben kiválasztottuk azt a 20 pályázatot, amelyet most közönségszavazásra bocsájtunk. Nagyon nehéz dolgunk volt, mert rengeteg színvonalas, kreatív, szívszorító és szívet melengető írást kaptunk tőletek. Köszönjük, hogy ilyen sokan megírtátok nekünk az elmúlt 10 éveteket!

Most közzétesszük az előzsűrizés során kiválasztott pályázatok első 500 (körülbelül 500) karakterét. A cikk alján tudsz szavazni, hogy melyiket olvasnád legszívesebben tovább!

1. Reggelek és mások

2007
Furcsa, kitekeredett pózban ébredek meztelenül, a szemem össze van ragadva még. A szobát már elárasztja a puha napfény. A takaró félig lefolyva a padlóra, azon a kicsi felületen a bokánál, ahol érintkezik a bőrömmel, kellemes az érintése. Ásítok egyet, és konstatálom, hogy valószínűleg még nem jutottam el a másnapig. Igen, a fejem még mindig kóvályog, enyhe hányinger kerülget, és egyáltalán nem vagyok friss. Oldalra nézek: egy hasonlóan kócos és megviselt, meztelen férfi hortyog mellettem hason...


2. Ketten

Tíz évvel ezelőtt 20 éves voltam. Tíz évvel később már 30 vagyok. Hogy azóta mi változott? Minden és semmi.
Minden, mert néha már nem is emlékszem arra a félszeg vidéki lányra, aki a vonaton fel sem mert nézni a szemben ülőre. És semmi, mert legtöbbször most sem merek felnézni.
Az egyetlen biztos pont az elmúlt tíz évemben hű társam, a szorongásom. Bemutatnám őt nektek, de azt hiszem, mindannyian ismeritek. Ki jobban, ki kevésbé. Különböző formában bukkan fel, néha sokáig marad, néha olyan mint egy makacs pattanás, amit nem lehet eltüntetni. Néha kis időre elfújja a szél, de azért többnyire jön velem, mint egy levakarhatatlan árnyék. Egyek vagyunk. Ő meg én...


3. Naplórészletek 2007 – 2017

2007.03. 21. Párizs
Végre újra együtt. Szerelmes vagyok. Ő az igazi.

2008. 03.10. Bukarest
Már 4 hónapja együtt élünk. Megtanultam főzni bablevest és húslevest is, sőt muszakát is. Alex nem bírta Párizst. Szerencse, hogy a cég át tudta „menteni” a bukaresti irodába. Nem bánom, az a lényeg, hogy itt végre együtt vagyunk. Mindenki próbált lebeszélni a költözésről. Mi lesz a jó állásommal Pesten, a karrierem… a lakáshitelem? A családom? Nem értenek meg! Én mindig erre vágytam. Mindig ilyen életet képzeltem. Idegenbe. Sose voltam még ilyen boldog!...


4.

Tíz évvel ezelőtt még középiskolába jártam. Legjobb barátnőmmel, Melindával akkoriban vesztünk össze. Felnőtt fejjel már nem csináltam volna akkora ügyet a dologból, na de tizenhat évesen egy fiút helyezni előtérbe a barátság helyett: vétek.
Egyáltalán nem bűn, ha a valaki a párjával akar lenni egy kis csajos est helyett, de akkoriban depressziós voltam, az iskolában nehézségeim támadtak, pánikroham tört rám már a suli láttán is, természetes nyugtatót szedtem és éjszakákat tanultam át kávét kávé után szürcsölve. Szüleimnek nem beszéltem erről, így nem maradt nekem más, csak Ő. A legjobb barátnőm, mióta a kis falumba költöztek: idén tizenhét éve...


5. Elmondom, hogy volt…

Őszintén hittek a házasságukban…abban, hogy ha két ember szereti egymást, akkor az valóban a sírig tart. Ez működött is egy darabig. De aztán mindkettőjüknek hiányzott valami. Egyre többször ültek le a chat elé.
Megismertek sok kedves embert…az egyikükkel egyre többet beszélgettek. Találkoztak is…aztán ahogy lenni szokott, az élet felülírta azt a szabályt, hogy házinyúlra nem lövünk. A két házinyúl bizony remekül érezte magát egymással, újra szép és színes volt az élet. Ahogy lenni szokott, kiderült a turpisság, veszekedések, fogadkozások, ellenőrzések. A két nyuszi szó szerint nyuszi volt ahhoz, hogy felvállalják egymást...


