Rebarbara

Netán a virágát. Vagy ha azt sem, hát a levélnyelét... Így talált rá az emberiség a rebarbarára.
Igazán nem szerény és rejtőzködő növényről van szó: hatalmas levelei szétterülve szívják magukba a napfényt, erős szára élénkpirosas vagy harsányzöld színben pompázik. Ha semmi gyógyhatása nem volna, és megenni sem lehetne, dísznövényként akkor is érdemes volna ültetni. Ráadásul permetezni sem kell, hidegre-melegre nem nagyon kényes és a talajviszonyokra se érzékeny.

A sóskafélékkel rokon növény dallamos neve valószínűleg azt jelenti: a barbárok gyökere. Az európaiak szemében főleg a rendszerint igen fejlett ázsiai kultúrák számítottak barbárnak – ez tehát a növény őshazája is.

A rebarbara nálunk kevéssé ismert zöldségféle. A hagyományos magyar gasztronómia legfeljebb füstölt hús mellé felszolgált mártás alapanyagának használta mint a torma-, paradicsom-, csalán- vagy uborkamártás alternatíváját. Manapság inkább süteményekbe tesszük az édes ízek frissítően savanykás ellenpontozásául, vagy kompót, dzsem formájában fogyasztjuk.

Több ezer éves írások tanúsítják, hogy az ősi Kínában gyógynövénynek használták (főleg a gyökeréből nyerve ki az értékes hatóanyagokat). A rebarbara segíti az emésztést, sőt, egyenesen hashajtó hatású. Ugyanakkor felér egy jól összeállított étrendkiegészítő tablettával: magas ásványianyag-tartalma van, természetes foszfor-, mész-, magnézium-, kálium- és kalciumforrás.

Sokan tartanak attól, hogy a rebarbara mérgező, mert különösen a késő nyári, őszi időszakban magas az oxálsavtartalma. A levelek fogyasztása épp ezért valóban nem ajánlott, de ha várandós kismamát, reumás nagynénit vagy kisgyerekeket látunk vendégül, akkor se feltétlenül ez legyen a fő alapanyag. De azért a helyzet nem drámai – igazából ahhoz, hogy túllépjük a kritikus szintet, éjjel-nappal rebarbarát kéne rágni.

A rebarbara olyan kora tavaszi zöldség, amely csillapítja a friss gyümölcsök iránti vágyat. Az igazi klasszikus magyar sütik is megbolondíthatók vele: például egy kis eperlekvárral elkeverve, darált keksszel besűrítve nagyon finom rétest készíthetünk rebarbarából.

A rebarbara a fülledt nyári estéket is feldobhatja: nagyon egyszerű belőle például frissítő, hideg levest készíteni. Csak fel kell kockázni a friss szárat, majd szegfűszeget, fahéjat és persze (elég sok) cukrot adni hozzá, mindezt puhulásig főzni, és már kész is. Az ínyencek feldobhatják még mentával vagy éppen egy pohár rizlinggel, esetleg mandulával vagy vaníliával. Tejföllel érdemes sűríteni.

A rebarbara frissen jó. A piacon titkon bökdössük meg a körmünkkel: csak a hersegő szárért adjunk ki pénzt. Ha jól sikerült választani, a fiatal, lágy fajtákat nem is kell meghámozni, a gyümölcshús így kevésbé esik össze. Amennyiben mégis vastagabb vagy kemény héjú szár kerül a kosárba, azt mindenképpen meg kell tisztítani, de nedves konyhapapírba csomagolva néhány napig a hűtőszekrényben is eláll.

ÉVA-TIPP: Egy igazi angol recept – a cukorral, zselésítővel főzött rebarbaradzsembe még lezárás előttkeverjünk egy kis frissen reszelt gyömbért. Jól fog esni majd télen, a ropogós vajas pirítóson.

Szöveg: Viczián Zsófia, Fotó: profimedia.hu

Ez a cikk az Éva magazin 2011. májusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza