Évforduló: Stephen King

A munkáscsaládból származó, apa nélkül nevelkedő, állítólag sétálás közben is olvasó King sokáig angoltanárként dol­gozott, és pár dolláros honoráriumért írogatott horror­magazinokba. A Carrie-t néhány oldal után szemétkosárba vágta, annyira elégedetlen volt vele: szerencsére felesége kimentette és rábeszélte a folytatásra. A regény sikeres lett, ő pedig elindult horrorszerzői diadalútján, melyen máig sem előzte meg senki. Sorban írta az alapvetésnek számító, százmilliós példányszámban elkelő műveket:
A ragyogást, melyben saját alkoholizmusával néz szembe, a hepiendet nélkülöző, ezért az életműben kivételnek számító Cujót és Kedvencek temetőjét,
a tárgyak veszélyességét boncolgató Christine-t, vagy a siker árnyoldaláról, a pusztító gyűlöletbe átcsapó rajongói imádatról szóló Tortúrát. Richard Bachman álnéven is publikált, titkáról egy könyvesbolti eladó rántotta le a leplet. A kilencvenes években leszámolt súlyos alkohol- és kokainfüggőségével. A horrorszerző skatulyájából kilépve kísérletezett más műfajokkal (Dolores, Lisey története), szerencsésen túlélt egy autóbalesetet, és egyre gyakrabban nyert bebocsátást a magas irodalom belső köreibe is. Elhalmozták díjakkal, az X generáció emblematikus írója, Bret Easton Ellis mint mesterét tiszteli, regényeit pedig olyan filmrendezők ültették celluloidszalagra, mint Brian de Palma, Stanley Kubrick, David Cronenberg vagy John Carpenter.

Szöveg: Hegedüs Barbara, fotó: europress, red dot. Ez a cikk a 2011. évi szeptemberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek