Egy ismerős anyuka délután felfigyelt arra, hogy hároméves kislánya ökölbe szorítva tartja a jobb tenyerét, és fájdalomra panaszkodik. Miután órákig nem volt hajlandó kinyitni és megmutatni a kezét, a szülők azt gondolták, ennek a fele sem tréfa, és elmentek a közeli gyerekkórház traumatológiájára.

Ott bejelentkeztek, aztán órákat kellett várniuk. Időközben a gyerek jobban lett, a tenyerét is kinyitotta, látták, hogy nincs semmi baj. Szedelőzködni kezdtek, hogy akkor inkább hazamennek (már tíz felé járt az idő), mire rájuk szóltak, hogy ne menjenek sehová, különben rendőrrel is előállíttathatják őket. Illetve: a szülők hazamehetnek, de a gyerek nem. A család persze maradt.

Utánajártunk: jogszerű volt ez az eljárás? Valóban nem mehetsz haza a gyerekeddel, miután bejelentkeztetek?

Csak súlyos esetben

Bodnár Ágnes betegjogi szakértő szerint a válasz esetenként változhat: a lényeg, hogy veszélyezteted-e szülőként a gyermeked állapotát azzal, ha visszautasítod az egészségügyi ellátást (merthogy a távozás ezzel egyenértékű).

Az egészségügyi törvény (1997.évi CLIV. tv.) szerint a szülő nem utasíthatja vissza a gyermeke egészségügyi ellátását, ha annak elmaradása esetén a beteg egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás következne be. (A törvényes képviselő csak akkor utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.) A törvény szövege szerint “e kötelezettség teljesítése érdekében – szükség esetén – igénybe vehető a rendőrhatóság közreműködése is”.

Mi a helyzet tehát az említett esetben?

1. Igen, az egészségügyi intézménynek jogában áll a rendőrség közreműködését kérni.

2. De csak akkor, ha rendkívül súlyos esetről van szó (akár a gyermek súlyos állapota, akár mások egészségének, állapotának veszélyeztetése).

3. Ebben az esetben azonban – mivel a kislány már megmutatta a tenyerét, és látszott, hogy nincs baj – nem erről volt szó. Bodnár Ágnes szerint a kórháznak egyszerűen csak alá kellett volna íratnia a szülőkkel, hogy felvilágosítást kaptak a kezelés szükségességéről vagy elmaradásának következményeiről; hogy a felajánlott ellátást visszautasították, arról saját maguk gondoskodnak, vállalva annak minden minden – akár jogi – következményét. Ha ezt két tanú aláírja, akkor ez egy bizonyító erejű okirat, amit a dokumentációban megőriznek. Ezzel a kórház levédte volna magát anélkül, hogy a rendőrséggel kellett volna fenyegetőznie.

Büntetőjogi felelősség

Bár az ismerős család esetében ilyesmi nyilvánvalóan nem merül fel, jó tudni, hogy nemcsak az egészségügyi törvény, hanem akár a büntető törvénykönyv alapján is felelősségre vonható a gyermekét veszélyeztető szülő: “a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és egy évtől őt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Mi történt aztán?

Bár korábban egy elejtett félmondatból arra következtettek, hogy éjfélnél előbb nem kerülnek be, végül mégis hamarabb bejutott a család a rendelőbe, és ott kedvesek voltak velük. Az anyuka kérte, hogy ezt még írjam bele a teljes kép kedvéért.