6. Így volt

2007 – A nagy döntés...
... és leszámolás azokkal a vonatokkal, jobban mondva férfiakkal, amik nem vesznek fel. Egy barátnőm, akivel akkoriban együtt dolgoztam-laktam és esténként a teraszon boroztam-cigiztem, egy este megfogalmazta régóta érlelődő gondolataimat.
- Legyen randa, de röndös.
Mármint a férfi, akit választunk. Szívemből szólt. Még akkor is, ha addig epedve ácsingóztam a megértett és meg nem értett zsenik, sportolók, művészek és bűvészek után. Elegem lett, ahogy abból is, hogy aki viszont rám néz epedve, az éppenséggel nekem nem kell...


7. Elmondom, hogy volt

10 év hosszú idő. Ezalatt a Férj (47) játékossága aranyló tokaji aszúként édesíti a pillanatokat, a Fiú (19) gondossága, a Lány (16) kreativitása, humora folytatja a családi hagyományt. A két gyerekből önálló fiatal érik, a Férj felnő családfenntartói szerepéhez, én mítosztalanítok.

1. mítosz: „Ki korán kel, aranyat lel.”
Családom későn fekvő. A mai magyar közoktatás és az egyetlen fürdőszobára 4-en esete miatt kénytelenek vagyunk korán kelni minden áldott hétköznap. Ahhoz, hogy némi meleg ital leérjen, gyors reggeli majszolódjon, takaros uzsonnák sorakozzanak katonás rendben, előző napi terítés a reggelihez, a hozzávalók kiadagolása szükséges...


8.

2007 Még mindig kallódom. Diplomával a zsebemben se tudom még, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Egy biztos, megtaláltam azt, akivel le akarom élni az életem. Egy second hand pasi, aki rajongva szereti a fiát. Nullából egy komplett családom lett tehát (gyerekkel és nagyszülőkkel), annak minden előnyével és hátrányával. Már az esküvőt tervezzük, vagyis inkább nem tervezzük. Irtózunk a lakodalmaktól, a beállított fotóktól, a vőfélyek nyomasztóan kínos humorától, de legfőképp attól az éjféli kalapozástól, aminek az az egyetlen célja, hogy a barátainktól visszaszedjük egy kocsi árát, amit egy nap alatt, az ő megvendégelésükre költöttünk el...


9. final cut

2007. március, Prága. Sör. Sok sör. Smetanát játszanak a cseh szimfonikusok, Hrabal eredetiben és ahogy rángatom drága vegyészmérnök barátnőmet át a Károly-hídon, magyarázva, hogy a színház nyelve egy, üljünk be nyugodtan erre a darabra, jó lesz nagyon.... Virágot Algernonnak. Jó volt nagyon. Én fizettem a sört utána, azt hiszem, rövidet is kellett innunk, mert ha van minimalista színház, hát az az volt. Minimálisan sem értettük, csak a közepe táján azt az öt perces zongorajátékot, amit mindenki ugyanúgy. Határtalan az élet!...


10.

Engedjék meg, hogy két évvel korábbról kezdjek mesélni, mert akkor lesz teljesen kerek a történetem. S mivel annyira nem vagyok még „idős”, életemben pont ez az elmúlt 10, pontosabban, 12 év volt rendkívül mozgalmas.

2005: 3,5 éve jártam a főiskolára, mikor kaptam egy „jó” lehetőséget, s a folyamatos tanulásból is kissé elegem lett, ezért elvállaltam, s elmentem dolgozni. Üzletkötő lettem. Kocsi, szabadság stb. Nagyon szerettem csinálni. Ahogy elkezdtem dolgozni, nemsokára összejöttem egy sráccal, rövid idő alatt egymásba szerettünk...


11.

A kezdet mindig nehéz. Legyen szó bármiről. Gondolkodunk, fontolgatjuk a lehetőségeket, mérlegelünk, aztán döntünk. Hogy jól döntöttünk-e, az mindig csak utólag derül ki. Nehéz belekezdeni. Az elmúlt tíz évet felidézni. Feltépni a régi sebeket és egy kicsit átélni ismét a rosszat...

Tíz év hosszú idő. Változik a világ és vele együtt az ember, ha akar, ha nem. Hogy jobb vagy rosszabb lesz, az nem mindig rajtunk áll. Amit tudunk, megteszünk, aztán reménykedünk és várjuk a csodát...


12.

Hogy az Élet a 10 év alatt maga alá gyűrt, vagy én kerültem fölébe? Mondjuk úgy, hogy felváltva. Az Élet és én olyanok vagyunk, mint egy barátságos MMA grappling verseny résztvevői. Vérző szájjal, kihullott foggal vigyorgunk egymásra, miközben megpróbáljuk elroppantani a másik könyökízületét.

Most éppen a (kis)lányom felvilágosítását tervezem. Power Point bemutató, képekkel, fokozatosan adagolt infókkal. Már itt tartunk?! 10 éves lesz a nyáron.
Már 10 éve, hogy kibújt a pocakomból és én angyali mosollyal az arcomon magamhoz öleltem. Legalábbis ezt vártam a Kis**ma Magazin cikkei alapján. Valójában félájultan, kimerülve, ordítva toltam ki, fel sem fogva, hogy végre túl vagyok rajta...


13. Emlékképek

A rácsos iskolai ablakon bámulok kifelé. Egy bokor van közvetlenül az ablak előtt, ami jelezvén, hogy elérkezett a tavasz rügyeket bont a napfény alatt. Az órára pillantok még 10 perc és vége a mai napnak. A magyartanárom ódákat zeng Radnóti Miklós egyik verséről én pedig jó szokásomhoz híven nem értek egyet a vers elemzésével. Mindig mást látok a mű mögött, mint ami a hivatalos magyarázat. Tanítás után az egyik osztálytársammal a Puskaporoson át felkapaszkodunk a Hámori-sziklafal tetejére, szeretünk itt lenni. A lábunk alatt elterül Hámor és annyival melegebb a levegő idefenn, hogy a kabátunk csak lehányva fekszik a földön...


14.

Minden reggel óra ébresztette. Megkávézott, megsimogatta a macskáját, aztán beballagott dolgozni. Este hazament. Vacsora után sorozatokat nézett. Sosem kapcsolta ki a telefonját. Hétvégén is dolgozott. Néha még álmában is. Óriási, teleírt naptárral járt a megbeszélésekre, de sosem tervezett évekre előre. Dolgozott, sétált, bevásárolt, takarított, főzött – mindig egyedül. Szerette, hogy nem tartozik senkinek. Utálta, ha piszkálták ezért. Szerette és tisztelte az életét. Megelégedett azzal, hogy neki ennyi jutott, és ez sem volt kevés.
Mégis egyre gyakrabban érezte Őket. Egyre közelebbről. Érezte a kisfiút, aki a húga kezét fogva mellette áll. Érezte, hogy várnak rá. Remény sem volt rá, hogy megtegye, amit kértek tőle...


15. Melankolikus bűbáj

2007.03.06. reggel
Nem tudom, hogy hagyhattam el.
Bordó bársony szalag, holdacskás medállal.
Anyukám csinálta, a nyakamba.
Ha túl erősen kötöm meg, megfojt, ha túl gyengén, elhagyom.

2008. tavasz
Pályaválasztási tanácsadás
Elektronikus teszt, több száz kérdés.
Mindenki több száz eredményt kapott, köztük ilyenek: munkanélküli.
Nekem tizenegynéhány:
Lelkész, kántor, színész, író, bohóc, karmester…
Azt mondták rosszul töltöttem ki a tesztet.
Karvezető leszek, kezüket csókolom!...


16. Anya csak egy van???

Az elmúlt 10 év fenekestől forgatta fel az életemet. Amit elképzeltem magamnak 10 évvel ezelőtt, semmi sem úgy alakult. Én terveztem, a sors rendezett. Anya lettem kétszeres, bár egyszer szültem. A gyerekeim egyidősek, de nem ikrek. A dátumokkal vagyunk úgy: tudjuk, sorsunk fordulópontjait jelzik, és van, hogy jelzik, de még csak nem is tudunk róla.

Elmondom, hogy volt...

2007.01.16. A párom, János és én, Kata ezen a napon váltunk családdá kislányunk, Hanna születésével, ami életem legcsodálatosabb eseménye volt. Ekkor megkérdőjelezhetetlenül hittem abban, hogy együtt neveljük fel Hannát, lesz kistesója is, és együtt öregszünk meg...


17. Mikor lettem ilyen öreg?

Tíz év… rettentő hosszú idő… persze attól függ, honnan nézzük. Tíz év alatt egy gyerekből felnőtt lesz, egy felnőttből öreg. Ennyi idő alatt bármi megtörténhet, vagy éppen semmi sem. Valamelyik nap rámjött valami furcsa kényszer, hogy én annyira szeretnék egy szakadt farmert, mert az olyan kényelmes és átfúj rajta a szél, és amúgyis laza akarok lenni. Aztán elgondolkodtam, és feltettem a nagy kérdést, hogy vajon az én koromban nem gáz ez? Az én koromban… De hát még csak harmincöt vagyok… már harmincöt vagyok. Mégis mikor lettem ennyi idős?


18.

Heninek összesen huszonnégy éve van. Ebből tízet egy bántalmazó kapcsolatban töltött. Eddigi életének mekkora részét szánta Heni egy olyan emberre, akiről azt hitte, megmentheti önmagától? Huszonnégyben a kettő megvan tizenkétszer, tízben a kettő megvan ötször. Tehát Heni életének öt tizenketted részében kapaszkodott valamibe, amiről végig tudta, hogy nem is létezik. Joggal következtethetünk tehát arra, hogy Heni az elmúlt tíz évben nem túl egészséges viszonyt ápolt magával, és egészen furcsa elképzelései voltak arról, hogyan is néz ki egy párkapcsolat...


19. Maradó puszik

– Még egyet! – Futott utánam az óvoda folyosóján. Megfordultam, leguggoltam, és ott folytattuk, ahol fél perce abbahagytuk. Arcra, orra, homlokra puszi és újabb puszik, nem zavartatva, hogy mellettünk sírnak, nevetnek, duzzognak, harcolnak, vagy éppen ugyanígy búcsúzkodnak a többiek. Aztán még az ablakból is dobálta utánam a puszikat apró kezével, én meg azzal hoztam vissza magam a halálból – mint minden reggel –, hogy jó helyen van, vigyáznak rá, okosodik, egy ötévesnek oviban a helye...


20.

„Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan…” emlékezik Juhász Gyula örök Annájára.
Hát, valahogy így vagyok én is – a lánykori magammal. Elsuhanó vállaim felett nézek az élet egyre mélyebb erdejébe.
10 év már meghatározó, kerek egész, egység – bárhonnan hasítjuk is ki. Ha az én életemet nézem, az elmúlt évtized pont a legsűrűbb rész: 10 esszenciális esztendő, amiben mérföldkövek között botladoztam, és sarkköveken pihentem ki mindent. Ma már nem vagyok az, aki 10 éve voltam. Hogy miért?...

És most szavazz a kedvencedre!


Kedves Olvasóink, a szavazás lezárult. A nyerteseket hamarosan értesítjük! Köszönjük, hogy megosztottátok velünk a történeteteket és szavaztatok a kedvencetekre!

A részvételi szabályzatot >> itt éred el!

5 jel, amiből észre kell venned, ha valamiben rossz döntést hoztál

Legyen szó akár a karrieredről vagy a párkapcsolatodról: az ösztöneid megsúgják majd, ha valami nem klappol.

Ezt a 3 dolgot add hozzá a salátádhoz, hogy estig már ne legyél éhes

Délben még nagyon fegyelmezetten egy adag salátát ebédelsz, de estére már annyira éhes vagy, hogy legszívesebben az egész hűtőszekrényt elnyelnéd – ismerős? Pedig csak három egyszerű hozzávalón múlik...

Napi horoszkóp szeptember 22.: az Oroszlánok mindenkinek megmutathatják a bennük rejlő tehetséget, a Mérlegek segítőkészségüknek köszönhetik a népszerűségüket

A hét utolsó munkanapján is érdemes elolvasnod a horoszkópodat, mert a csillagok ismét izgalmas üzeneteket tartogatnak!

Kövess minket

Spórolj ősszel is!

Csak 1185 Ft