Budapesti utcanévkeringő

Az utcanevek fontosságára csak akkor figyelünk fel, ha új tábla jelenik meg a ház sarkán, és az ott lakóknak új lakcímkártyát kell csináltatni. Szerencsére az elmúlt húsz évben ez ritkán fordult elő, az át- és visszakeresztelések nagy hulláma 1989-90-ben lecsengett. A húsz évvel ezelőtt megállapított régi-új nevek mára beépültek a város kollektív tudatába. Akadt közöttük néhány, amely a szocializmus évtizedeiben sem tűnt el igazán. Az Andrássy út, az Oktogon, a Király utca könnyen feltámadt, másokat újra kellett tanulni. Sokan még az ezredforduló táján is inkább a „Felszabon” randevúztak, s nem a Ferenciek terén, és a Mártírok útja benzinfüstös levegőjére panaszkodtak a Margit körút helyett.

Rémnevek
A rendszerváltozáskor nemcsak az ideológiailag terhelt neveket akarták kigyomlálni (Élmunkás helyett Lehel tér, Vörös Hadsereg útja helyett Hűvösvölgyi út), hanem pontot akartak tenni a szédítő történelmi keringő végére, amely a 20. században Budapest utcanévtábláin zajlott. Sok negatív történelmi figura kapott pár évre-évtizedre utcanevet Budapesten: 1938 és 1945 között Hitler nevét viselte a Kodály körönd, 1950-től 1956-ig Sztálin út volt az Andrássy, 1936-ban Mussolini felesége avatta fel a férjéről elnevezett utcanévtáblát az Oktogonon. A „boldog békeidők” iránti nosztalgia ellenére sem hiányzik a szabadságharcot vérbe fojtó Ferenc József a pesti utcákról (többek között a Roosevelt tér viselte a nevét), vagy éppen Gömbös Gyula (Alkotás utca), Horthy Miklós (Bartók Béla út), Münnich Ferenc (Nádor utca), Molotov (Vigadó tér) és Vorosilov (Stefánia út). Jól megvagyunk az olyan múló politikai érdek diktálta nevek nélkül is, mint a Mehmed szultán út (Múzeum körút) vagy éppen a Vilmos császár út (Bajcsy-Zsilinszky út) az első világháború éveiben.
A rendszerváltó nagytakarítás idején hozták meg azokat a máig érvényes szabályokat, amelyek gátat vetnek a politika vagy a divattrendek motiválta változtatásoknak: személyről a halála után legalább 25 évig nem szabad utcát elnevezni, a történelmi utcanevek védettek, az átkereszteléstől számított tíz éven belül nem szabad az utcanevet újra megváltoztatni, és az elnevezéseknél figyelemmel kell lenni a helyi hagyományokra, a földrajzi környezetre és a nyelvhelyességi követelményekre. Általános alapelv gyanánt azt is kimondja a rendelet, hogy az irányjelölő vagy a helyhez kötődő nevek előnyösebbek
a személynek emléket állító utcaneveknél. A több kerületre kiterjedő, védett vagy személynevet viselő utcanevekről a fővárosi önkormányzat közgyűlése hozhat döntést, a többi név az érintett kerület önkormányzatának hatáskörébe tartozik.
 

Mikor jó, szerethető egy utcanév?
A szívünkhöz legközelebb a spontán módon kialakult történelmi nevek állnak, amelyek egy jellegzetes cégérre, kocsmára, vendégfogadóra, esetleg az adott utcában élő kézművesekre utaltak, vagy éppen irányt jelöltek. Nemcsak Párizsban van Halászó macska utcája vagy Berlinben „Hársfák alatt” (Unter den Linden).
A régi budapesti utcanevek éppen ilyen színesek voltak: Öt Pacsirta utca a Józsefvárosban, Fehér Hajó és Aranykéz utca a Belvárosban, Úri utca a Várban. Az Üllői útról mindenki azonnal tudja, hogy Üllő felé vezet, Vácra a Váci úton indulunk el, Székesfehérvárra a Fehérvári úton. Molnárok őrölték a lisztet a Molnár utcában, pékek sürögtek-forogtak a Sütő utcában, szerbek laktak a Szerb utcában, bástya mellett fut a Bástya utca, szervita templom áll a Szervita téren, a vágóhíd a Vágóhíd utcában működött, és egyetlen miatyánk alatt végére érünk a rövidke Miatyánk utcának.
A hivatali döntéssel elfogadott nevek közül a spontán névadáshoz legközelebb álló, és ezért legkönnyebben megjegyezhető nevek az adott utcában álló jellegzetes épületre vagy helyre utalnak. A Múzeum körúton találjuk a Nemzeti Múzeumot, a Vigadó téren a Vigadót, a Városház utcában a Városházát. Zseniális a Nagykörút szakaszainak névadása is, hiszen mindegyik szakasz annak a városrésznek a nevét viseli (Ferenc, József, Erzsébet, Teréz), amelyiken keresztülvág – egyetlen kivétellel, hiszen a Szent István körút megbontja ezt a logikus rendszert.
 

Névbokrok
A harmadik nagy csoportot a semleges elnevezések alkotják, például virágok, állatok, város-, falu- vagy keresztnevek. Legjobb, amikor ezek utcanév-bokorba tömörülnek, segítve egy-egy újonnan létrejött városrész vagy kertváros identitásának megszilárdulását.
A XI. kerület újonnan parcellázott kőérbereki részén például minden utcát gombákról (pl. Fülőke, Laska, Pöfeteg) neveztek el, Rákosliget lakói római számos utcákban élnek, a szemeretelepi utcák felvidéki városok (Bártfa, Lőcse, Losonc) nevét viselik.
Önmagában nincs persze baj a személynek emléket állító nevekkel sem, Deák például a mai Deák Ferenc utcában lakott, Rákóczi hazaszállított hamvait a Rákóczi úton kísérték végig ünnepélyes menetben, a Kálvin téren a főváros legjelentősebb református temploma áll. Jellemző a névadási gyakorlatra a politikusok, államférfiak és katonák túlsúlya, s a férfi-nő arány sok mindent elmond történelmünkről, a névadók reflexeiről: a nevek 94 százaléka férfiak előtt tiszteleg.
A köznyelv mindenesetre rövidít, így teszi „fogyaszthatóvá” az egyébként túl hosszú, általában háromtagú elnevezést. A Móricz Zsigmond körtérből „Móricz” vagy körtér lesz, a Kossuth Lajos térből szimplán Kossuth tér. És az sem ritka, hogy a népnyelv egyszerűen ignorálja a hivatalos elnevezést, a Margit-híd budai hídfőjénél lévő „Germanus Gyula park” nevével például kizárólag hivatalos iratokban találkozhatunk, élő beszédben szinte kizárt.
Ha próbára akarjuk tenni külföldi ismerő­sünk életrevalóságát, adjunk neki randevút az Október 23. utcában. Nem lesz könnyű dolga, amikor kérdezősködésre kerül a sor.
A magyar nyelv is elfárad, mire a végére ér, és – tisztelet a forradalmárok emlékének – éppen olyan kopáran hangzik, mint maga az újbudai országút, amire utal. Az igazi kreált nevek többnyire elvont fogalmak, dátumok, politikai kategóriák. Az egyébként gyönyörű (és hajdan a nagyszerű Bálvány utca névre hallgató) Október 6. utca ezzel a névvel bizony nehezen kelhet versenyre a Váci utcával. A Nyugati térrel meg éppen nyelvhelyességi problémák vannak – ezért nem mondja senki, hogy találkozzunk a Nyugatin, inkább azt, hogy: „találkozzunk a Nyugatinál”, mármint a pályaudvarnál.
Az utóbbi pár évben szórványosan megint felütötte a fejét az átkeresztelési láz. 2005-ben a Farkasréti térből lett Márton Áron tér, tavaly a Szivárvány köz veszítette el 112 éves nevét (ráadásul volt egy kis ironikus íze a névnek, hiszen egy magas házak között lapuló, napot sosem látó, sötét utcácska) és lett belőle Pilinszky János köz. Vitathatatlan, hogy a püspök is és a költő is megérdemelte a megtiszteltetést, akárcsak a holokauszt tragikus időszakának kilenc kiváló alakja, akikről – ötpárti konszenzussal – a budai és a pesti alsó rakpart egyes szakaszait kívánják elnevezni. Mégis jobb lenne, ha inkább emléktáblával, szoborral, díszpolgári címmel, esetleg új köz­területek elnevezésével őrizné meg az arra érdemesek emlékét a város.

Velünk élő múlt
A megyeszékhelyek 1990 körül követték Budapest példáját, és „rendet raktak” az utcanevekben, de a falvakban és a kisvárosokban sok helyen máig megvannak az előző rendszer elnevezései. A kisebb önkormányzatok nehezen szánják rá magukat a változtatásra, mivel a táblák lecserélése költséges és népszerűtlen vállalkozás. A szocializmust idéző elnevezések – Béke, Május 1., Gagarin, Ifjúság, Ifjú-munkás, Barátság – megváltoztatása még a nagyobb városokban sem merül fel. Sőt, meglepően sok Zalka Máté, Sallai Imre, Fürst Sándor, Stromfeld Aurél, Engels Frigyes, Marx Károly, Ságvári Endre utca is túlélte az elmúlt húsz évet. Lenin, Felszabadulás, Április 4. és Mező Imre legfeljebb a falvakban fordul elő, egy-egy Kun Béla, Szamuely Tibor, Vörös Hadsereg, November 7. pedig igazi különlegességnek számít.
Mosonmagyaróváron csak 2007-ben keresztelték át a „szocialista utcákat”, ekkor lett Marx Károlyból Károly, Sallai Imréből Szent Imre, Hámán Katóból Kapucinus, Április 4-ből Április utca. A Pécs melletti Hosszúhetény lakossága annyira ellenezte három utca nevének megváltoztatását, hogy 2009. február elsején helyi népszavazást tartottak az ügyben. A szavazás eredménytelen volt, a névcsere (Landler Jenő helyett Szent Borbála, Felszabadulás helyett Széchenyi, Berki Fülöp helyett Hármas-hegy) érvényben maradt, de a falunak 800 ezer forintjába került a vita.
Miközben a diszkreditálódott régi nevek lassan kikopnak, új abszurditások születnek: Hódmezővásárhelyen 2007-ben, alig öt évvel a virtigli polgármester halála után átnevezték a Szántó Kovács János utca egyik szakaszát Dr. Rapcsák András útra.
 

Szerző: Zsuppán András, Fotó: cultiris
Ez a cikk Budapesti utcanévkeringő címmel az Éva magazin 2010. évi májusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek