Perelni az iskolát, óvodát?!

Talán nagyon szeretnénk úgy hinni, hogy szemünk fénye jó helyen van, hogy nem hibázhat, akire a gyereket rábíztuk. És valószínűleg nem vagyunk tisztában azzal, milyen jogaink vannak abban az esetben, ha mégis megtörténik a baj.

A mi esetünk
Leugrott a mászókáról − fogadtak az óvodában, amikor a lányom hüppögve kisántikált elém. Levettem a cipőjét, dagadt volt a lába, csodálkozva néztem körbe, mi történt itt egyáltalán. Nem kapaszkodott, anyuka − mondta az óvónő. − Nincs nagy baj − tette hozzá a dadus. Nem voltam meggyőzve, egyáltalán nem, értetlenül néztem egyikről a másikra, szerintem igenis baj van, de hát mikor, hol, honnan esett le a gyerek és miért nem telefonáltak? Becsukták az ajtót, erre most nincs idő, a többieknek kezdődik a csendes pihenő – mindig ebéd után hozom el az oviból a lányom –, így a kérdéseimre nem kaptam megnyugtató választ.
Még nem készült olyan statisztika, amely kimutatná, hány kisgyerek sérült meg az óvodákban. Valószínűleg – és szerencsére – jelentéktelen számról lehet szó, de nekünk azért sikerült hozzátennünk valamit. Amikor kiderült, hogy a lányom egy hó-napot térdig gipszben kénytelen eltölteni − az esés miatt négy lábfejcsontja eltört −, jól beolvastam az óvónőnek és összepakoltam a gyerek cuccait, ide se jövünk többet. Becsaptam az ajtót, és bár forrt bennem a düh, nem igazán tudtam, mit tehetnék még. Ráadásul nem voltam képes pusztán racionális alapon szemlélni a dolgokat: a lányom ragaszkodott a csoportjához, a másik óvó nénihez is, és sajnáltam, hogy kirángatom a megszokott kis világából. Beárultam a vezető óvónőnél a felelőtlen pedagógust, kivettem a gyereket az oviból – úgy éreztem, én megtettem, amit lehetett. Így aztán – tudtomon kívül – nem követtem a nyugati mintát.

Keleten a helyzet változatlan
Dr. Hantos Ádám ügyvéd szerint nálunk valóban nem jellemző, hogy egy szülő óvoda vagy iskola ellen pert indítson. Igaz, az orvosi műhibaperek is csak az elmúlt néhány évben váltak gyakoribbá. Talán magyar sajátosság, hogy az emberek nem ismerik azokat a lehetőségeket, amelyekkel egy-egy közintézménnyel szemben is érvényesíthetnék jogaikat. Az én ügyemben mindenképpen érdemes lett volna kártérítési pert indítani – mondja az ügy-véd. Bármennyire lojálisak vagyunk a pedagógusokkal, jó tudni, hogy az intézmény a vétkességére való tekintet nélkül felel a gyermekeknek okozott kárért. Az iskola, óvoda csak abban az esetben mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a kárt kivédhetetlen ok, például a gyermek előre nem látható, elháríthatatlan magatartása, az épület hibája vagy természeti katasztrófa idézte elő. A gyermek magatartása akkor minősül elháríthatatlannak, ha tettét a leg-gondosabb felügyelettel sem lehetett volna meg-előzni. Amennyiben a baleset a játszóeszköz hibájára vezethető vissza, a kárért a gyártó felel.
A büntetőjogi felelősség megállapítása érdekében a szülő feljelentést tehet a rendőrségen, ilyenkor a nyomozást követően foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt bírósági büntető--eljárás indulhat a nevelő vagy az intézmény vezető--je ellen. A büntetőeljárás mellett kártérítési eljárásban a szülő a saját, illetve a gyermeke vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítését követelheti. Amennyiben az intézménnyel vagy a biztosítójával nem sikerül peren kívüli egyezséget kötni, úgy pol-gári peres eljárásban lehet a kárigényt érvényesíteni.
Vagyoni kártérítést a szülő követelhet a gyermek ápolása miatti keresetveszteségre, a gyógykezelési, utazási és egyéb felmerülő költségekre. Nem vagyoni kártérítés a gyermeknek az egészségkárosodása miatt jár, de adott esetben a szülő is követelhet nem vagyoni kártérítést, ha például a mindennapi élet-vitelében tartós negatív változás áll be a beteg gyermek nevelése miatt. Dr. Hantos azt mondja: a nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításában mindig az a kérdés, mennyire súlyos a baleset. Ha egy gyerek maradandó károsodást szenved óvodai vagy iskolai baleset következtében, akár milliós nagyságrendű kár-térítést is megítélhet a bíróság.

Kötelező a jegyzőkönyv
Ha baleset történik, a pedagógusnak azonnal értesítenie kell a szülőt, és az eset súlyát mérlegelve mentőt vagy egészségügyi szakembert is hívnia kell – mondja Tamás Ilona, a harmadik kerületi önkormányzat oktatási és kulturális főosztály-vezetője. A mi esetünkben az óvónő azzal védekezett: a gyerek sírdogált ugyan, de a saját lábán ment be az udvarról, ezért nem gondolták, hogy nagy a baj. Pedig óvónő vagy tanár nem vállalhat magára orvosi döntést – mondja a fő-osztályvezető –, és ha elmulasztja a szakszerű segítség igénybevételét, az munkaügyi vagy kártérítési perrel is járhat. Minden iskolai vagy óvodai balesetről az intézménynek jegyző-könyvet kell készítenie: igaz, van, ahol egy horzsolást is dokumentálnak, és olyan is akad, ahol egy lábtörés sem elég nagy ügy ahhoz, hogy írásba foglalják. Tamás Ilona az elmúlt tíz évben csak néhány olyan esettel találkozott, amikor a szülők az iskolát vagy az óvodát hibáztatták a gyerekük sérülése miatt. A statisztikák szerint súlyosabb balesetek inkább a 10–13 éves gyerekeknél fordulnak elő. 
Nemrég egy negyedikes fiú szemét focizás közben eltalálta a labda – meséli a főosztályvezető. – Nem érzett fájdalmat, nem panaszkodott, így a tornaóra ment tovább. Mivel tünetmentes volt a gyerek, a szülőt nem értesítették, és orvos sem látta. Később kiderült: a baleset miatt a kisfiú szivárványhártyája berepedt és húsz százalékos látáskárosulást szenvedett. A szülők beperelték az iskolát, de végül peren kívül megegyeztek az intézménnyel, és kártérítést kaptak.

Belefásulni tilos
Sokszor az apukák és anyukák is csak később szereznek róla tudomást, hogy a gyerek komolyan megsérült. Tény, hogy az óvodákban mindennaposak a horzsolásokkal, púpokkal járó esések, csak az a kérdés, hogy az óvónő fel-ismeri-e az adott helyzet súlyosságát. Ha meg-történt a baj, nagyon sok múlik azon, hogy a pedagógus ismeri-e a gyerek mentalitását – mondja F. Zsuzsanna óvónő. Vagyis a nevelőnek tudnia kell, mennyire komoly a sírás akkor is, ha a látvány nem annyira veszélyes. Van olyan gyerek, aki, ha rászólnak, a fájdalom ellenére is abbahagyja a bőgést. És persze akad olyan is, aki egy szúnyogcsípéstől elpityeredik. A horzsolások általában különösebb gond nél-kül helyben megoldhatók, de az udvaron gyakori eset, hogy egy kisgyereknek felreped a szája, ilyenkor megy a telefon, anyuka, nincs tragédia, de ha gondolja, jöjjön a gyerekért.
Nem könnyű az állandó zsivajban két szemmel egyszerre huszonöt izgő-mozgó csemetére figyelni, mond-ja az óvó néni, a balesetet megelőzni nem mindig lehet, de az már nem mindegy, hogyan kezeli a problémát a pedagógus. Zsuzsi néni szerint a kiscsoportosoknál az óvónő, bármennyire fáradt, egyszerűen nem teheti meg, hogy a pa-don üldögél, amíg a gyerekek játszanak. A kicsik mellett kötelező az állandó felügyelet. Az óvónő állítja: ez egy olyan szak-ma, ahol észre kell venni, amikor az ember bele-fáradt, és akkor bizony nincs mese, szakmát kell váltani.

Bukás bizalomból
A lányomnak hiányzik a régi óvoda. Elmondtam neki, miért nem megyünk oda többet, okos gyerek, megértette. Nehéz időszak vár ránk: végre túl voltunk a beszoktatáson, most kezdhetjük újra elölről, s jó néhány hónap eltelik majd, mire helyreáll a rend. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, nem nehezítem meg az életünket, nem perelem be az óvodát. Nem terhelem a családot és a gyereket, inkább arra törekszem, hogy minél előbb felejtsük el, ami történt. ı

1993. évi LXXIX. Törvény a közoktatásról
A tanuló fegyelmi és kártérítési felelőssége, a nevelési-oktatási intézmény kártérítési felelőssége
ı 76. § (1) Ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető.
ı 77. § (3) Az óvoda, az iskola, a kollégium,
illetve a gyakorlati képzés szervezője a gyermeknek, tanulónak az óvodai elhelyezéssel, tanulói jog-viszonnyal, kollégiumi tagsági viszonnyal, gyakorlati képzéssel összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A kártérítésre a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a nevelési-oktatási intézmény, illetve a gyakorlati képzés szervezője felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Cikkünk 2008 októberében írodott, Mit tehet a szülő címmel. Elképzelhető, hogy egyes jogszabályok változtak. Szöveg: Fülöp Virág, Fotó: Europress

« vissza

Kommentek