A randidrog legendája

„Nem gondolod, hogy mégis névvel kellene beszélned a GHB-s történetedről?” – kérdezem a velem szemben ülő lánytól a presszóban. „Hogy azt mondják rám, kurva vagyok csak és kifogásokat keresek?” –­ kérdez vissza zavartan. „Nem azért – próbálom meggyőzni –, hanem hogy ez ne egy bulvártörténet legyen.” „Nem érted te ezt az egészet” – fejezi be a beszélgetést.
Két héten át kerestem a lányt. Végigtelefonáltam az összes olyan ismerősömet, akik mozognak az éjszakai életben, és hallottak ezt-azt a „dzsinázásról” (GHB-t fogyasztani – a szerk.) A drog egyébként jelen van a piacon, gond nélkül beszerezhettem volna egy üvegcsével, de olyan emberrel nem találkoztam, aki hajlandó lett volna beszélni a visszaélésekről.
Elvileg pedig vannak. A média hónapokon keresztül tele volt a tudatkiesést okozó „randidrog” történeteivel. Elhangzott, hogy akinek italába GHB-t kevernek, az elveszítheti önkontrollját, emlékezetkiesést szenvedhet, azt csinálnak vele, amit akarnak. Rövid idő leforgása alatt a perverzek és nemi erőszakolók legjobb barátjának kiáltották ki a drogot. Pedig nem ilyen céllal készült.

Mi is az a GHB?
A gamma-hidroxi-butirátot (innen a GHB elnevezés) 1961-ben fejlesztette ki Henry Laborit francia kutatóvegyész a műtéti altatásoknál széles körben használt éter alternatívájául. A tesztek során vált nyilvánvalóvá, hogy a vegyület kis mennyiségben nem csupán elálmosít, de euforikus állapotot is előidéz.
Bár mellékhatásai (szédülés, hányás, látás- és tudatzavarok) miatt végül az orvoslásban széles körben nem terjedt el, az Európai Unióban a mai napig használják, elsősorban az addiktológia területén, elvonási tünetek mérséklésére, illetve alvászavarok kezelésére.
Rekreációs drogként az 1990-es években jelent meg, és mindjárt ráragadt a „folyékony exstasy” elnevezés, bár nem sok köze van az ismert partiszerhez. Különösen azért veszélyes, mert gyorsan felszívódik, könnyű túladagolni. A nyugati média egy hírhedt botrány ügyében kiáltotta ki „rape drugnak”, vagyis nemierőszak-drognak: Andrew Luster, az egyik kozmetikai világcég örököse több nőt is megerőszakolt a lakásán – és mindegyiküket GHB-val kábította el.
Magyarországon a GHB rekreációs célú használata a 2000-es években honosodott meg, igaz, nem vált egyeduralkodóvá a partikon. A média csak néhány éve fedezte fel és ragasztotta rá a „randidrog” nevet, azt sugallva, hogy tulajdonképpen sosem vagyunk biztonságban, ha nyilvános helyen italt fogyasztunk, mert bármikor jöhet egy ismeretlen, belekeverheti a szert poharunkba, és utána azt tehet velünk, amit akar. A pánikot az is fokozta, hogy bár a GHB tiltott anyag, elővegyületeit (melyek a szervezetbe jutva alakulnak GHB-vá) bárki könnyűszerrel beszerezheti.
A tömeges visszaéléseknek ellentmondani látszik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) bűnügyi statisztikája, melyből kiderül, hogy 2009-ben összesen 224 erőszakos közösülés miatt indítottak nyomozást. Az adat azonban csalóka: egy nőnek ma Magyarországon pszichésen megterhelő, fizikailag nehéz bizonyítania, hogy megerőszakolták. Sokan nem is vállalják a procedúrát, inkább elfojtják magukban a szörnyű élményt. „A valós adat ennek a másfél-, kétszerese lehet” – állítják az e területen dolgozó szociális munkások. De még a legrosszabb változat sem utal nemierőszak-hullámra. Összevetve a számokat az elmúlt év statisztikáival, alig van növekedés. Arról pedig egyáltalán nincs adat, hogy ezekben az esetekben hányszor használtak randidrogot.

Egy átlagos forgatókönyv
Zsuzsára végül egy ismerősön keresztül találtam rá. „Hajlandó beszélni veled, ha nem írod le a nevét” – kaptam az utasítást. Szép lány, nemrég töltötte be a húszat. Elmeséli a történetét.
„Egy buliba mentünk Lacival. Tetszett a srác. Egy ismerős hozott folyékony ekit, hogy próbáljuk ki. Beletettük a Redbullba, nem tudom, hogy mennyit. Másnap reggel Laciéknál ébredtem, meztelenül, mellettem ott feküdt Laci. Semmire sem emlékeztem. – »Érted már?« – kérdezte és a szemembe nézett. »Nem teljesen« – feleltem. »A beleegyezésed nélkül ez nemi erőszak. De a folyékony eki nélkül is megtörténhetett volna« – magyarázkodott.”
Lacival harag nélkül váltak el, Zsuzsa még csak nem is említette neki, hogy semmire sem emlékszik az éjszakából. Igaz, nem is vett észre magán semmit, amiért haragudhatna. Azóta mindenesetre rá se néz a GHB-ra. A történetével pedig nincs egyedül. Éppen a napokban számolt be az Index olyan lányokról, akik szintén tudták, hogy mit fogyasztanak, mert előre megmondták nekik, hogy mi van a pohárban. Megitták és elvesztették az eszméletüket. Arról nem szólnak a hírek, hogy történt-e nemi erőszak. „A GHB rendkívül sós anyag – állítja Sárosi Péter, a TASZ drogügyekkel foglalkozó munkatársa. – Nem tartom életszerűnek, hogy bárkinek az italába észrevétlenül be lehessen csempészni akkora mennyiséget, amely tényleges eszméletvesztést okoz. Ha visszaélés történik a GHB-val, az »áldozat« szinte minden esetben tud róla, hogy kábítószert fogyasztott.”

Alkoholt se!
„Figyelj, olyan nincs, hogy egy szó nélkül ki tudnál vonszolni egy eszméletlen nőt a hátadon a diszkóból – meséli egy rendszeresen dzsinázó ismerősöm. – A baráti körünkben használnak GHB-t rekreációs céllal. Előfordult már, hogy valakinek túl sok volt és bealudt, éppen ezért nem szerencsés, ha nyilvános helyen nyomják.”
A társaságba egy nő is tartozik. Arra a kérdésemre, hogy valóban teljesen elveszíti-e a kontrollt, amikor használja a szert, határozott „nem” a válasz. „Őt ugyan senki sem vitte még ágyba a beleegyezése nélkül!”
Dr. Zacher Gábor, Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa szerint évente körülbelül 50–60 GHB-s esetet látnak el Budapesten. A nemek megoszlása nagyjából egyenlő. Ilyen esetekben nemi erőszak elvétve fordul elő, s ha megtörténik, közvetlenül akkor sem kapcsolható össze a kábítószerrel.
Ezt támasztja alá az Európai Drog- és Drogfüggőség Ellenőrző Központ (EMCDDA) 2009-es jelentése arról, hogy Európában több nemi erőszak történik alkohol, mint az összes illegális kábítószer hatása alatt. Akkor mégis mi az oka a GHB ilyen fokú démonizálásának? Dr. Szántó János pszichológus szerint a félelem elsősorban abból fakad, hogy a GHB bizonyos tulajdonságai (például a kontrollvesztés) miatt valósággal megtestesíti azokat a rettegéseket, hogy valaki egy egyszerű folyadéktól teljesen kiszolgáltatottá válik egy másik ember előtt. Erről azonban szó sincs. „Egyetlen kábítószer sem erőszakolt meg még senkit sem – állítja Szántó. – Ilyet csak emberek csinálnak. Ha valaki attól fél, hogy elveszíti a kontrollt, jobb, ha nem használ semmilyen tudatmódosító szert. Alkoholt sem.”

„Rekreációs drogként az 1990-es években jelent meg, és mindjárt ráragadt a »folyékony exstasy” elnevezés, bár nem sok köze van az ismert partiszerhez. Különösen azért veszélyes, mert gyorsan felszívódik, könnyű túladagolni.”

„Olyan nincs, hogy egy szó nélkül ki tudnál vonszolni egy eszméletlen nőt a hátadon a diszkóból – meséli egy rendszeresen dzsinázó ismerősöm. – A baráti körünkben használnak GHB-t rekreációs céllal. Előfordult már, hogy valakinek túl sok volt és bealudt, éppen ezért nem szerencsés, ha nyilvános helyen nyomják.”
 

Szerző: Jászberényi Sándor, FOTÓ: europress, profimedia.hu

Ez a cikk A randidrog legendája címmel az Éva magazin 2010. évi júliusi számában jelent meg.

Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek