Lisztérzékenység? Az is valami?

Sokáig észrevétlen marad, pedig jobb volna, ha mielőbb fény derülne rá, mert diétával teljesen gyógyítható.

Egy ismerős anyuka kisfiáról kiderült, hogy lisztérzékeny­ségben szenved. Mivel a betegség családi halmozódást mu­tat, elvégezték a tesztet az összes családtagnál. Legnagyobb el­ké­pe­désére az anyuka is lisztérzékenynek bizonyult (a vé­kony­bél-nyálkahártya súlyos elváltozását mutatta ki nála a vizsgálat). Azt leszámítva, hogy naponta kétszer volt szék­lete, semmilyen más tünetről nem tudott beszámolni.

A láthatatlan veszély
30–40 évvel ezelőtt a lisztérzékenységet a gyermekkorban (többnyire 2-3 évesen) felismert betegségek közé sorolták, a szemlélet azonban megváltozott. Manapság a liszt­érzékenység – orvosi nevén a coeliakia (ejtsd: cöliákia) – bár­mely életkorban előfordulhat, felnőtteknél leggyakrabban a 30–40 éves korosztályban jelentkeznek a tünetek.
A beteg­ség kialakulását egyrészt meghatározott genetikai haj­lam­, másrészt valamilyen provokáló tényező okozza. A fel­té­telezés szerint kiváltó tényező lehet a túlzott glutén­terhelés, illetve a vírusos bélfertőzések több fajtája. Kezelet­lenül, ellentétben a nevével (mely csak érzékenységet említ), sok szervrendszert érintő, rendkívül változatos tüneteket okozó, nagyon komoly autoimmun betegséggé fajulhat. Fel­ismerését egyrészt a sokféle tünet nehezíti, másrészt a példában is elő­forduló tünetmentesség, ami egyáltalán nem ritka.

Okok és tünetek
A betegség oka az, hogy a búzában, árpában és rozsban elő­forduló glutén gyulladásos reakciót vált ki a szervezet­ben. A gluténhoz hasonló vegyületet tartalmazó zab meg­ítélése még nem egyértelmű, ezért jobb azt is elkerülni. Az érintettek szervezete ellenanyagokat kezd termelni a gluténnal szemben. Ezek az ellenanyagok kémiailag kötőd­nek egy transzglutamináz-2-nek nevezett enzimhez, s ezáltal megzavarják annak működését számos helyen, így a vékonybélben, a bőrben, a májban, az izmokban, a nyirok­csomókban, az erekben, az ideg- és agysejtekben. Ezzel magyarázható az első látásra akár egymással össze­függéstelennek tetsző rengeteg tünet, mely a betegséget jel­le­mezheti.
A lisztérzékenység tipikus – a vékonybél-nyálkahártya gyul­la­dásából, majd következményes pusztulásából eredő – pana­szai leginkább gyermekkorban észlelhetők: nagy mennyiségű, híg, bűzös, zsírfényű széklet, haspuffadás, hasi fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás és a szájban meg­jelenő afták (apró, fájdalmas fekélyek). Később a vékonybél-nyálkahártyában zajló folyamatok a tápanyagok felszívódását is akadályozzák, ami vas-, magnézium-, kalcium-, folsav-, valamint K- és D-vitamin-hiányhoz, fehérje­vesztéshez, vizesedéshez és testsúlycsökkenéshez vezet.
A felnőttkori formákra kevésbé jellemzők az emésztő­rendszeri tünetek, olyankor inkább tünetszegénységgel vagy egyéb prob­lémákkal kell számolni. A betegek leggyakrab­ban fáradékonyság, vashiány és tejcukor-érzékenység miatt for­dulnak orvoshoz. A cöliákia szövődhet (csak a leg­gyakoribbakat felsorolva) 1-es típusú cukorbetegséggel, pajzsmirigygyulladással, más autoimmun betegségekkel, agyi eredetű mozgászavarral, szimmetrikus végtagi égő vagy zsibbadó érzéssel, testszerte érzészavarokkal, fáradékony­sággal, hajhullással, fogzománcproblémákkal, szív­­nagyobbodással, májbetegséggel és bőrkiütésekkel. Gya­koribb az érintetteknél a meddőség (férfiaknál is!), a vetélések, a csontritkulás és a bélrendszer daganatos betegségei, különös tekintettel a béllimfómára. Ezt a fel­sorolást még végigolvasni is nehéz, nem véletlen, hogy a be­teg­ségre az ezerarcú jelzőt is használják.

Tettenérés
A lisztérzékenység a vérben lévő ellenanyagok kimutatásával és a vékonybélből vett szövetminta vizsgálatával diagnosz­tizál­ható. A gyógyszertárakban gyorstesztet is lehet vásá­rolni, s ez 95 százalék feletti biztonsággal kimutatja az egyik keringő ellenanyagot. Ritkán, de előfordulhat, hogy vala­ki­ben ez az ellenanyagtípus hiányzik, ekkor a teszt téve­sen negatív eredményt ad. A gyorsteszt pozitív eredménye még nem diagnózis, szükség van laboratóriumban készült vérelemzésre is, mely több ellenanyagtípust is vizsgál – így az álnegatívoknál is azonosítani tudják a betegséget. A biztos diagnózishoz szövetmintavétel is szükséges.

Segít a diéta
A betegség egyetlen gyógymódja az élethosszig tartó diéta, mely a glutént tartalmazó ételek mellőzéséből áll. Ez a garanciája a teljes gyógyulásnak – mármint ha nincsenek szövődmények.
Ez a diéta nagyon kényes! Még az az élelmiszer is lehet glu­ténnal szennyezett, amelynek minden összetevője tiszta, ám olyan helyiségben vagy olyan gyártósoron gyár­tották, ahol vagy amelyen gluténtartalmú étel készült.
Sajnos előfordul az is, hogy a gluténmentes címke alatt a meg­engedettnél nagyobb mennyiségben lapul ez a fe­hérje. (A glutén­mentes élelmiszer ugyanis – nevével ellen­tétben – tartalmazhat glutént, de legfeljebb 20 milligramm/kilogramm mennyiségben.)
A diétában segítenek eligazod­ni a dietetikusok, de a világ­hálón is vannak olyan lisztérzé­kenység-oldalak, melyeken meg lehet nézni az OÉTI pecsétjével gluténmentesnek nyil­vá­nított élelmiszerek listáját, valamint az egyes gyártók glutén­mentes termékeiről közzétett nyilatkozatokat. De más baj is van. A gluténmentes termékek nagyon drágák, a friss kenyér ára például 4-5-szöröse a sima kenyérének, és ez az arány a többi élelmiszerre is érvényes. A diéta elején 2-3 hónapig érdemes kerülni a tejcukrot tar­tal­mazó tej­termékeket is, mert a betegség roncsolja a vékonybél­bolyhot, ami átmeneti tejcukorbontóenzim-hiányt okoz­­hat, de ez a gyógyulás során fokozatosan megszűnik. Kö­vet­kezetesen betartott diétával a lisztérzékeny teljes életet élhet, egészségesnek mondhatja magát, s ha nő, bátran szül­het is. 2-3 százalék annak a valószínűsége, hogy a beteg­ség aktív formában megjelenjen az utódokban. A tünetmentes formáé 11 százalék.

Csecsemőkori megelőzés
Kisgyermekkorban és felnőttkorban már nincs mód a meg­előzésre, de a csecsemők helyes táplálása védőfaktor lehet a betegséggel szemben. A szakemberek 2010-ben a korábbi tudományos adatokat feldolgozva módszertani ajánlást fogalmaztak meg: eszerint – ellentétben az addigi gyakorlattal – a csecsemőknek már 4 és 7 hónapos koruk között ajánlatos találkozniuk a gluténnal.
Úgy tűnik, hogy a lisztérzékenység ki­alakulásának veszélyét növeli a glutén­tartalmú termékek 4. hónap előtti vagy 7. hónap utáni bevezetése, főleg nagy mennyiségű kezdő adaggal. Ezzel szemben a bevezetés idején és utána legalább 1–3 hónapig folytatott szoptatás csökkenti a veszélyt. Az ajánlás napi fél háztartási keksz bevitelét javasolja, de a be­vezetés időpontjáról és mértékéről minden esetben meg kell kérdezni a gyermekorvost.

Infók
Magyarországon a lisztérzékenység az emberek 1 százalékát sújtja, de úgy 30 százalék hordozhatja a betegségre haj­lamosító genetikai állományt. Sokan úgy élik át a bajt, hogy nincs is róla tudomásuk, de a késői szövődmények alól sajnos ők sem mentesülnek. A betegség felismerésekor a közvetlen családtagokat is szűrni kell. Az érintettek kétharmada nő, és nem ritka, hogy a tünetek szülés után jelentkeznek.
Sokan úgy gondolják: ez „csak” egy bél­betegség, pedig való­jában az egész szer­vezetet érintő autoimmun kórkép, de jól ke­zel­hető az élethosszig tartó gluténmentes diétával. A tünetek változatossága miatt minél több embernek fontos megismernie. Ha valakiben felmerül, hogy érintett lehet, saját maga is elvégezheti a tesztet. Ha a gyorsteszt eredménye pozitív, minél hamarabb orvoshoz kell for­dulni, mert csak biztos diagnózis esetén kezdhető el a glutén­mentes diéta. Minél koraibb a betegség felismerése, annál kisebb a szövődmények veszélye.

Szöveg: Dr. Szélvári Ágnes, fotó: EUROPRESS. Ez a cikk a 2011. évi szeptemberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek