Tabletta vagy spirál?

Üzletekben, műhelyekben szokott kiírva lenni, hogy „olcsón, jól és gyorsan dolgozunk, ebből kettőt választhat”. A fogamzásgátló módszerekkel is hasonló a helyzet: van, amelyik nagy biztonságot nyújt, van, amelyiknek kevés a mellékhatása, és van, amelyiket egyszerű használni – de a három együtt nem fordul elő.

A fogamzásgátló technikák nagyon eltérnek abban, hogy mennyire biztos védettséget nyújtanak. Az egyes módszerek hatékonyságát általában a Pearl-indexszel fejezzük ki (lásd keretes írásunkat). A pároknak maguknak kell eldönteniük, hogy a legfontosabb szempontok közül – biztonság, egyszerű használat, minél kevesebb mellékhatás – melyikre teszik a hangsúlyt.

Hormonális fogamzásgátlás
Egyértelműen a hormontartalmú fogamzásgátló tabletták a legbiztosabbak, használatuk egyszerű, ám számolni kell mellékhatásokkal. Működési elvük az, hogy a petefészekben termelődő női nemi hormonokhoz, az ösztrogénhez és a progeszteronhoz hasonló, természetes molekulákat tartalmaznak. Ezek úgy bolygatják meg a hormonális háztartást, hogy ne legyen peteérés a ciklus közepén.
A női nemi hormonok azonban nem csak közvetlenül a nemi működésre hatnak, ezért a gyógyszeripari kutatók arra törekednek, hogy olyan hormonvariánsokat fejlesszenek ki, amelyek lehetőleg csak a peteérést befolyásolják, de nem szólnak bele a természetes nemi hormonok távoli hatásaiba. Így jelentősen sikerült csökkenteni a fogamzásgátló tabletták mellékhatásait, de még mindig számolni kell velük.
A legfontosabb, hogy ezek a gyógyszerek fokozzák a vér alvadékonyságát, így az arra hajlamos személyeknél trombózist idézhetnek elő, aminek esélyét a dohányzás a sokszorosára növeli. Bár a gyógyszerek leiratán az szerepel, hogy 35 év felett nem tanácsos a tabletta mellett dohányozni, a tapasztalat azt mondatja velünk, hogy a fiatalabbaknál sem elhanyagolható a trombózis veszélye.
A természetes hormonális ciklus során változik a termelődő ösztrogén és progeszteron aránya. Ennek imitálására változó hormontartalmú, két- és háromfázisos készítményeket vezettek be. Ezeknek kevesebb a mellékhatása, ám a biztonságosságuk is valamivel kisebb.
A fogamzásgátló tablettáknak kedvező mellékhatásaik is vannak: rendbe tehetik a ciklus idejét, csökkentik a menstruációs görcsöket és a bőr pattanásosságát. Ám vannak nehezebben megfogalmazható, de nem ritka következmények is: a tablettát szedők gyakran számolnak be arról, hogy megváltozik a nőiességérzésük, a partnerükhöz fűződő viszonyuk érzelmi és szexuális téren. Ebben nagy egyéni különbségek vannak: előfordul, hogy az érintettek a változások hatására más módszerhez folyamodnak.

Depókészítmény
A tabletták napi rendszeres szedése a legtöbbeknek nem okoz gondot, de akiknek mégis, azok kérhetik a háromhavonta egyszer injekció formájában beadandó, úgynevezett depókészítményt. Ebből folyamatosan szívódik fel a hormon, hatékonysága majdnem olyan jó, mint a tablettáé, de nem lehet a hatását felfüggeszteni – ami nemcsak akkor baj, ha a pár mégis azonnal gyereket szeretne, hanem például trombózisos szövődmény esetén is.

Mini-pill
Csak progeszteronszármazék van benne, ösztrogén nincs. Szoptatás, sőt egyes leírások szerint trombózishajlam esetén is szedhető, de nem annyira biztos, mint a kombinált szerek.

Esemény utáni tabletta
Jelentős a mellékhatások veszélye, nem ad teljes biztonságot, mégis elterjedt módszer, egyszerűen azért, mert nem kell hozzá előre gondolkodni. A nagy adag hormont maximum 72 órán belül kell bevenni, így lehetetlenné válik a beágyazódás az esetleges megtermékenyülés után. Rossz közérzet, hüvelyi vérzés, fájdalom szinte minden alkalommal előfordul, ám komolyabb mellékhatás csak rendszeres használat esetén. Az esemény utáni tabletta – a spirálhoz hasonlóan – világnézeti kérdéseket is felvet.

Spirál
Az egyik legegyszerűbb, viszonylag hatékony (ráadásul nagyon olcsónak számító) módszer a spirál. Az eszközt csak már szült nőknek ajánlják, a nőgyógyász egy egyszerű beavatkozás során helyezi fel a méhbe, ahol évekig-évtizedekig maradhat. Igen ám, csakhogy a spirálnak sunyi, kellemetlen mellékhatásai tudnak lenni. A módszer elve, hogy állandóan ingerli a méh nyálkahártyáját, ezáltal alkalmatlanná teszi a beágyazódásra. Ez a folyamatos, enyhe gyulladás olykor beindul, kiszabadul a kismedence többi szervei közé, ami veszélyes, nehezen uralható betegség. Az sem ritka, hogy maga a spirál épül be a méhfalba, sőt évek lassú, módszeres munkájával át is fúrhatja, ami nemcsak a fertőzésveszélyt növeli, hanem a védekezés hatékonyságát is csökkenti. Végül meg kell említeni, hogy mivel a megtermékenyült petesejt túlélését megakadályozva fejti ki hatását, a spirál elfogadhatatlan azok számára, akik a fogantatástól számítják az élet kezdetét.

Művi meddővé tétel
Használata relatíve egyszerű, hiszen csak egyszer kell a kés alá feküdni, aztán nem kell a dologgal foglalkozni. A műtét maga biztonságos, ám a megtermékenyülés esélye utána sem teljesen nulla (bár elkötik a petevezetéket, a petesejt átjuthat rajta). Előfordul, hogy később az érintett meggondolja magát – ez főleg nagy magánéleti fordulópontokat követően szokott előfordulni. A korszerű műtéteket vissza lehet csinálni, de nem százszázalékos biztonsággal.

Óvszer
Az eddig felsorolt módszerekben az a közös, hogy viszonylag nagy biztonsággal akadályozzák meg a terhességet, használatuk egyszerű, de mellékhatásokkal számolni kell. A fogamzásgátló technikák egy másik csoportjánál kevesebb a mellékhatás, de a szexuális együttlét közben némi ügyeskedést igényelnek, és ez sokak számára zavaró, illúzióromboló lehet. Az óvszerrel is ez a baj. „Együtt vagyunk, de köztünk van valami” – mondják, ráadásul egyeseknél bőrallergia is felléphet. A meglepően rossz Pearl-index egyik oka az lehet, hogy könnyű elrontani a használatát, s ha nem légtelenítjük rendesen, kipukkadhat. De ez az egyetlen olyan technika, amely a szexuális fertőzések ellen is többé-kevésbé megvéd (a HIV, a szifilisz és a hepatitis-vírus ellen például igen, de a HPV ellen nem).

Pesszárium és kémiai spermicidek
A pesszárium egy méhnyakra helyezendő sapka: spermaölő anyaggal bevont változata egész jó védettséget nyújt. Van hüvelyben oldódó kúp, film és krém is, amelyekkel csak az a baj, hogy tíz percet várni kell a felhelyezésük után, ami sokak számára nehezen elképzelhető (mások azzal érvelnek, hogy egy normális előjáték úgyis eltart legalább ennyi ideig). Használatukat meg kell tanulni, Észak-Amerikában erre szakosodott trénerek vannak, nálunk az ilyen szolgáltatások még nem terjedtek el. Mivel ezek a módszerek mellékhatással nem fenyegetnek, népszerűségük növekedése várható – hatékonyságukról ezt követően pontosabb adataink lesznek.

Billings
Nincsenek igazán pontos adatok ennek a módszernek a hatékonyságáról sem, Pearl-indexét 5 és 30 százalék közé teszik. Lényege, hogy a peteérés körüli napokban megváltozik a hüvelyváladék összetétele: előtte inkább ragacsos, ekkor pedig folyékonyabb. A technikát követő nők a nyákból mintát véve minden reggel ellenőrzik a helyzetet, és a naptárral egybevetve meg tudják becsülni, hogy mikor van a peteérésük – ezekben a napokban óvszerrel vagy más alkalmi technikával lehet kiegészíteni a védekezést, egyesek pedig az önmegtartóztatást választják. Mellékhatása nincs.

Megszakított együttlét
A legősibb és minden bizonnyal ma is a legelterjedtebb módszer. Pearl-indexe rossz, és sokszor a meghittség rovására megy, hogy figyelni kell közben. Ám – főleg alkalmi együttlét esetén – még mindig inkább tudjuk ajánlani, mint mondjuk az esemény utáni tablettát.

Naptár
A női nemi ciklus hossza változó, de a megfigyelések szerint a peteérés szinte pontosan a menstruáció előtt 14 nappal történik. Ezzel az információval a rendszertelen ciklusú nők nem sokra mennek, és a többieknek is tudniuk kell, hogy az egy-két napos szóráson kívül a spermiumok akár háromnapos túlélési képessége is bonyolítja a dolgot, ezért végül is legalább egyhetes az az időszak, amikor fokozottan figyelni kell. A 20 körüli Pearl-index mutatja, hogy ez nem mindig sikerül.

Családanyák fogamzásgátlása
A fő kérdés, hogy mennyire nem akarunk több gyereket. A hormontabletták mellékhatásainak esélye ugyanis a korral egyre nő. Ezért azoknak a pároknak, akik védekeznek ugyan, „de az se baj, ha becsúszik a gyerek”, lényegesen könnyebb dolga van, mint akik ragaszkodnak az eredeti tervhez. Utóbbiaknak a két- és háromfázisos készítményeket, esetleg a mini-pill kezelést vagy – fokozott trombózishajlam esetén – a természetes módszerek többszörös kombinációját ajánljuk.
Nem hálás téma, de szólnunk kell a nem kívánt terhességről is. Sajnos a mi kultúránkban az abortusznak nagy szerepe van a születésszabályozásban. A társadalmi konvenciók oldódása miatt reméljük, hogy egyre többen vállalják gyermeküket akár kapcsolaton kívül is. Akiknek nincs hova hazavinniük, még mindig választhatják a nyílt örökbefogadást, ekkor legalább biztos kezekben tudhatják gyermeküket. De persze a legjobb a tudatos, személyre szabottan megtervezett fogamzásgátlás. ı

A Pearl-index számítása
A Pearl-index azt fejezi ki, hogy az adott módszert egy-egy évig használó száz pár közül hánynak fogan mégis gye­reke (más szóval ennyi százalék az esélye, hogy egy év alatt becsúszik a baba). Az adatok igen változatosak, első­sorban a használt eszköz minőségétől és a használat helyességétől függenek. A tech­nikák kombinációja javít­hatja a ha­tékonyságot.
ı Hormonális fogamzásgátló tabletta: 0,05–2 ı Depó hormonkészítmények: 0,2–2,6 ı Műtéti meddővé tétel: 0,3–6 ı Esemény utáni tabletta: 0,5–2,6 ı Méhen belüli eszköz (spirál): 0,5–5 ı Hüvelyi spermaölő szerek: 0,7–7 ı Pesszárium: 3–7 ı Óvszer: 3–28 ı Naptár: 14–35 ı Megszakítás: 8–38 ı Védekezés nélkül: 85

Szerző: Dr. Eörsi Dániel, Fotó: Europress
Éva, 2009. november. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek