A világhírű festő felesége gondosan megvárta, amíg férje ebéd után elszunyókál, és ilyenkor maga is festeni kezdett. Egy óra múlva már sietnie kellett vissza a konyhába, így művét egy dívány alá rejtette, a többi festménye közé.

Czóbel Béla nevét világszerte sokan ismerik, feleségéét, Modok Máriáét idehaza is csak kevesek. Pedig házasságuk előtt ő volt a legismertebb hazai festőművésznő, sőt, a 30-as években szinte az egyetlen, aki igazán jelentőset alkotott. Karrierje az új szerelemmel egyidejűleg mégis megszakadt.

A két művész a 30-as években ismerte meg egymást, amikor Czóbel, már nemzetközi hírű festőként meglátogatta Mária és akkori férje szentendrei műtermét. A nagybányai festőiskola utolsó generációjához tartozó Modok Mária festményeit komoly társadalmi érzékenység jellemezte. Szegényeket és elesetteket festett, képeit sokra tartotta József Attila is. Máriával való megismerkedésük után Czóbel visszatért Párizsba, ahol holland feleségével élt.

Néhány év múlva a két művész nagyjából egyszerre elvált. Levelezni kezdtek, a levelekből barátság, majd szerelem bontakozott ki. Czóbel megpróbálta Párizsba költöztetni Máriát. „Jöjjön, én leszek a legboldogabb ember” – írta egy képeslapon, de az utazás a világháború kezdetén reménytelen volt. Végül ő költözött haza az asszonyhoz Szentendrére, és néhány hónap múlva, 1940 szilveszterén összeházasodtak. Czóbel Béla 57 éves volt, Modok Mária 44.

Mária ettől kezdve festőként mellékszereplővé vált férje mellett. Gondoskodott róla, hogy Czóbel csendéleteihez mindig legyen a műteremben friss virág, és mindig kerüljön az asztalra a férje által megszokott franciás ételekből. Az ő kitartásán és erején múlt, hogy a pár úgy vészelte át a világháborút, hogy Béla végig dolgozhatott. Környezetük úgy tudta, a feleség már nem fest.

„Mama már nem segít a háztartásban, nem sok időm maradt festeni. Inkább csak délután. Bélát idegesíti a takarítónő” – magyarázta egy ismerősének. Pedig, szinte titokban, folyamatosan alkotott ő is. Többnyire férje elrontott vásznainak hátoldalára, hulladék papírokra, cukorkás dobozok kartonfedelére dolgozott.

Lopva festett egy-egy órát, amíg Béla délután sziesztázott. A dívány alatt tárolt műveket férjének sem mutatta meg. Ha nagy ritkán egy-egy látogató kedvéért mégis elővette őket, a festmények elborították a padlót. Aztángyorsan összecsomagolta őket, és visszatuszkolta a dívány alá.

Czóbel, aki imádta a feleségét, a barátoknak gyakran beszélt arról, mennyire sajnálja, hogy a felesége elpazarolta a tehetségét, és abbahagyta a festést.

A házaspár 1947-től ismét kiutazhatott Párizsba, ettől kezdve minden telet ott töltöttek, és csak tavasszal tértek vissza Szentendrére. Amikor évente hazajöttek, házukban egymásnak adták a kilincset a modern művészet híreire kíváncsi vendégek, akiket persze Mária tartott jól. Közben továbbra is festett, s ahogy az idősödő Czóbel, ő is új alkotói korszakába lépett. Egyre absztraktabb, a kortárs francia festészet hatását mutató képeket készített.

Barátai, akiknek megmutatta ezeket a képeket, rábeszélték, hogy állítsa ki őket. Késő volt. Mária a kiállításra készülve agyvérzést kapott, amiből soha nem épült fel teljesen. Bal keze megbénult, de a jobbal sem tudott festeni. Sok időt töltött kórházban, míg végül hazatérhetett. Többnyire ágyából fekve nézte, ahogy férje a kertben fest. Amikor hosszú betegség után 75 évesen meghalt, Czóbel megtalálta a festményeit a különböző fiókok mélyén és a dívány alatt. Rögtön látta, hogy remekművek. „Azt sem tudom, mikor festette mindezt – mondta. – De hát tudják, hogy én milyen vagyok. Csak magammal törődöm.”

Még öt évet élt teljes szellemi és fizikai egészségben, 93 évesen halt meg. Többször megfestette feleségét, de képein mindig háttal vagy a háttérben láthatjuk, elmosódva. Modok Mária művei ma a szentendrei Czóbel Múzeumban tekinthetők meg egy hátsó helyiségben.